Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.

Az elsősorban sikeres búzanemesítőként ismert agrárszakember, BAROSS LÁSZLÓ (Felsőzsember, 1865. okt. 16. – Bánkútpuszta, 1938. jún. 3.) 1886-ban végzett a magyaróvári gazdasági akadémián, majd ezt követően József főherceg különböző nagybirtokain dolgozott gazdasági segédtisztként; 1911-től haláláig pedig a bánkúti uradalom jószágfelügyelője lett, amelyet jól szervezett, korszerű mintabirtokká alakított és kísérleti telepet is létrehozott rajta.

Baross László a köztudatban a „bánkúti búzák atyja”-ként él. Ezt a tekintélyt egy gazdasági kényszerhelyzet megoldójaként vívta ki. Az I. világháború után Magyarország elvesztette búzapiacait, ugyanis az 1920-as években egész Európát elárasztotta a jó minőségű kanadai és amerikai búza; az import mintegy 90%-a a Marquis nevű fajta volt, mely számos előnyös tulajdonsága mellett egy komoly hibával rendelkezett: nem volt fagyálló. Barossnak ezen sikerült javítania. Fagyálló Marquis törzseket állított elő, majd ezeket az ugyancsak általa nemesített Bánkúti 5-tel keresztezte. Így születtek meg munkája eredményeként a legnevesebb bánkúti őszi búzák, amelyeknek egyike az 1933-as kanadai búza világkiállításon a világ legjobb búzája címet nyerte el, Barosst pedig aranyéremmel tüntették ki.

A búzán kívül Baross más növények nemesítésével is sikeresen foglalkozott: tevékenységi körébe tartozott a kukorica, cukorrépa, zab, cirok, ricinus és a gyapot kedvezőbb tulajdonságú fajtáinak termesztése. De érdeklődött a növénynemesítésen kívül más mezőgazdasági problémák iránt is: számos cikke jelent meg a talajművelésről, a trágyázásról, a vetésforgókról és a kévekötő aratógépekről.

Búzafajtái mintegy negyedszázadon keresztül a legjobbaknak számítottak Magyarországon: még 1957-ben is az ő fajtáit termesztették hazánk búzavetés-területének 57%-án.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudománytörténeti Intézet, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig)