Szent Klára (Illusztráció a Pannonhalmán őrzött Legenda Aurea Sanctorum című ősnyomtatvány 1482-es augsburgi kiadásából)

SZENT KLÁRA (Assisi, 1193/94. január 20. vagy július 16. – San Damiano-kolostor, 1253. augusztus 11.) 1210-ben hallotta Assisi Szent Ferencet prédikálni a dóm mellett. Szavai, amelyekkel a megfeszített Krisztus radikális követéséről beszélt, megindították Klárát. Szent Ferenchez fordult tanácsért, hogy mit kell tennie, aki azt tanácsolta, hogy virágvasárnap ünnepi öltözékben menjen a székesegyházba misére. A püspök, akit értesítettek Klára tervéről, egy megszentelt pálmaágat adott Klárának, jelezve ezzel, hogy hozzájárul kolostorba vonulásához. Klára tudta, hogy családja ellenezni fogja tervét, ezért megszökött. Letette minden ékességét és magára öltötte a bűnbánók szürke ruháját, fátylát és derekára kötötte a bűnbánat kötelét. A rokonok azonban akár erőszakkal is vissza akarták vinni Klárát a városba. A meddő vitának Klára vetett véget: egyik kezével megragadta az oltárterítőt – ezzel menedékjogot kért a templomtól –, másik kezével lekapta fejéről a kendőt, hogy a rokonok láthassák kopaszra nyírt fejét. A rokonok ebből megtudták, hogy Klára szándéka visszavonhatatlan. Hogy elkerülje rokonai további zaklatását, a San Agnelo-kolostorba menekült, ahova húga, Ágnes is követte. Ferenc úgy határozott, hogy az Assisi melletti San Damiano-kápolna mellett telepíti le őket, itt alakult meg a ferences apácák első kolostora, melynek egészen haláláig Klára volt a lelki anyja. 1244-től ágyban fekvő beteg volt. IV. Ince pápa két alkalommal is felkereste. Amikor Klára 1253-ban meghalt, a pápa bíborosaival együtt eljött a temetésére.

Assisi Szent Klárát 1255. augusztus 15-én avatták szentté. Ünnepét azonnal felvették a római naptárba, augusztus 12. napjára. 1969-től augusztus 11-én ünnepeljük.

Neumann-ház – Irodalmi Szerkesztőség