JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2014. október 26.Névnap: Dömötör, Amanda, Armand
    
 
Hónapok
MÁRCIUS 15. – AZ 1848–49-ES FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC ÉVFORDULÓJA – A MAGYAR SAJTÓ NAPJA – A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEMZETI ÜNNEPE
 
Mit kíván a magyar nemzet (fotó: Gottl Egon)

Mit kíván a magyar nemzet
(fotó: Gottl Egon)

A Magyar Országgyűlés 1991-es határozata értelmében március 15-e az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc kezdetének, a modern parlamentáris Magyarország megszületésének napja és a Magyar Köztársaság nemzeti ünnepe. Ezen a napon osztják ki a Kossuth- és Széchenyi-díjakat.

Az 1848-49-es polgári forradalom és szabadságharc kezdete ez a nap, amelynek célja a függetlenség kivívása és az alkotmányos berendezkedés megteremtése volt. 1848 első hónapjaiban Európa számos városában forradalmak törtek ki. Ez kedvező körülményeket teremtett ahhoz, hogy a magyarországi reformelképzelések törvényes úton megvalósuljanak.

A forradalmat indító március 15-e jelkép lett: a kivívott szabadság megőrzésének és az elvesztett szabadság visszaszerzésének szimbóluma. A magyarság 1860 óta nemzeti ünnepének tekinti ezt a napot, függetlenül attól, hogyan vélekedett erről a mindenkori államhatalom.

1848-ban ezen a napon nyomtatták a magyar sajtó első szabad termékeit, a Tizenkét pontot és a Nemzeti dalt. 1990 óta ez a napot a magyar sajtó napjaként is ünnepeljük.

Petőfi Sándor: Föltámadott a tenger
(részlet)
Föltámadott a tenger,
A népek tengere;
Ijesztve eget-földet,
Szilaj hullámokat vet
Rémítő ereje.
Látjátok ezt a táncot?
Halljátok e zenét?
Akik még nem tudtátok,
Most megtanulhatjátok,
Hogyan mulat a nép.
Juhász Gyula: 48 március 15.
(részlet)
Ó régi szép est… tündöklő siker,
Mikor jön egyszer hozzád fogható,
Dicsőséged az egekig ivel,
A deszkáidon tetté vált a szó.
Igen, az Ige testté lett, derék
És lelkes nézők tapsoltak neked,
Színházi est, melyen – ó büszkeség! –
A gondolatszabadság született.
Nemzeti Múzeum (fotó: Gottl Egon)

Nemzeti Múzeum
(fotó: Gottl Egon)

Kossuth Lajos mauzóleuma (fotó: Legeza Dénes István)

Kossuth Lajos mauzóleuma
(fotó: Legeza Dénes István)

1848. MÁRCIUS 15.

1848 elején egyre inkább érzékelhetővé vált a Habsburg-birodalom külpolitikai helyzetének megrendülése, a Pozsonyban ülésező magyar rendi országgyűlés munkája ugyanakkor holtpontra jutott. Az európai forradalmi mozgolódások (Palermo, Nápoly, Milánó), majd a február 22–24-i párizsi forradalom híre mozdította ki a holtpontról magyar politikát. Kossuth Lajos1848. március 3-i felirati beszédében – a sorok közé rejtve – alkotmányos átalakítást követelt a birodalom egész területén. Kossuth német nyelvre azonnal lefordított és nyomtatásban terjesztett beszédének jelentős hatása volt Bécsben.

Március 13-án kitört a bécsi forradalom.

1848-ban Pest-Buda már az ország jelentős szellemi központjának számított. Itt tömörült a nemesi és polgári értelmiség elit. A fiatal értelmiség egyik jelentős, radikális csoportja, a „márciusi ifjak”, ahogy később nevezték őket, a Pilvax kávéházban tartotta összejöveteleit.

A máricusi ifjak március 19-ére, a József-napi országos vásár napján, francia mintára nagygyűlést és bankettet akartak szervezni a Rákos mezejére. Az Ellenzéki Kör vezetői gondosan előkészített országos akciót akartak. A bécsi forradalom hírére a Pilvax körének vezetői úgy döntöttek, hogy maguk cselekszenek. Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Vidacs János, Sükey Károly, Bulyovszky Gyula, Vajda János, Jókai Mór elhatározták, hogy másnap érvényt szereznek a Tizenkét pont közül az elsőnek, a sajtószabadság követelésének, s cenzori engedély nélkül kinyomtatják a Tizenkét pontot és Petőfi lelkesítő költeményét, a Nemzeti dalt.

Másnap, március 15-én reggel Petőfi és társai a szemerkélő esőben elindultak a Pilvaxból az egyetemre. Az egyetemi ifjúság csatlakozása után mintegy ezren folytatták útjukat a Hatvani utcába, Landerer Lajos és Heckenast Gusztáv nyomdájához. Itt Irinyi a nép nevében lefoglalta a sajtót, majd a nyomdászok kinyomtatták a Tizenkét pontot és a Nemzeti dalt.

Délután háromkor a Nemzeti Múzeumnál nagygyűlést tartottak, majd a tízezres tömeg a Pest városi tanácshoz vonult, és a tanács tagjait is rábírta arra, hogy csatlakozzanak a Tizenkét pont követeléseihez. Forradalmi választmány alakult, majd a tömeg elindult Budára, hogy a végrehajtó hatalom legfontosabb kormányszékével is elfogadtassa követeléseit, s kiszabadítsa börtönéből a jobbágyfelszabadítás egyik szószólóját, Táncsics Mihályt. A Helytartótanács nem mert katonai erőszakot alkalmazni, elfogadta a Tizenkét pontot, Táncsicsot szabadon bocsátotta, s eltörölte a cenzúrát.

