JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2024. március 19.Névnap: József, Bánk, Józsa
    
 
Hónapok
 
Schickedanz Albert: A Batthyány Lajos mauzóleum (fotó: Legeza Dénes István)

Schickedanz Albert:
A Batthyány Lajos mauzóleum
(fotó: Legeza Dénes István)

2007 BATTHYÁNY LAJOS EMLÉKÉV – 200 esztendeje (1807. február 10.) született Gróf Batthyány Lajos, az első felelős magyar kormány elnöke.


Részlet a Nemzeti Évfordulók Titkársága honlapjáról:

"Batthyány Lajos gróf (1807-1849) a magyar reformkor kiemelkedő nemzeti érzelmű arisztokratája, akinek ismertsége az 1848-at megelőző évtizedben vetekedett Széchenyi István népszerűségével. A forradalom közelmúlt 150. évfordulójának ünneplésekor azonban a felelős kormány, s annak elnöke: Batthyány Lajos nem kapott figyelmet. Ez egyébként az ünnep összetettségéből (forradalom és szabadságharc) következett, hiszen Batthyány nem volt forradalmár, sem a szabadságharc vezető alakja. Kossuth Lajos, majd Deák Ferenc születésének 200. évfordulója az első felelős miniszterelnököt szinte mellékszereplővé tette. A Batthyány körüli információ hiányát jól mutatja, hogy a Nemzeti Bank által 1999-ben kibocsátott Batthyány-emlékérmen 1806 szerepelt a születés dátumául, holott 1982-ben, a születés 175. évfordulóján az ELTE tudományos ülésszakot rendezett, s a sajtó is tudósított arról, hogy ez alkalomból a Batthyány-mauzóleumnál – az Elnöki Tanács részvételével – koszorúzás is volt."



1849. október 6-án az orosz segítséggel levert szabadságharcot követő császári megtorlás során Pesten kivégezték gr. Batthyány Lajost, az első magyar miniszterelnököt. Ugyanezen a napon a szabadságharc 12 tábornoka (Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Lahner György, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác és Vécsey Károly) és egy főtisztje (Lázár Vilmos ezredes) szenvedett vértanúhalált Aradon. Gróf Batthyány Lajost 1870. június 9-én temethették el nyilvános tiszteletadással, majd 1874. május 26-án helyezték el a Kerepesi temető mauzóleumában. Kivégzésének helyén 1926-ban avatták fel az örökmécsest. A véres megtorlásnak összesen 157 hazafi esett áldozatul, és számosan kényszerültek hosszú évekre belső vagy külső emigrációba. AZ ARADI VÉRTANÚK KIVÉGZÉSÉNEK NAPJÁt 2001-ben a 237/2001.(XII.10.) kormányrendelet alapján NEMZETI GYÁSZNAPpá nyilvánították.

Damjanich János imája

Ima kivégeztetésem előtt, 1849. október 5-ről 6-ra virradóra

 

Mindenség ura! Hozzád fohászkodom! Te erősítettél engem a nőmtől való elválás borzasztó óráiban, adj erőt továbbra is, hogy a kemény próbát: a becstelen, gyalázatos halált erősen és férfiasan állhassam ki. Hallgasd meg, ó, Legfőbb Jó, vágyteli kérésemet! Te vezettél, Atyám, a csatákban és ütközetekben – Te engedted, hogy azokat kiállhassam, és a Te védelmező karod segített némely kétes küzdelemből sértetlenül kilábolni – dicsértessék a Te neved mindörökké!

Oltalmazd meg, Mindenható, az én különben is szerencsétlen hazámat a további veszedelemtől! Hajlítsad az uralkodó szívét kegyességre a hátramaradó bajtársak iránt, és vezéreld akaratát a népek javára! Adj erőt, ó, Atyám, az én szegény Emíliámnak, hogy beválthassa nékem adott ígéretét: hogy sorsát hitének erejével fogja elviselni.

