Az 1896-os Millenniumi Ezredéves kiállítás még inkább a nemzeti múlt és dicsőség jegyében készült. Egy historizáló tündér-város létesült a Városligetben, mely által (a Gesamtkunstwerknek megfelelő módon) a nemzet ezeréves létének képe nyert foglalatot a művelt világ figyelmétől kevéssé kísérve.

1900-ban Párizsban a Világkiállításon végre mint önálló állam és egységes nemzet jelentünk meg a Szajna bal partján a nemzetek utcájában, Bosznia-Hercegovina és Nagy-Britannia pavilonjai között helyet kapva. Bálint Zoltán és Jámbor Lajos tervezték meg a magyar pavilont, melynek tornya a körmöcbányai vártemplom tornyához volt hasonlatos. Munkájuk szellemében az Alpár Ignác féle Millenniumi történelmi főcsoport épületeit idézte, részben fel is használva az általa alkalmazott motívumokat.

A kiállítás sajnos nem súlyának megfelelő terjedelemben tudja bemutatni a századfordulót követő magyar építészet és iparművészet számára nagy jelentőségű itáliai nemzetközi kiállítások többször méltatott magyar pavilonjait: Milánó 1906 (Fischer József, Maróti Géza), Velence 1907-08 (Maróti Géza), Torino 1911 (Tőry Emil és Pogány Móric).

Forrás: Építészfórum honlap