Országgyűlési küldöttség utazott Bécsbe, melynek célja az volt, hogy az uralkodó nevezze ki teljhatalmú helytartóvá István nádort és miniszterelnökké gróf Batthyány Lajost, valamint tegyen ígéretet arra, hogy az országgyűlésen alkotott törvénycikkeket szentesíteni fogja. A március 17-én kiadott királyi leirat azonban csak István nádor kinevezését tartalmazta, és felszólította a nádort a felelős minisztérium hatásköréről szóló törvénycikk felterjesztésére. Kossuth és Batthyány azonban rávették a nádort, hogy teljhatalmával élve, nevezze ki Batthyányt miniszterelnökké, s István nádor még azt is elérte, hogy a király jóváhagyta ezt a lépést.

A márciusi forradalom: 1848. március 15.
(oktatóanyag)
Pest-Buda hétköznapjai 1848–49
(virtuális kiállítás)
Hámori Péter: Forradalom Pesten
(ismertető)
Petőfi Sándor: Nemzeti dal
(részlet)
Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk, vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! –
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!


Petőfi Sándor: Nemzeti dal (fotó: Gottl Egon)

Petőfi Sándor: Nemzeti dal
(fotó: Gottl Egon)

Petőfi Sándor: A szabadsághoz
(részlet)
Oh szabadság, hadd nézzünk szemedbe!
Oly sokáig vártunk rád epedve,
Annyi éjen által, mint kisértet,
Bolygott lelkünk a világban érted.
Kerestünk mi égen-földön téged
Egyetlenegy igaz istenséget,
Te vagy örök, a többi mind bálvány,
Mely leroskad, egy ideig állván.
Vörösmarty Mihály: Harci dal
(részlet)
Azért, hogy a szabadság
Vérben füröszti zászlaját,
Azért, hogy szent nevére
Hálátlan és gaz vészt kiált,
Ne lássam, oh dicső hon!
Halványan arcodat,
Vagy drágán megfizessék
E halványságodat.
 
A sikra, magyarokl
 
Fegyvert ragadjatok.
 
Hazánkat ujra meg kell váltani.
 
E drága föld szinét
 
Borítsák szerteszét
 
A pártütőknek véres csontjai.
Csokonai Vitéz Mihály: Magyar! hajnal hasad!
(részlet)
Lesz még a magyarnak olyan dicső neve,
 
Amilyen volt a Márs mezején eleve.
S még azok is laurust fűznek magyarinkra,
 
Kik most finnyás órral néznek hérosinkra.
Idvez légy, szép hajnal! ragyogtasd fáklyádat,
 
Víg egünkön mutasd mosolygó orcádat.
Jer! imé, nimfái már a víg Dunának
 
Elődbe koszorús fővel indúlának. –
Vörösmarty Mihály: Előszó
(részlet)
 
Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég.
Zöld ág virított a föld ormain.
Munkában élt az ember mint a hangya:
Küzdött a kéz, a szellem működött,
Lángolt a gondos ész, a szív remélt,
S a béke izzadt homlokát törölvén
Meghozni készült a legszebb jutalmat,
Az emberüdvöt, melyért fáradott.
Ünnepre fordúlt a természet, ami
Szép és jeles volt benne, megjelent.
 
Öröm– s reménytől reszketett a lég,
Megszülni vágyván a szent szózatot,
Mely által a világot mint egy új, egy
Dicsőbb teremtés hangján üdvözölje.
 