Áldd meg Aradot! Áldd meg a szegény, szerencsétlenségbe süllyedt Magyarországot! Te ismered, ó, Uram, az én szívemet, és egyetlen lépésem sem ismeretlen előtted: azok szerint ítélj fölöttem kegyesen, s engedj a túlvilágon kegyes elfogadást találnom. Ámen.

Damjanich Emíliának vigasztalásul

Tóth Béla: Damjanich kivégzése

Emlékezés(fotó: Vimola Ágnes)

Emlékezés
(fotó: Vimola Ágnes)



Batthyány Lajos (A Magyar történelmi arcképcsarnok c. diafilm részlete)

Batthyány Lajos (A Magyar történelmi arcképcsarnok c. diafilm részlete)

Vörösmarty Mihály: Előszó
(részlet)
Most tél van és csend és hó és halál.
A föld megőszült;
Nem hajszálanként, mint a boldog ember,
Egyszerre őszült az meg, mint az isten,
Ki megteremtvén a világot, embert,
E félig istent, félig állatot,
Elborzadott a zordon mű felett
És bánatában ősz lett és öreg.
 
Majd eljön a hajfodrász, a tavasz,
S az agg föld tán vendéghajat veszen,
Virágok bársonyába öltözik.
Üvegszemén a fagy fölengedend,
S illattal elkendőzött arcain
Jókedvet és ifjuságot hazud:
Kérdjétek akkor ezt a vén kacért,
Hová tevé boldogtalan fiait?
Arany János: A walesi bárdok
(részlet)
Itt van, király, ki tetteidet
 
Elzengi, mond az agg;
S fegyver csörög, haló hörög
 
Amint húrjába csap.
„Fegyver csörög, haló hörög,
 
A nap vértóba száll,
Vérszagra gyűl az éji vad:
 
Te tetted ezt, király!
Levágva népünk ezrei,
 
Halomba, mint kereszt,
Hogy sirva tallóz aki él:
 
Király, te tetted ezt!”
Bitskey István: Knezich Károly szemüvege
(ismertető)
Ringelhann György: Knézich Károly Egerben
(ismertető)
Bodó László: Knezich Károly honvéd tábornok
(tanulmány)
Madách Imre: Az aradi sírra
Nem néztetek erőst, hogy szolgáljátok,
Ki fényesen majd jutalmazni tud,
Akit szolgáltatok egy árva hon volt,
Im sírotokra emlékkő se jut.
Thorma János: Aradi vértanúk. Október hatodika
(festményrészlet)
Thorma János: Aradi vértanúk. Október hatodika
(festményrészlet)
Thorma János: Aradi vértanúk
(virtuális kiállítás)
Tóth Béla: Gróf Batthyány Lajos tőre
Vörösmarty Mihály: (Setét eszmék borítják...)
(részlet)
adj nekem
Hitet, sejtelmet, egy reménysugárt,
Hogy el nem vész, hogy él még nemzetem.
Vörösmarty Mihály: Átok
(részlet)
Kezében volt az ország szíve, kardja,
S ő mint pofon vert, megrugdalt inas,
Feladta gyáván mind e drága kincset,
Bérért vagy ingyen, mindenképen gaz.
Tompa Mihály: A madár, fiaihoz
(részlet)
Nagy vihar volt. Feldult berkeinken
Enyhe, árnyas rejtek nem fogad:
S ti hallgattok? elkészültök innen?
Itt hagynátok bús anyátokat?!
Más berekben máskép szól az ének,
Ott nem értik a ti nyelvetek …
Puszta bár, az otthonos vidéknek,
Fiaim, csak énekeljetek!
Vörösmarty Mihály: Szózat
(részlet)
Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.
S a sírt, hol nemzet sűlyed el,
Népek veszik körűl,
S az ember millióinak
Szemében gyászköny űl.
Arany János: Letészem a lantot
(részlet)
Letészem a lantot. Nyugodjék.
Tőlem ne várjon senki dalt.
Nem az vagyok, ki voltam egykor,
Belőlem a jobb rész kihalt.
A tűz nem melegít, nem él:
Csak, mint reves fáé, világa.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!
Más ég hintette rám mosolyját,
Bársony palástban járt a föld,
Madár zengett minden bokorban,
Midőn ez ajak dalra költ.
Fűszeresebb az esti szél,
Hímzettebb volt a rét virága.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!
Arany János: Rendületlenül
(részlet)
Szeretni a hont – ah! még nehezebb,
Midőn az ár nő, ostromol, ragad…
És – kebleden be-vérző honfiseb –
Bújsz a tömegben, átkos egymagad.
Oh, értsd meg a szót s győzve a ragályon
Káromkodássá szent imád ne váljon!
Hallottad a szót: „rendületlenül?”
Ábránd, hiúság, múló kegy, javak, –
Lenn a sikamló tér, nyomás felül,
Vész és gyalázat el ne rántsanak.
Oh, értsd meg a szót: árban és apályon
– Szirt a habok közt – hűséged megálljon!
Arany János: Magányban
(részlet)
Az nem lehet, hogy milliók fohásza
Örökké visszamálljon rólad, ég!
És annyi vér – a szabadság kovásza –
Posvány maradjon, hol elönteték.
Támadni kell, mindig nagyobb körökben,
Életnek ott, hol a mártir-tetem
Magát kiforrja csendes földi rögben:
Légy hű, s bízzál jövődbe, nemzetem.
Lázár Vilmos levele feleségének
(részlet)

