1933-ban a Dunántúl teljes területére kapott kutatási és bányászati jogot az European Gas and Electric Company (EUROGASCO). Az első, ipari méretű termelésre alkalmas szénhidrogénmezőt 1937-ben fedezte fel Budafapuszta határában. E mező termelési eredményei alapján 1938-ban megalapította Magyarország első szénhidrogén-bányászati nagyvállalatát, a Magyar Amerikai Olajipari Részvénytársaságot (MAORT), amely a következő esztendőkben újabb szénhidrogénmezőket fedezett fel Lovászi, Lendvaújfalu és Pusztaszentlászló környékén. A vállalat termelése először 1940-ben fedezte az ország teljes belső szükségletét, s 1943-ban elérte a 837 711 tonnát. A MAORT 1949. évi államosításáig az ország egyetlen jelentős szénhidrogén-termelője volt. A háborút követő években csökkenő termelést használták fel ürügyként a MAORT államosításához, és annak a koncepciós pernek a megszervezéséhez, amely a MAORT-per néven vált ismertté, és amely mélyen megrázta az egész iparágat.

Az 1940-es években újabb koncessziók nyomán az Alföldön és Kárpátalján is elkezdődött – német és olasz tőke részvételével – a kutatás. 1940-ben a Magyar–Német Ásványolajművek Kft. (MANÁT) az alföldi területre, 1942-ben a Magyar–Olasz Ásványolajipari Rt. (MOLÁRT) Észak-Magyarországon 20 000 km2 területre, az Olasz–Német Ásványolajipari Rt. (ONÁRT) a délvidéken kapott koncessziót. 1945 után a német érdekeltségű MANÁT a Szovjetunió tulajdonába került. Koncessziós területén a magyar kincstár kutatási területének hozzácsatolásával, szovjet–magyar vegyesvállalatként a MASZOVOL kezdte meg működését. 1950-ben létrehozták a Magyar - Szovjet Olaj Rt.-t (MASZOLAJ), mely 1954-ig egy szervezetben egyesítette az egész magyar szénhidrogénipart. Az 1950-es évek legnagyobb eredménye a nagylengyeli kőolajmező felfedezése volt. A kőolajbányászat erőfeszítéseit az 1960–1970-es években koronázta ismét komoly siker (Algyő, Zsana), a szénhidrogén-termelés döntő részét azóta ezek a területek adják.