Hallottuk a szót. Mélység és magasság
Viszhangozák azt. S a nagy egyetem
Megszünt forogni egy pillantatig.
Ady Endre: A márciusi Naphoz
(részlet)
S verje meg az Isten a verejtékünket,
Verje meg veréssel egész életünket,
Ha tovább tengődünk ilyen kábult-árván,
Csókunkat a szánkban, álmunkat a párnán,
Gyermeket igérő legszebb ingerünket,
Verjen meg az Isten, verjen meg bennünket,
Verje meg a tettünk, verje meg az álmunk,
Dunai-tiszai régi megállásunk,
Verje a multunkat, verje a jövőnket
S betyáros magunkból elkövetkezőket,
Ha el nem tiporjuk, kik utunkat állják:
Magyar Márciusunk minden akadályát.
Juhász Gyula: Magyar
Mindig fájdalmasan dicső név:
Magyar, új fény ragyog ma rád,
Megint nagy népek millióit
Véded, megvédve a hazát!
Új barbároknak óceánja
Bús, lomha árral ostromol
S te állsz vérezve és dacolva,
Mint élő Szabadság-szobor!
Csodálatos erőd, amelyben
Nagy vértanúink lángja él,
Nem engedi, hogy e világot
Megdermessze a muszka Tél!
Ha trónol Igazság a mennyben
S ha nem mese, hogy győz a jó,
A végső diadal veled lesz,
Örök időkre szárnyaló!
Juhász Gyula: Petőfi
Szabadság, dicsőség: két csillagod ez volt,
Most borús fölöttünk a szép magyar mennybolt,
De lesz majd ragyogó, amilyen még nem volt!
Petőfi, Petőfi: te vagy a vezérünk,
Sötét éjszakában ragyogó reményünk,
Ha te maradsz vélünk, nem lesz soha végünk!
Haza és szabadság: ezért imádkoztál,
Hőse, vértanúja e kettőnek voltál,
A neved ma zsoltár, a sírod ma oltár!
Petőfi Sándor: Magyar vagyok
(részlet)
Magyar vagyok. Természetem komoly,
Mint hegedűink első hangjai;
Ajkamra fel-felröppen a mosoly,
De nevetésem ritkán hallani.
Ha az öröm legjobban festi képem:
Magas kedvemben sírva fakadok;
De arcom víg a bánat idejében,
Mert nem akarom, hogy sajnáljatok.
Petőfi Sándor: A magyar nép
(részlet)
Vigyázz, magyar, vigyázz, éjjel is ébren légy,
Ki tudja, mikor üt rajtad az ellenség?
Ha eljön, ugy jőjön, hogy készen találjon,
Még a félhalott se maradjon az ágyon!
Haza és szabadság, ez a két szó, melyet
Először tanuljon dajkától a gyermek,
És ha a csatában a halál eléri,
Utószor e két szót mondja ki a férfi!
Petőfi Sándor: A nemzethez
(részlet)
Konduljanak meg a vészharangok!
Nekem is egy kötelet kezembe!
Reszketek, de nem a félelemtől;
Fájdalom és düh habzik szivembe'!
Fájdalom, mert düledék hazámra
Uj viharnak közeledtét látom,
És düh, és düh, mert tétlenkedünk, mert
Nem szakad le szemünkről az álom.
Petőfi Sándor: 15-DIK MÁRCIUS, 1848
(részlet)
Magyar történet múzsája,
Vésőd soká nyúgodott.
Vedd föl azt s örök tábládra
Vésd föl ezt a nagy napot!
Nagyapáink és apáink,
Míg egy század elhaladt,
Nem tevének annyit, mint mink
Huszonnégy óra alatt.
Csattogjatok, csattogjatok,
Gondolatink szárnyai,
Nem vagytok már többé rabok,
Szét szabad már szállani.
Gyurkovics Tibor: Szabadság
Szabadság lóg a fákon
mint óriás gerezd,
ráhullik a szivárvány
és lassan érni kezd.
Szabadság lóg a fákon
dúsan, hangtalanul,
megérik a gyümölcse,
aztán a földre hull.
Ady Endre: Emlékezés Március Idusára
(részlet)
Március Idusára
Voltak mindig szavaim,
Olcsók és rímesek,
De akkor az volt igaz.
Hadd lássam, óh, hadd lássam
Azt a régi Márciust,
Midőn az ifju bárd
Őszintén s jól hazudott.
Óh, Napja Márciusnak,
Óh, megroppanó havak,
Be jó emlékezés,
Ki mostanában esik.
Juhász Gyula: Gloria victis!
(részlet)
Petőfi népét Habsburgék vezették,
Mint rab oroszlánt a gyűlölt pecér,
A vágóhídra vitték teste, lelkét,
Hentes hatalmak dicsőségeért!
És ment, idegen zubbony födte testét,
Mint Nessus-ing, mely mart és égetett.
A Krisztus látta csak, hogy halt e szent nép:
A magyaroknak tisztelet!
[Köszönöm édesanyámnak…]
Mezőségi katona-sirató
Köszönöm édesanyámnak,
Köszönöm édesanyámnak,
Hogy felnevelt katanánok,
Hogy felnevelt katonának,
S ha az anyám nem lett volna,
Katona sem lettem volna.
De még akkor beíratott,
Mikor bőcsőmbe ringatott.
Mikor bőcsőmbe ringatott.
Csájják az erdei utat,
Csájják az erdei utat
Viszik a magyar fiukat,
Viszik, viszik szegényeket,
Szegény magyar legényeket.


1848/49-es Magyar Katonai Érdemrend

1848/49-es Magyar Katonai Érdemrend

A szabadságharc emléktárgyai, Nudelman Gyűjtemény
Honvédsírok (fotó: Legeza Dénes István)

Honvédsírok
(fotó: Legeza Dénes István)

Görgey Arthur síremléke (fotó: Legeza Dénes István)

Görgey Arthur síremléke
(fotó: Legeza Dénes István)

Józsa Judit: Lebstück Mária (1830-1892) az 1848-as szabadságharc főhadnagya (kerámiaszobor)

Józsa Judit: Lebstück Mária (1830-1892) az 1848-as szabadságharc főhadnagya (kerámiaszobor)

Józsa Judit: Udvardi és kossuthfalvi Kossuth Zsuzsanna (1817-1854) a szabadságharc főápolónője (kerámiaszobor)

Józsa Judit: Udvardi és kossuthfalvi Kossuth Zsuzsanna (1817-1854) a szabadságharc főápolónője (kerámiaszobor)

Jókai Mór: A kőszívű ember fiai
(részlet)

Hisz a föld közeledik a naphoz.

Minden ember kibeszéli, amit szívén hordoz. A legféltettebb titkokat. Aki gyűlölte a nagyoknagyjait, kikiabálja azt az utcán; s aki szeretett valakit titokban, megcsókolja szeretőjét az utcán.

S a föld még mindig közeledett a naphoz.

Március tizenötödike volt. Az alkotmány kihirdetésének napja. A sajtószabadság napja.

