Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.

A korszerű magyarországi sebészet kiemelkedő alakját, BALASSA JÁNOST (Sárszentlőrinc, 1814. máj. 5. – Pest, 1868. dec. 9.) Bécsben avatták orvosdoktorrá. Öt évi sikeres sebészorvosi működés után, alig 29 évesen kinevezték a pesti orvosegyetem sebészeti klinikájának tanárává. Franciaországi tanulmányútjának köszönhetően sok, addig nálunk ismeretlen eljárást és műszert honosított meg a magyar orvosi gyakorlatban. Ő alkalmazta először az éternarkózist 1847-ben, a törött csontok rögzítésére az addig alkalmazott tökéletlen rögzítőanyagok helyett bevezette a gipsz használatát, vattát is az ő klinikáján használtak először. Sebészi munkája nagyon sok területre terjedt ki: operált gégesipolyt, hasi sérvet, végzett nőgyógyászati és urológiai műtéteket. Az ő nevéhez fűződik a gégetükrözés bevezetése, elektromos árammal garatpolipot távolított el. Sikeres, elismert emberként is képezte magát; másfél évtizedes gyakorlattal a háta mögött megtanulta a mikroszkopizálást.

1848/49-ben tanúsított hazafias tettei miatt bebörtönözték. Kiszabadulása után újult erővel foglalkozott az orvosképzés és a magyar egészségügy fejlesztésével. Az Orvosi Hetilap egyik alapítója volt, valamint az Országos Közegészségügyi Tanács alapító elnöke.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Magyar Tudománytörténeti Intézet)