Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.

1897. szeptember 6-án Tata-tóvárosban, a világon először acetilén közvilágítást helyeztek üzembe. Ferenc József szeptember 10-15. között találkozott a városban egy hadgyakorlat alkalmából II. Vilmos német császárral, a díszes világítást a találkozó tiszteletére hozták létre. A berendezést, amely 500 lámpát szolgált ki, a budapesti Acetiléngáz Rt. készítette, Berdenich Győző mérnök, feltaláló és gyártulajdonos tervei szerint.

A kalcium-karbid első előállítása Wöhler nevéhez fűződik, 1862-ből. Moissan és Willson dolgozta ki a nagyüzemi előállítást 1894-ben. Tatán már három évvel később készen állt a tóvárosi gázfejlesztő telep és csőhálózat. Az előállítással nem is akadtak problémák, annál több a csőhálózat üzemeltetésével, az öntöttvas csövek tömítési és illesztési megoldásaival.

A gázt kezdetben szinte kizárólag világítási célokra alkalmazták. A korban azonban a gázvilágítás mellett rendelkezésre állt már a villamos világítás is, amelynek elve Edison szénszálas izzólámpára vonatkozó 1879-es szabadalmán alapult. Az egykori gazdasági számítások azt mutatták, hogy kisvárosi körülmények között a karbidvilágítás lehet a leggazdaságosabb, amely azonban végül nem teljesítette be a hozzá fűzött reményeket. Tatán 1912-ben tértek át a villanyvilágításra. Ennek közvetett oka az elektromos vasúthálózathoz való csatlakozási szándék volt. A 15 éves gázvilágításos periódus csak a technikatörténet egyik kitérőjének bizonyult.

Berdenich Győző szabadalmi bejelentéseinek lajstromszáma és címe:

18427 Újítások acetylénfejlesztő készülékeken 

15209 Készülék acetyléngáz tisztítására 

12047 Gázláng visszacsapását fölfogó szelencze

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1997. MTESZ /Makra Zsigmond)