Száz új hírlap keletkezik egyszerre; fennhangzó nevű, büszke jelszavú hírlapok, miknek neveit a reményteljes fiatalság, az utcai gyerkőcök árulva hirdetik a vásáros népnek. Millió röpív száll kézrül kézre, csoportoktul olvasva az utcaszögleteken.

Illyés Gyula: Százéves március
(részlet)
S szabadság délelőttje te,
új ember-voltunk hajnali,
gyermeki emlékezete!
Beh jó hangjaid hallani
egy század után is, ahogy
az óra – mint megmondatott –
ütésre kattan s végre üt
(Párisban, pisztoly-csattanással)
és üt és üt, micsoda lázzal
és sietséggel mindenütt.
(Bécsben már puskaropogással)
És üt, megannyi óra üt
a szívekben, a felhevült
erekben milyen dobogással:
hogy lépne fényre már elő,
az eszme-keltető idő,
az az ember-újító korszak!
S az első ütésre felelve
hogy vernek, kopognak s dobognak
a tornyok, daccal az egekre,
az ágyúk, Európa-szerte!
S késedelmét, hogy elvégezze,
hogy áll munkába ez a bús
nép is, a magyar, énekelve!
S mily énekes után eredve!
300 éves az első magyar újság
Kis Miklós: Sajtókapcsolatok kiépítése és fönntartása
Vörösmarty Mihály: Szabad sajtó
Kelj föl rab-ágyad kőpárnáiról,
Beteg, megzsibbadt g o n d o l a t!
Kiálts fel é r z é s! mely nyögél
Elfojtott, vérző szív alatt.
Oh, jőjetek ki, láncra vert rabok,
Lássátok a boldog, dicső napot,
S a honra, mely soká tűrt veletek,
Derűt, vigaszt és áldást hozzatok.
Rózsa Mária: Osztrák-magyar kapcsolatok az 1848-as bécsi forradalmi sajtóban
(tanulmány)
Kókay György: A magyar újságírás első vértanúja – Hajnóczy József születésének 250. évfordulójára
(tanulmány)
Kókay György: Emlékezések Rát Mátyásra, a magyar nyelvű újságírás megindítójára
(tudósítás)
A Magyar Újságírók Országos Szövetségének honlapja
Németh Péter: A 130 éves Népszava
(szerk.)
Pécsi József: Az Est, 1928
(fotó)

Madách Imre: Országgyűlés
(részlet)
Politikai hitvallomás

De vannak általános elvek, melyeket rendíthetetlen alapokúl bevallani lehet, sőt kell; melyeket még hasznosság tekintetéből is feladni tilos; melyekért meghalni nemcsak egyesnek kötelesség, de melyek elárulásával nemzetnek is életet váltani halál helyett gyalázat, mert a javak között nem legfőbb az élet.

Ez alapelveket én, ki szerencsés voltam sokak bizalma által a népképviselői nehéz, de éppen ezért dicső pályára kitűzetni, három szóban foglalom össze, s e három szó:

„Szabadság, egyenlőség, testvériség!”

A szabadság alatt értem hazám minden beolvasztástól megóvott integritását, saját ügyei s különösen legnagyobb két kincse: a nép vére és pénze fölötti rendelkezhetés jogának minden idegen befolyástól való megőrzését, nyolcszázados alkotmányos küzdelmeink virágát, a személyes felelősségre fektetett kormányt megyei municípiummal és sajtószabadsággal, ezen két legerősebb gyámolóval egyetemben.

Szabad György: Kossuth politikai pályája
(részlet)
A forradalom kormányának minisztere

Másnap, március 15-én reggel, mielőtt a küldöttség hajóra szállt volna, a rendek a felirat egyes pontjait újra „értelmezték”, valójában radikalizálták. Kossuth követtársa, Szenkirályi Móric javaslatára elhatározták, hogy az úrbéres jobbágyrendszert „az egész hazában egyszerre” kell felszámolni. Mégpedig oly módon, hogy a földesurak kártalanítását az állam vállalja magára. Kossuth indítványára határozattá emelték a részleges közteherviselés helyett „a nép minden terheiben való osztozkodást”, majd a feliratban foglaltakkal együtt megvalósítandónak nyilvánították a vallási jogegyenlőséget, az esküdtszéki rendszer bevezetését, a sajtószabadság biztosítását, az országgyűlés évenkénti egybehívását Pestre és „az Erdéllyeli egyesülést is”.

Szabad György: Kossuth politikai pályája
(részlet)
Az útravaló

Az előzmények, az elszórt utalások és a kapcsolatviszonyok ismeretében Kossuth feltételezett jelentős szerepe a küzdelemben csak a „közjogi”, saját fogalomhasználata szerint a „közpolgári” kérdéskörben konkretizálható, az érintett albizottság tagjaként elmondott beszéde, fennmaradt feljegyzései és egy általa fogalmazott különvélemény alapján. A zempléni reformerek feltételezhető munkamegosztásának megfelelően közgyűlési beszédet a sajtószabadság érdekében mondott. Azzal a túlértékeléstől sem mentes meggyőződéstől áthatva a sajtószabadság politikai jelentősége iránt, ami olyannyira jellemezte saját, sőt az elkövetkező tollforgató nemzedék liberálisait Európa-szerte és idehaza, hangsúlyozta Kossuth: „Vegyenek el mindent, csak szabad sajtót adjanak, s a szabadságnak nem egy osztályt különösen, hanem egész kedves nemzetemet közösen boldogító kifejlődése felől kétségbe nem esem.” De a sajtószabadság nagyon is absztrahálható témakörében sem mulasztotta el az ügyes hivatkozást arra, „hogy egy mások lenyomásával privilegiált osztálynak tagjai, hogy magyar nemesek s aristocraták vagyunk”, és ezért is kívánatos, hogy „vetkezzünk ki az önzés lepléből” annak megértése érdekében, mennyire alapfeltétele egy nemzet szabadságának a „szabad sajtó”. Ugyanakkor hangot adott annak a véleményének is, hogy „szerencsétlen kormány az, mellyhez szabadon nem jut fel a közvélemény, a veszedelem napjaiban nincs annak mire támaszkodni”.

Kossuth Lajos kormányzóelnöki dísz-zubbonya
(fotó)
Kossuth Lajos emlékérme, 1849

Szekfű Gyula: „Valahol utat vesztettünk”
(részlet)

A parlamentnek könnyen elfajulható, esetleg erőszakos választásokkal is súlyosbított uralmát a száz év előtti centralisták az emberi szabadságjogok minél szélesebb és hatékonyabb alkalmazásával próbálták ellensúlyozni. Különösen nagy reménységgel tekintettek a „szabad egyesülhetési jogra”. Maga Szalay Lászlóis négy cikket írt 1847-ben az egyesülési jogról, melyet az emberi természetből, ősi ösztönökből vezetett le, s melyben az emberi társadalom kiindulási pontját s egyszersmind jövendőjét is látta. Mint a haladás hívője egyúttal abban is hitt, hogy egyesülés által, az elv minél szélesebb körű alkalmazásával szinte a végtelenbe növelhető a nemzetek és az emberiség ereje és boldogsága. Annyira lényeges dolognak tartotta ezt az emberi életben, hogy az ”egyesülési szabadságot” túlságosan gyönge kifejezésként mellőzni kívánta, s helyében az egyesülési jogról szeretett beszélni, mint ahogy a sajtószabadság helyett is a sajtójog elnevezést ajánlotta, ezzel is jelezve, hogy az írás és közlés szabadsága is az embernek leggyökeresebb, alapvető jogai közé tartozik.

[…]

A történelemből tudjuk, hogy a centralisták programpontjai közül a nagy beteljesüléskor, 1848-ban aránylag kevés valósult meg, bár a leglényegesebbek, a parlamenti felelős kormány, a népképviselet a törvényhozásban és a sajtószabadság belekerült az áprilisi törvények közé. Szalay, Eötvös és Csengery igazságszolgáltatási javaslatait és a szabad községekrevonatkozó elképzeléseit, Lukács Mórictársadalmi előrelátását hasztalan keresnők a 48-as kodifikációkban.

Szekfű Gyula: „Valahol utat vesztettünk”
(részlet)
Consummatum est? (Szigethy Gábor előszava)

Minden reformnak első feltétele jelen helyzetünk tökéletes ismeretében fekszik – szögezi le Eötvös József, s társaival együtt azt kutatja: a történelem adott pillanatában, Magyarországon 1846-ban, zászlókra pingált fennkölt célkitűzések, kortesbeszédekben elfüstölgött nagyotakarások, megalázkodó labanc vagy kurjongató kuruc kocsmai honfibú helyett milyen gyakorlati politikai tettekre van szüksége, lehetősége hazánknak, hogy kilábaljunk a kátyúból.

Nem a kormány által jóváhagyott mértékű demokráciát, hanem demokratikus társadalmat, igazi demokráciát biztosító intézményrendszert kívánnak: vármegye helyett szabad községeket. Nem paragrafusokkal körülárkolt sajtószabadságot követelnek, hanem jogot a gondolatok és vélemények szabad kimondására: atyai engedékenység helyett szellemi szabadságot. Nem egyesületek jóindulatú engedélyezését kérik, hanem a szabad egyesülés jogát.

Demokratikus és humanista magyar társadalomról álmodtak a józan magyar centralisták 1846-ban; olyan Magyarországról, ahol nem kiváltságos és szerencsés néhányak jó- vagy rosszakaratától, tehetségétől vagy tehetségtelenségétől függ ország és nemzet sorsa, hanem a dolgos nép okos gyülekezeteiben formálódik jelen és jövő; olyan Magyarországról, ahol mindenkinek joga szabadon szólni és kötelessége gondolkodni; olyan Magyarországról, ahol nem az állam tartja kordában az embereket, hanem az emberek formálják, alakítják az államot.

Táncsics Mihály: Sajtószabadságról nézetei egy rabnak
(részlet)
A cenzúra története

Az őskorban nem létezett cenzúra. Gondolatot, érzést, tapasztalást szabadon közlött az embernem egész a XV. század elejéig, midőn hatodik Sándor római pápa 1496-ban a cenzúrát kigondolta; utána X. Leó 1515-ben erősbítette, s nemsokára a világi fejedelmek közül II. Fülöp spanyol király követte. Mikor kezdődött nálunk, nem volnék képes megmondani, de bármikor hozatott is be e gonosz, a magyar nemes szabadsága akkor megszűnt szabadság lenni, és gyalázatos privilégiummá fajult. Egyébiránt ha Ádám hozta volna is be, és tartana maig, én legnagyobb jogtalanságnak mondanám.

Táncsics Mihály portréja
(litográfia)
Táncsics Mihály mellszobra - Budapest, Margitsziget (Fotó: Legeza Dénes István)

Táncsics Mihály mellszobra - Budapest, Margitsziget (Fotó: Legeza Dénes István)

Vasvári Pál: Irányeszmék
(részlet)
Quel charmant garçon
Szigethy Gábor előszava

Landerer nyomdájában a sajtószabadság ünnepe a Nemzeti dal és a Tizenkét pont. Petőfi elfelejtette magához venni költeménye kéziratát, reggel nem gondolt arra: lehetséges lesz kinyomtatni forradalmas lobogású szózatát. Tintát, papírt kér, emlékezetből írja le a verssorokat. Vasvári kezében ollóval várja egy-egy versszak elkészültét, felszabdalja a papírt, hadd dolgozzanak a szedők, s míg nyomják az első példányokat, lelkesíti a nyomda előtt egybegyűlt várakozókat.

A Pilvax kávéház a forradalom napjaiban
(színes litográfia)
Vinzenz Katzler: A Landerer és Heckenast nyomda előtt 1848. március 15-én
(színes litográfia)
Petőfi Sándor: Az országgyűléshez
(részlet)
Hiába minden szép és jó beszéd,
Ha meg nem fogjátok az elejét,
Ha a kezdetnél el nem kezditek?
Sajtószabadságot szerezzetek.
Sajtószabadságot, csak ezt ide!
Ez oly nagy, oly mindenható ige
A nemzetben, mint az isten? legyen"-je,
Amellyel egy mindenséget teremte.
Hol ez nincs meg, bár máskép mindenek
Eláradó bőségben termenek,
S bár az utósó szolga és a pór
Zsebébül aranyat marokkal szór:
Azon nemzetnek még sincs semmije,
Azon nemzetnek koldus a neve.
S hol ez megvan, bár rongyban jár a nép,
Nyomorg, tengődik mindenfélekép:
Azon nemzet gazdag végtelenűl,
Mert a jövendőt bírja örökűl.
Radnóti Miklós: 1931. december 8
(részlet)
(Főtárgyalás)
Előttem Müller, a nyomdász
állt a mérleg előtt,
megméretett
s hat hónapot kapott.
Aztán kiürítették a termet, hogy
én kerültem sorra: óvták a népet
ragályos verseimtől.
Pattogni s köpni szerettem volna,
mint a tűz, kit szikkadt emberek
űlnek körül fecsegő szalonnák és
várakozó kenyerek gyönyörével.
Radnóti Miklós: 1931. április 19
(részlet)
(Új könyvemet tegnap elkobozták)
Új könyvemet tegnap elkobozták,
most egyedül ülök, ujjaim
átfonva bokám körül, piros
pillét ástam ma babonásan
a küszöb alá és lassan elalszom!
Jékely Zoltán: Márciusi hó
(részlet)
Hull a márciusi hó gomolyogva,
s az ég felé lebeg érzelmesen;
mintha egyetlen, roppant sírhalomra
szállongna, hogy befedje csendesen.
Imé, az Ország télbe dermed újra
a vérbevert Szabadság ünnepén;
borzong az élők könnyes koszorúja
halott hősök mohásodó kövén.
Mert sok hős hamvad itt a halmok alján,
hol a szintből tünedez már a hant,
s kiontott vérükért nem vigasztalván,
gyötri a föld a sok boldogtalant.
Tetemüket meg nem fiatalítja
nők szépítője, márciusi hó,
örök-életüknek egyéb a titka:
Emlékezés, mely a szívben lakó.
FORRADALOM
(gyűjtőoldal)
Forradalom
(szócikk)
Az 1848-as forradalom és szabadságharc
(összeállítás)

Vajda János: Egy honvéd naplójából (részlet)
(részlet)
A forradalom előestéjén

Az összes jogászság lejött az Egyetem térre, ahol Petőfi, Jókai ismételték az előbbi szavalást, s ahol Vidacs János rögtönzött kész beszéddel villanyozta föl az ifjúságot.

Következett a Landerer és Heckenast-féle nyomda előtti jelenet, a Hatvani utcai azon háza előtt, ahol most a Kammon kávéház van.

Petőfi verse és a 12 pont itt, cenzúra nélkül, rögtön ki lett szedve, nyomva, mialatt az utcán izgató szónoklatok tartattak számosak által. A nyomtatványok aztán szétosztattak.

Délután már az egész város izgalomban és talpon volt.

Esni kezdett, mégpedig jó szaporán. A Városház tere telicsődült esernyős tömeggel s itt a hatóság termébe rohant szóvivők s a roppant népség kiáltozása folytán a tanács is magáévá tette és az erkélyről proklamálta a 12 pontot.

Az eső folyvást szakadt.

De a tömeg esernyősen fölment Buda várába, kiszabadította Táncsicsot és diadallal hozta át Pestre.

Katonaság, valami őrjárat, egyszer vonult ki a nyilvános utcából, föl a Váci utcának, és ekkor észrevehető tolulás támadt a Városház tér ama sarkán. De még csak egy gyereket se nyomtak agyon.

Legkisebb baj se történt. Az egészet elnevezők tréfásan paraplé-forradalomnak, és nagy volt az öröm, hogy „vér” nélkül ment végbe.

Nem gondolók, hogy később olyan nagy lesz a puffanása.

Petőfi Sándor: A márciusi ifjak
(részlet)
Szolgaságunk idejében
Minden ember csak beszélt,
Mi valánk a legelsők, kik
Tenni mertünk a honért!
Mi emeltük föl először
A cselekvés zászlaját,
Mi riasztók föl zajunkkal
Nagy álmából a hazát!
A földet, mely koporsó volt
S benn egy nemzet a halott,
Megillettük, és tizennégy
Milljom szív földobogott.
Orbán Ottó: Márciusi ifjak
Ott állnak ők a vakító pillanat kemény fényében, mint egy fotón,
regényes gesztusuk örök időkre kinagyítva,
ahogy épp azt mondják, emberiség, világszabadság,
s komolyan hiszik, amit mondanak, mert hihetik…
Ott állnak ők a képen nem látható, mocsárszagú szélben,
melynek mindent átjáró mérgét tüdejükre szíva
ritkán lesz belőlük tevékeny, augusztusi felnőtt,
gyakrabban bölcs és tehetetlen, decemberi öregember…
Örültek, mondanám, ha nem volnék magam is őrült,
és a pokol torkában elakadt szekér mögött dagasztva a sarat
nem az járna az én eszemben is, hogy hiszen csak meg kéne tolni –
ha egy kihűlt évszázad eszkimó módjára didergő költőjeként is
nem ugyanaz a démon csábítana, ami őket,
a derekán fűszoknyát riszáló, trópusi szépség, a halvány esély.

Márciusi ifjak – Szörényi Lászlóval beszélget Rádai Eszter
(interjú)

Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora
(részlet)
KILENCEDIK FEJEZET. EGY KIS HULLÁMZÁS

Teljes depresszió uralkodott az ifjú óriások barlangjában, már éppen szétszéledni készültek tíz óra tájt, midőn egy szürkeruhás ifjú lépett be az ajtón, akit senki sem ismert. Könnyen elvegyülhetett volna az apatikus mogorva közönségben, melyet semmi se érdekelt most, de ő ezt éppen nem akarhatta, mert egyenesen felugrott egy biliárd-asztalra. No, erre aztán csakugyan észre kellett őt venni.

– Pozsonyból jövök – szólt lelkendezve, mohón. – Az ifjúság küldötte vagyok. Bécsben kitört a forradalom. Metternichet elkergette a nép és most barikádokat emel.

Csak a Gábriel harsonájától fog így megelevenedni még egyszer a sokaság. Forradalom van Bécsben? Micsoda ostorpattogtatás ez az erekben folydogáló magyar vérnek. Elkergették Metternichet! Ah, tehát őt is, nemcsak Lajos Fülöpöt. Istenem, milyen szép a világ e jámbor Lajos Fülöp és a furfangos Metternich nélkül! Az emberek egyszerre rózsaszínűnek láttak mindent. Az ifjak egymást ölelték. Hát már a bécsiek is dolgoznak, csak mi vagyunk tétlenek? Pokolba a formákkal!

– Cselekedjünk, uraim! Ne tétovázzunk tovább, polgártársak!

Ez a Petőfi fanatikus hangja volt. Az ifjak felugráltak. Úgy van, cselekedjünk! Munkára fel! Vezessetek bennünket! Ezalatt folyton nyíltak a kávéház ajtai és új alakok jöttek új hírekkel. Csodálkozást keltett Vahot Imre és Klauzál Gábor megjelenése. A bécsi forradalom híreit megerősítették a jöttek. A szembenlakó Koplánszky kesztyűcsinálónak a fia érkezett meg Bécsből, aki színről-színre látott egyet-mást az utcai tüntetésekből. Koplánszky elhozta a Pilvaxba a tanút is. Künn az utcán is gyülekeztek zsibongó, álmélkodó és magyarázó tömegek. A Pozsony felől érkező hajó utasai egy félóra alatt szétterjesztették a hírt a városban, egész Pest talpon volt és az Ellenzéki Kör meg a Pilvax előtt tolongott. Egymást ölelgették az emberek és pátosszal beszéltek, mintha színpadon volnának.

Bent a kávéházban az izzó hangulat ereje alatt Irinyi kezdett beszélni, kire nehezteltek egy kicsit, mert az Ellenzéki Kör titkos emberének hitték, aki együtt keverte a kártyákat Klauzállal.

– Polgártársak – szólt Irinyi –, Petőfinek igaza van. Ne hagyjuk magunkat a formák korlátai közé szorítani, most már én is azt mondom. A délutáni népgyűlés határozata fölöslegessé vált. Mondjuk ki, hogy a tizenkét pont rögtöni életbeléptetését követeljük.

– Úgy van! Mondjuk ki!