Arad, október 5-én 1849. estve

 

Kedves szentem, egyetlen Marim! Mindenem e földön! – Egy sejtelem mondja nekem, hogy holnap reggel, mielőtt még egyszer láthatnálak – elvérzettem – és velem több becsületes, derék bajtársaim! Marim! Te, aki szívem minden hézagját bírtad, Te magad maradsz e földön. – Te voltál mindenem, Te leszesz utolsó sóhajtásom. – De marad még neked egypár jó embered, és az én és a Te szegény gyermekeid. Ezekben találd fel minden földi boldogságodat, ezekben összpontosítsd szeretetedet, és az Isten kebledbe fogja önteni a vigasztalás malasztait – és arra törekedj is, ezt kívánja nyugodalmam a másik világon, melynek rejtélyei előttem nemsokára megnyílnak!

Jókai Mór: A kőszívű ember fiai
(részlet)
A túlvilágról

A mellékletben odacsatolt iratok voltak Jenő levelei.

Az Ödönhöz írt levél így szólt;

„– Kedves Edmund!

Én ma bevégzem azt, amiért éltem; meghalok elveimért.

Ne sújtson le ez eset; én felemelt fővel állok előtte.

Itt hagyom áldásomat, s magammal viszem hitemet.

Kiömlő vérünk nem hull háládatlan földbe; arany boldogságot fog az teremni egykor hazánknak, az emberiségnek.

Ti csendesen fel fogjátok építeni a romokat, amik most a mi fejünkre szakadtak.

A hajó kormánya ismét kezetekbe fog kerülni, elébb vagy utóbb.

A mi sírköveink lesznek a jel, hagy ott szikla van, amerre nem kell a hajót kormányozni.

Én sorsommal kibékülve halok meg.

Jó nőmet, két kis gyermekemet van kire hagyjam; egy oly jó testvér mellett, mint te vagy, nincs miért aggódnom sorsuk felett.

Törüld le Aranka könnyeit , kis Bélát, kis Edömért csókold meg helyettem, s ha kérdik egykor a gyermekek: hol vagyok? mondjad: szívedben vagyok!

Mondjad, otthon vagyok – anyám házánál vagyok – a haza sírjában vagyok.

Te pedig légy férfi, és ne hagyd el magadat!

Élj családunknak, kit tartson meg sokáig, és hazánknak, kit tartson meg örökké az Isten.

Testvéred Eugen.”

Oláh Gyula: Oláh Gyula visszaemlékezése: október 6-a 1849-ben Aradon
(részlet)

Dies irae. Borzasztó nap. Az 1849-i október 6-a minden emberséges ember mély gyászának a napja volt Aradon.

