Jeles Napok - Az egészség és biztonság nemzetközi napja a bányaiparban

Bányajárat - Bányászati Múzeum, Ajka (Fotó: Vimola Ágnes)

1993-ban a Nemzetközi Bányász Szövetség Budapesten megtartott 47. kongresszusa május 13-át AZ EGÉSZSÉG ÉS BIZTONSÁG NEMZETKÖZI NAPJÁvá nyilvánította. A bányászatban világszerte évente mintegy 15 ezerre tehető a hivatalosan közölt halálos áldozatok száma, de valószínűleg valójában kétszerte többen halnak meg. Rájuk emlékezik ez a nap.

Neumann-ház – Irodalmi Szerkesztőség

Hucker Ferenc: Volt egyszer egy bánya

TolnaArt Galéria

(festmény)

[A gallai zöld erdőben születtem …]

(részlet)

A gallai zöld erdőben születtem;

Anyám sem volt, mégis felnevelkedtem;

Úgy nőttem fel, mint erdőben a gomba.

Bányász lettem még húszéves koromba.

[Nincs is annál betyárosabb élet …]

(részlet)

Nincs is annál betyárosabb élet,

Ha az ember bányászkislányt szeret:

Bányászkislány zörgeti a gépet.

Húzd rá, cigány, ez a bányászélet!

[Bányászlegény, ha lemegy a bányába …]

Bányászlegény, ha lemegy a bányába,

Acélpikét akasztja bal karjára;

Jobb kezében viszi le a bakettját.

Minden percben várhatja a halálát.

Bányászlegény ha meghal a bányába,

Nincsen anyja, aki végigsirassa.

Bánatában ráborul egy barna lány,

Gyöngykönnyeket hullat a koporsóján.

[Mikor én a bányába elmentem, …]

Mikor én a bányába elmentem,

Először is csillésnek szegődtem.

Nehéz volt a lapát meg a csákány;

A fekete széntől megijedtem.

[He bevágom a csákányom a szénbe, …]

(részlet)

A bányába keresik az aranyat,

Nem az ágyon, se nem a meggyfa alatt,

Mert ha azt a meggyfa alatt keresnék,

Bányászlegényt sehol meg nem becsülnék.

[Nagybátonyi gyerek vagyok …]

(részlet)

Kilenc zsandár kísér engem

A bátonyi főutcán.

Véletlenül betekintek

A szeretőm ablakán.

És onnan is azt kiáltja:

– Bányászlegény, gyere be!

Adj egy csókot, egy utolsót,

Kacsintsál a szemembe!

[A bányász lenn a föld alatt csak vájja a szenet, …]

A bányász lenn a föld alatt csak vájja a szenet,

És míg a munkát végzi, nem látja az eget.

A csille lassan telik, a karja fáradt már,

A lelke fenn a földön, ki tudja, merre jár?

Lelke messze jár, hol a napsugár:

Egy kis bányász-kislány vár.

[A bányának magas tornya, sej, rászállott a gólya; …]

(részlet)

A bányának magas tornya, sej, rászállott a gólya;

Vizet hozott a szájába bányászok számára.

Mosdjatok meg, ti bányászok, mert szenesek vagytok!

Azt csak a jó isten tudja, hogy ti föld alatt dolgoztok.

[Jaj, de mély az Albert-akna beszálló! …]

Jaj, de mély az Albert-akna beszálló!

Tetejében ül két fekete holló;

Mind a kettő kiterjeszti a szárnyát, de a szárnyát.

Bányászlegény ölelgeti babáját.

Jaj, de mély az Albert-akna belseje!

Köröskörül oszlopokkal van tele;

Nem nézhetek ki belőle semőrre, de semőrre:

Sem a derűs, sem a borús időre.

[Bányászlegény, jól megrakd a csillét! …]

Bányászlegény, jól megrakd a csillét!

Az hoz néked igaz jószerencsét.

A kőszén fekete, fekete a tárna;

Feketébb a rózsám szeme párja.

Sulyok Pista ám a derék vájár:

Végigsétál a bátonyi utcán;

Ki van fényesítve, csillog a csákánya.

Balog Mari büszkén jár utána.