Tompa Mihály: Jön a muszka
(részlet)
A magyart már azt se tudták ki fia?
Megösmer most német, anglus, francia;
Majd ha egykét muszka-tábort megverünk:
Egész világ barátságot köt velünk.
Annyi pedig, hogy megverjük, bizonyos,
Nem kell annak csak vasvilla meg fokos;
Már hogy kéne? hisz nem rég a lengyelek
Kaszával levágtak egy nagy sereget.
Tartóztatni kell a magyar katonát,
Mint a jó ló, ugy rohan, ha tüzet lát;
S a muszkának meg nem mozdul a lába:
Ha más nem lő, szúr a horgas inába.
Sokan vannak, az igaz, mint a sáska,
Semmi baj, még jobban dűlnek rakásra;
Hisz ha vastag, ha kövér a rét fűve:
A kasza úgy ont jó rendet belűle.
1848–1849. A szabadságharc hadtörténete
Nemzetőr legénységi atilla és csákó, 1848
(fotó)
A Pest megyei nemzetőrség IV. zászlóaljának zászlaja, 1848
(fotó)
Kossuth Lajos vidéki toborzókörútjáról készült korabeli német újságillusztráció
Tompa Mihály: Történet
(részlet)
Magyarországon történt a dolog,
– Vagy ha még nem, de megtörténni fog,–
Az ellenség egy vármegyére üt,
Szörnyen pusztítva, dulva mindenütt.
A nemzetőrség számra oly keves,
És ami több, még az sem fegyveres!
Fut, őrjöng, sír az istenadta nép …
Hisz már a harmadik helység is ég!
Arany János: Haj, ne hátra, haj előre
Haj, ne hátra, haj előre!
Vérmezőről vérmezőre!
Mert ott az a virág terem,
Melynek neve győzedelem,
Haj rá haj!
Tavaszodik, lágy az idő,
Kihajt a fű, kövéren nő:
Az is azért olyan kövér,
Megáztatta tövét a vér.
Haj rá haj!
Hadd áztassa, hisz az nem baj,
Ha szépen hajt, nem másnak hajt;
Ha terem is, nekünk terem
A véren vett győzedelem,
Haj rá haj!
Pest megyei honvéd-nemzetőrcsákó
(fotó)
Borsos József: Nemzetőr, 1848
(festmény)

A 85. honvédzászlóalj Kossuth-címeres zászlajának töredéke, 1849

Tóth Árpád: Március
(részlet)
Drága, szép, vad hónap, mely még hóval csapkod,
De félkézzel már a rügyek selymén kapkod,
Nyílik a kénytelen hosszú szobafogság,
S édes szájjal kurjant az ifjú Szabadság.
Petőfi hónapja! közibénk suhanva,
Bár lennél szabadság új, tündéri anyja,
Anyja szabad szónak s másnak, ami kell még,
Ne csüggednének a magyar szívek s elmék!
Juhász Gyula: Március idusára
(részlet)
Vannak napok, melyek nem szállnak el,
De az idők végéig megmaradnak,
Mint csillagok ragyognak boldogan
S fényt szórnak minden születő tavasznak.
Valamikor szép tüzes napok voltak,
Most enyhe és derűs fénnyel ragyognak.
Ilyen nap volt az, melynek fordulója
Ibolyáit ma a szívünkbe szórja.
Reményik Sándor: Erdélyi március
(részlet)
Egy tizenötös szám. És március:
Az első tavasz-hónap közepe.
Kimondottam így egyszerűn,
Ne féljetek, ne féljen senkise.
Ne féljetek: nem tüzesednek át
Halk hangolás után a vers-sorok,
Nem temetni és nem lázítani,
Csupán figyelmeztetni akarok.
Oly csendben nő a versem, mint a fű,
Úgy duzzad, mint a rügy duzzad a fán:
Nem szavalok, – szavaltunk eleget,
– Nagyon sokat – március idusán.
Illyés Gyula: Két március
(részlet)
Zúghat az ünnep; idebenn
így ünnepellek, hallgatag.
Nézek egy régi könyvet és
próbálgatom a szavakat.
 
Még kér a nép… – és fölmerül
 
egy arc: most adjatok!… vadul,
 
ajkát harapva néz körül
 
s egy ország helyett elpirul.

Czakó Gábor: Március, idus
(részlet)

Megszólított a minap egy kisvárosi Petőfi téren Sándor, a szobor: – Mondd, szépöcsém, hol tart ma a mi nagy álmunk, a gondolat, a szólás, a sajtó, a tájékozódás szabadsága? – Hebegtem zavaromban, mert éppen egy helybéli milliomostól jöttem, akinek a kisiskolás gyermekei a mi beszélgetésünk árnyékában pornófilmen sikongtak a nappali másik sarkában. De a belém szorult jogász kivágta magát:

– Úgyszólván az egész glóbuszon törvény garantálja, Sándor bátyám.

A költő lepillantott galambfoltos csizmájára, ami körül bulvárlapokat hurcolt a késő téli szél, majd fölsandított a nyitott ablakokra – mintha a lelkem legfrissebb emlékébe nézett volna. – Mondd, szépöcsém, milyen alapon nyomtatjátok ki ti ezt a tömérdek ocsmányságot, galádságot, hazugságot, és mutogatjátok a tévécloacákon?

– Petőfi-alapon – mondám én kissé szemtelenül. – Tekegyelmed harcolt érte Hugoval, Byronnal és hasonszőrű barátaival. A sajtónak mindent szabad, amit a törvény nem tilt, a törvény meg egyre kevésbé mer tiltani neki bármit, mert a sajtó azon nyomban kikészítené a jogalkotókat, ha ellene szegülnének. És még igaza is lenne, mert a cenzori hivatalok – no de Petőfi Sándornak tartsak én előadást a cenzorokról?

Tompa Mihály: Ünnep
(részlet)
Levettük a gyászt, ünnepeljük
Az új életnek ünnepét,
Ne féljetek: e nép ruhája
Nem lesz többé setét!
Ez ünneplés szent mámorában
Engem két jó barát követ;
Ösméritek e két barátot,
A bort s az éneket?
Áldott szabadság, ének és bor
Dicsően összeilletek!
Tiétek éltem, – mind halálig,
Tüzeljetek, tüzeljetek!


Az 1848–1849. évi polgári forradalommal és szabadságharccal összefüggő utcaelnevezések


A 12 pont felolvasása Debrecenben
(litográfia)
gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal