Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.

BÁTOR BÉLA, (Budapest, 1921. jún. 1. – Budapest, 1990. jan. 15.): mérnök, az első Heller-Forgó berendezés gépészeti tervezője.

Budapesten érettségizett, majd a világháború befejeztével, 1945–46-ben a Duna-hidak újjáépítésére alakult építésvezetőségén műhelyfőnök volt. Közben a Felsőipariskolában technikusi képesítést szerzett. 1947-től 1954-ig a Magyar Optikai Művekben dolgozott. A Műszaki Egyetem elvégzése után az egyetemen az energetikát oktatta, mint meghívott előadó. 1969-től 1981-ig az Energiafelügyelet igazgatóhelyettese volt. Kutatásaiban az égés és gázosítás elméletével foglalkozott. Tagja volt az MTA Energetikai Bizottságának. MTESZ-díjjal, Segner-díjjal tüntették ki. Jelentős szakirodalmi munkássága is. Fontosabb írásai: A berendezések állagmegőrzésének, valamint az energiaveszteségek csökkentésének módszerei (Klopfer Jenővel és Szepesi Endrével, Bp., 1951); Égés és robbanáselmélet. 1. (Bp., 1980, 1984).

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1996. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)