Azóta ötvennégy év telt el. Hosszú idő. Ma már csak kevesen élnek azok közül, akik annak a borzasztó napnak részleteire emlékeznek. Én Aradon laktam, tizenhárom éves fiú voltam már akkor. Megmaradt emlékezetemben. Mintha most is látnám a kilenc tábornokot egy sorban a bitófán függeni, és a négy agyonlőtt vértanút az aradi vár sáncában holtan feküdni. Emlékezetem visszaszáll azokra a messze időkre, és ma, annak a gyászos napnak évfordulóján elmondom azokat, amiket abban az időben láttam.



Kossuth felvételen rögzített 1890-es beszéde

 

A világ bírája, a Történelem fog e kérdésre felelni. Legyenek a szent emlékű vértanúk megáldottak poraikban, szellemeikben, a honszabadság istenének legjobb áldásaival az örökkévalóságon keresztül.

Engem, ki nem borulhatok le a magyar Golgota porába, engem október hatodika térdeimre borulva fog hontalanságom remetelakában látni, amint az engem kitagadott haza felé nyújtva agg karjaimat a hála hű érzelmeivel áldom a vértanúk szent emlékét, hűségükért a haza iránt, s a magasztos példáért, amelyet az utódoknak adtanak, s buzgó imával kérem a magyarok istenét, hogy tegye diadalmassá a velőkig ható szózatot, mely Hungária ajkairól a magyar nemzethez zeng.

Úgy legyen! Ámen.

Illyés Gyula: Jegyzőfüzet
(részlet)
Október 6
Kezét – mert ő ölt, maga a király –
egy nép arcába törölte bele.
Nem volt e földnek Petőfije már!
Így kezdett lenni Ferenc Józsefe.
Ady Endre: Október 6.
(részlet)
Az aradi Golgotára
Ráragyog a nap sugára,
Oda hull az őszi rózsa,
Hulló levél búcsucsókja;
Bánat sír a száraz ágon,
Ott alussza csendes álmát
Az aradi tizenhárom.
Faludy György: Október 6.
(részlet)
A vesztőhelyre sáros út vitt
és kikericsek kékjei.
Száz év, s meghaltam volna úgyis –
vígasztalódott Vécsey.
Láhner György sírt s a földre nézett,
Damjanich szekéren feküdt,
Leiningen felmentő honvédek
árnyát kereste mindenütt.
Simonyi Imre: Rendületlenül
(részlet)
S ha másként nem - hát legbelül:
hazádnak rendületlenül!
S ha restelled, hogy hangosan;
Nehogy meghalja más kívül?
Hát szakálladba dörmögd hogy:
Nincs hely számodra e-kívül.
Tóth Árpád: Arad
(részlet)
Ó, fájó büszkeségem s vigaszom,
Arad, - édesbúsan szivembe vág,
Hogy bölcsőm s szent bitóid egyazon
Erdőid bús fájából ácsolák...
Reményik Sándor: Október 6.
„Lehullott a rezgő nyárfa...”
Nem.
Nem ezüstszínű most a levele.
Feketén hull a fákról a levél,
S a föld, amelyre hull,
Kemény, mint a koporsó fedele.
Hallottátok: így szól a rendelet:
Gyászolni ne merjen ma senki sem,
Senki ne merjen ülni ünnepet,
Mert a nép, melynek e nap ünnepe volt:
Csak volt...!
Halottnak -- hallgatás;
De a hamu alatt,
Valahol mélyen -- izzik a parázs!
Rendhagyó emlékezés az aradi vértanúkra
(ismertető)
Különös kegyetlenséggel végeztek 48-as tábornokainkkal
(tanulmány)
Murádin Jenő: Az aradi Golgota
(tanulmány)
1849
(ismertető)
Tóth Béla: Az aradi vértanúknak adott kegyelem
Tóth Béla: Haynau halála
gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal