JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2024. március 19.Névnap: József, Bánk, Józsa
    
 
Hónapok
 
Arany János. Barabás Miklós metszete Ellinger Ede fényképe alapján (Az Arany János élete és munkássága c. diafilm részlete)

Arany János. Barabás Miklós metszete Ellinger Ede fényképe alapján
(Az Arany János élete és munkássága c. diafilm részlete)

ARANY JÁNOS (Nagyszalonta, 1817. március 2. – Bp., 1882. október 22.): költő, műfordító, szerkesztő.

1834-ben debreceni tanulmányait megszakítva Kisújszálláson ideiglenes tanítói állást vállalt. 1835 tavaszán ismét Debrecenben tanult, festészettel, szobrászattal, zeneszerzéssel kísérletezett, sőt színésznek szegődött. Anyját elvesztette, apja megvakult. 1839-ig segédtanító a nagyszalontai gimnáziumban, később községi segédjegyző, majd aljegyző. 1840 novemberében feleségül vette Ercsey Juliannát. 1842-ben a nagyszalontai gimnázium rektora. Az elveszett alkotmánnyal megnyerte a Kisfaludy Társaság vígeposzra kitűzött pályázatát, majd 1847 januárjában az ugyancsak pályázatra beküldött Toldit a Kisfaludy Társaság fölemelt pályadíjjal jutalmazta, Arany Jánost tagjává választotta (1848). 1847 februárjától fűzi  szoros barátság és szövetség pályatársához, Petőfi Sándorhoz. 1848-ban júniustól decemberig Vas Gereben mellett a Nép Barátja társszerkesztője; novemberben Aradon önkéntes nemzetőr; 1849-ben belügyminisztériumi fogalmazó Debrecenben, majd Pesten. A szabadságharc bukása után bujkálni kényszerült, pénzét, állását, jegyzői lakását elvesztette. 1851. májustól októberig Geszten Tisza Domokos nevelője, novembertől a nagykőrösi református gimnázium magyar és latin tanára. 1859-ben az Akadémia tagjai közé választotta. Szerkesztette a Szépirodalmi Figyelőt, majd a Koszorút. 1865-ig a Kisfaludy Társaság igazgatója, 1865-ben az MTA titkára, 1870–1879 között főtitkára. 1882. október 10-én Petőfi szobrának leleplezésekor meghűlt, betegségéből már nem épült föl.

A Toldi sikere után 1847–48-ban elkészült a Toldi estéjének első változata, de 6 énekre kiegészítve csak 1854-ben jelent meg. A Toldi alapeszméjét tovább bonyolítva a nemzet és a haladás (polgárosodás) programjának egymásra utaltságát emelte ki. Elégikus humorral búcsúztatta Toldi patriarkális lovagi világát, mert a diadalmaskodó új korszak veszélyes belső ellentmondásait is látta. A forradalmi korszellem és Petőfi hatására lírai, részben hazafias, buzdító költeményeket is írt, bár levelezéséből és későbbi értekezéseiből kiderül, hogy alkatához és az irodalmi fejlődés követelményeihez képest inkább a verses epikát és a balladát érezte igazi területének. A Nemzetőr-dal típusú lelkesítő verseken kívül már a forradalom és szabadságharc idején olyan nem dalszerű verseket is írt, amelyek Széchenyi és Teleki szellemében a várható nemzeti tragédia balsejtelmeit jelzik (Álom-való, Válság idején), vagy az allegóriát meghaladó objektív költészet irányába mutatnak (A rab gólya); ide sorolhatók a korai balladák (Szőke Panni, A méh románca, Rákócziné) is.

Ötvenes évekbeli lírájának középponti motívumai a nemzeti szabadságküzdelem bukása miatti kiábrándulás, Petőfi elvesztése, a romantikus költőtípus és magatartás lehetetlenné válása, csalódás a polgárosodásban és a fejlődéselvű idealista világmagyarázatokban (A lantos, Letészem a lantot, Reményem, Kertben, Visszatekintés, Gondolatok a békekongresszus felől). Illúziótlanságát és az öröm nélküli élet fölfakadó panaszait (Mint egy alélt vándor, A lejtőn, Az örök zsidó) sztoikus fegyelem, a vállalt kötelesség teljesítésének erkölcsi pátosza ellenpontozza. Fő lírai műfaja az elégikoóda, de a műfaji spektrum az ódától a dalig, az életképtől a szatirikus tankölteményig, az allegóriától a paródiáig széles sávot fog át (Dante, Írószobám, A laci-konyha, Vojtina levelei öccséhez, A gyermek és a szivárvány, Lisznyai Kálmánnak).

Válságkorszakként is emlegetik pályáján az ötvenes évek elejét. A válságból való kibontakozást az 1852-ben kezdődő nagykőrösi balladakorszak hozta meg. A történeti balladák témáját a nemzeti, költői és az általános emberi helytállás igazolt példái közül merítette, a zsarnok bűnhődésébe, az igaz ügy győzelmébe vetett bizakodás erősítésére (V. László, Mátyás anyja, Szondi két apródja, A walesi bárdok). Más balladáiban a bűn és bűnhődés lélektani és erkölcsi kérdései kerültek középpontba (A hamis tanú, Ágnes asszony), esetenként kísérteties hangulatfestéssel, zaklatott előadásmóddal, „balladai homállyal” utalva a megírás korával való közérzetbeli analógiákra (Bor vitéz). 1859–61-ben a Habsburg önkényuralom elleni küzdelmek sikerébe vetett hit nagy nemzeti ódák megírására ihlette (Reményinek, Széchenyi emlékezete); Vörösmarty és a nemzeti romantika hitvallását idézik föl a Rendületlenül, a Magányban sorai. Amikor az országgyűlés föloszlatásával visszatért a nyílt erőszak, a lírikus Arany elhallgatott: 1877 nyaráig legföljebb „alkalmi szesszenéseket”, „mondacsokat”, emlékkönyvbejegyzéseket, „akadémiai papírszeleteket”, sírverseket írt.

A Buda halála (1863) a Csaba-trilógiának nevezett és a hun–magyar rokonság hagyományát elfogadó honfoglalási eposzterv szerint a tragikus előtörténet szerepét töltötte volna be. A Keveháza (1852) Etele elődeinek korában játszódik, a hunok pannóniai térfoglalását ábrázolja az epikus tárgy balladai tömörítésével.

A Gyulai Páltól 1856-ban kapott, kulccsal zárható „kapcsos könyv” Új folyam című részébe írta az Őszikék verseit. A legismertebbek a goethei értelemben vett alkalmi líra remeklései (A lepke, Vásárban, Plevna), amelyekben a pillanatnyi érzékelés vagy politikai értesülés tárgya hívta elő a versbe kívánkozó gondolatmenetet és asszociációsort. Életének mérlegét vonta meg az Epilógus, A tölgyek alatt című és a velük rokon versekben, a halálra fölkészült ember beletörődő humorával. A kései balladák közt a népi tárgyú vagy középkorban játszódó, lélektani érdekű típus van túlsúlyban (Tengeri-hántás, Az ünneprontók, Népdal, Vörös Rébék, Tetemre hívás, A kép-mutogató), gyakori bennük a keretes szerkezet, ahol az életkép szereplőinek nézőpontjából, netán parodizálva vagy túlstilizált költőiséggel adja elő a tragikus, tragikomikus és didaktikus történeteket. A lélektaniság és a korrajz elevensége dolgában a Toldi szerelme (1879) a világirodalom nagy eposzaihoz mérhető enciklopédikus mű.

Műfordításai remekművek: legnagyobb vállalkozásai közül a három Shakespeare-darab (Szentivánéji álom, János király, Hamlet) a hatvanas években, Arisztophanész összes vígjátéka a hetvenes évek első felében készült el.

Értekező prózájának legfontosabb témakörei a magyar verstan (Valami az asszonáncról, 1852; A magyar nemzeti versidomról, 1856), a műfajelmélet (Bánk bán tanulmányok, 1858; Zrínyi és Tasso, 1859; Naiv eposzunk, 1860), valamint a korabeli magyar irodalom helyzete, föladata (Irányok, 1861–62).

Arany János fedezte föl Az ember tragédiája kivételes jelentőségét; a Szegény gazdagok ismertetésében hallgatólag, de határozottan szembefordult Gyulainak Jókai-ellenes értetlen kritikájával; fontos érveket sorolt föl Tompa Mihály költészetének elismertetéséért.

Levelezése irodalomtörténeti és emberi dokumentumként is értékes, egyben elsőrangú olvasmány, naplószerűen folyamatos vallomás életéről, gondolkodásáról.

Arany János: Őszikék
(virtuális kiállítás)
Barabás Miklós: Arany János portréja
(festmény)
Arany János: János pap országa
(diafilm – Neumann-ház)
Arany János: Toldi
(diafilm – Neumann-ház)
Petőfi Sándor: Arany Jánoshoz
(részlet)
Ki és mi vagy? hogy így tűzokádó gyanánt
Tenger mélységéből egyszerre bukkansz ki.
Más csak levelenként kapja a borostyánt,
S neked rögtön egész koszorút kell adni.

Arany János. Ellinger Ede fényképe (Az Arany János élete és munkássága c. diafilm részlete)

Arany János. Ellinger Ede fényképe
(Az Arany János élete és munkássága c. diafilm részlete)

Arany János
(összeállítás)
Arany János
(összeállítás)
Stróbl Alajos: Arany János emlékmű
(szobor)
Arany János: Bajusz
(diafilm – Neumann-ház)


Velő Krisztina: Illusztráció Arany János Toldi című művéhez / gyermekrajz

Velő Krisztina: Illusztráció Arany János Toldi című művéhez / gyermekrajz

Arany János: Toldi
(részlet)
Mint ha pásztortűz ég őszi éjszakákon,
Messziről lobogva tenger pusztaságon:
Toldi Miklós képe úgy lobog fel nékem
Majd kilenc-tíz ember-öltő régiségben.
 
Rémlik, mintha látnám termetes növését,
Pusztító csatában szálfa-öklelését,
Hallanám dübörgő hangjait szavának,
Kit ma képzelnétek Isten haragjának.


Oroszlán Kitti: Illusztráció Arany János Toldi című művéhez / gyermekrajz

Oroszlán Kitti: Illusztráció Arany János Toldi című művéhez / gyermekrajz

Nemes Nagy Ágnes: A költői kép
(részlet)

Nyilvánvaló, hogy legpontosabb képírónkhoz, legnagyobb szövegszobrászunkhoz, Arany Jánoshoz mindnyájan iskolába járhatunk. Jártunk is; szájtátva bámuljuk félelmetesen biztos szemét és kezét. Képei sorából (amelyek álmainkban is föl-fölmerülnek, vagy autóbusz-megállónál motyogjuk el valamelyiket, azt például: „mint ki éjjel vízbe gázol, s minden lépést óva tesz”, vagy azt: „milliom kis naptól ragyogott a mező”, vagy azt: „de bosszúsan tiltja hátrább könyökének mozdulatja”, vagy azt: „ahol legszebb virág a mályvarúzsa, köténybe rejti kis bokrát a Múzsa”),

Arany János: Toldi estéje
(részlet)
Őszbe csavarodott a természet feje,
Dérré vált a harmat, hull a fák levele,
Rövidebb, rövidebb lesz a napnak útja,
És hosszúkat alszik rá, midőn megfutja.
Megpihen legszélén az égi határnak
S int az öregeknek: „benneteket várlak!”
Megrezdűl a feje sok öregnek erre:
Arany János: Családi kör
(részlet)
Este van, este van: kiki nyúgalomba!
Feketén bólingat az eperfa lombja,
Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,
Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.
Mintha lába kelne valamennyi rögnek,
Lomha földi békák szanaszét görögnek,
Csapong a denevér az ereszt sodorván,
Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán.
Arany János: Letészem a lantot
(részlet)
Letészem a lantot. Nyugodjék.
Tőlem ne várjon senki dalt.
Nem az vagyok, ki voltam egykor,
Belőlem a jobb rész kihalt.
A tűz nem melegít, nem él:
Csak, mint reves fáé, világa.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!
Más ég hintette rám mosolyját,
Bársony palástban járt a föld,
Madár zengett minden bokorban,
Midőn ez ajak dalra költ.
Fűszeresebb az esti szél,
Hímzettebb volt a rét virága.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!
Arany János: Visszatekintés
(részlet)
Álmaim is voltak, voltak…
Óh, én ifju álmaim!
Rég eltüntek, szétfoszoltak,
Mint köd a szél szárnyain.
Az az ábránd – elenyészett;
Az a légvár – füstgomoly;
Az a remény, az az érzet,
Az a világ – nincs sehol! –
Arany János: Rendületlenül
(részlet)
Hallottad a szót: „rendületlenül –”
Midőn fölzengi myriád ajak
S a millió szív egy dalon hevül,
Egy lángviharban összecsapzanak?…
Oh, értsd is a szót és könnyelmü szájon
Merő szokássá szent imád ne váljon!
Arany János: Mindvégig
(részlet)
S ne hidd, hogy a lantnak
Ereje meglankadt:
 
Csak hangköre más;
Ezzel ha elégszel,
Még várhat elégszer
 
Dalban vidulás.
Tárgy künn, s temagadban –
És érzelem, az van,
 
Míg dobban a szív;
S új eszme ha pezsdűl;
Ne vonakodj restűl
 
Mikor a lant hív.
Van hallgatód? nincsen?
Te mondd, ahogy isten
 
Adta mondanod,
Bár puszta kopáron
– Mint tücsöké nyáron –
 
Vész is ki dalod.
Arany János: Epilogus
(részlet)
Az életet már megjártam.
Többnyire csak gyalog jártam,
 
Gyalog bizon'…
Legfölebb ha omnibuszon.
Láttam sok kevély fogatot,
Fényes tengelyt, cifra bakot:
 
S egy a lelkem!
Soha meg se' irigyeltem.
Nem törődtem bennülővel,
Hetyke úrral, cifra nővel:
 
Hogy' áll orra
Az út szélin baktatóra.


Arany János és tölgyfái - Budapest, Margitsziget (Fotó: Legeza Dénes István)

Arany János és tölgyfái - Budapest, Margitsziget (Fotó: Legeza Dénes István)


Arany János: A tölgyek alatt
(részlet)
A tölgyek alatt
 
Vágynám lenyugodni,
Ha csontjaimat
 
Meg kelletik adni;
De, akárhol vár
 
A pihenő hely rám:
Egyszerüen bár,
 
Tölgy lenne a fejfám!


Arany János síremléke (Fotó: Legeza Dénes István)

Arany János síremléke
(Fotó: Legeza Dénes István)

A BALLADÁK

Juhász Ferenc: Arany János balladái
(részlet)

Talán azért féljük úgy megszeretni és megismerni ezeknek a balladáknak a mélyét. Aranyt is ez izgatta. Nem a pszichológia, de az igazság. Nem a tökéletesen egymásra-épűlt dráma, de a törvény, a törvényszegés rettenetes ára. A félmondatokból, az elhallgatásból kibomlik az egy-igazság, az ítélkező valóság képe. Vallom, hogy a vallomásos költészet csúcsai ezek a balladák. Arany balladái is. És gigászi költői-erő kell a megépítésükhöz: hogy úgy suhogjon a dárda, úgy csendüljön össze a kehely, úgy riogjon a kürt, úgy görgesse sós, szárnyas-halakkal nyüzsgő szürke-zöld elemét a tenger, hogy abban a suhogásban és csengésben, rothadás és szúrós-szagú vízförgetegben szívünkig érjen az őskor és a barbárságával föltámadt középkor, hogy a cella-ablakon belövő egyetlen fénysugár tömör legyen, mint az arany, de ennek az izzó, sűrű aranyoszlopnak hatalma, lelkiismerete, ítélete és bűntetése van.

Arany János balladái Zichy Mihály rajzaival I.
(diafilm – Neumann-ház)
Arany János balladái Zichy Mihály rajzaival II.
(diafilm – Neumann-ház)
Arany János balladái Zichy Mihály rajzaival III.
(diafilm – Neumann-ház)
Arany János: V. László
(részlet)
„Messze még a határ?
Minden perc egy halál!”
„Legitten átkelünk,
Ne félj uram: velünk
 
A gyermek, a fogoly.”
Az alvó felvirad,
A bujdosó riad;
Szellő sincsen, de zúg,
Felhő sincsen, de búg
 
S villámlik messziről.
Arany János: Ágnes asszony
(részlet)
Ágnes asszony a patakban
Fehér lepedőjét mossa;
Fehér leplét, véres leplét
A futó hab elkapdossa.
 
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Odagyűl az utcagyermek:
Ágnes asszony, mit mos kelmed?
„Csitt te, csitt te! csibém vére
Keveré el a gyolcs leplet.”
 
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Összefutnak a szomszédnők:
Ágnes asszony, hol a férjed?
„Csillagom, hisz ottbenn alszik!
Ne menjünk be, mert fölébred.”
 
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Valaczka András: Arany János bestiáriuma
(tanulmány)
Arany-balladák külhoni ihletői
(ismertető)
Arany János: A walesi bárdok
(részlet)
Szó bennszakad, hang fennakad,
 
Lehellet megszegik. –
Ajtó megől fehér galamb,
 
Ősz bárd emelkedik.
Itt van, király, ki tetteidet
 
Elzengi, mond az agg;
S fegyver csörög, haló hörög
 
Amint húrjába csap.
„Fegyver csörög, haló hörög,
 
A nap vértóba száll,
Vérszagra gyűl az éji vad:
 
Te tetted ezt, király!
Levágva népünk ezrei,
 
Halomba, mint kereszt,
Hogy sirva tallóz aki él:
 
Király, te tetted ezt!”


Pusztai Judit: Illusztráció Arany János A walesi bárdok című művéhez / gyermekrajz

Pusztai Judit: Illusztráció Arany János A walesi bárdok című művéhez / gyermekrajz

Arany János: Vörös Rébék
(részlet)
„Vörös Rébék általment a
 
Keskeny pallón s elrepült –”
Tollászkodni, már mint varju,
 
Egy jegenyefára űlt.
 
Akinek azt mondja: kár!
 
Nagy baj éri és nagy kár:
 
Hess, madár!
Arany János: Tetemre hívás
(részlet)
A radványi sötét erdőben
 
Halva találták Bárczi Benőt.
Hosszu hegyes tőr ifju szivében;
 
„Ime, bizonyság Isten előtt:
 
Gyilkos erőszak ölte meg őt!”
Kastélyába vitette föl atyja,
 
Ott letevék a hűs palotán;
Ki se terítteti, meg se mosatja:
 
Vérben, ahogy volt, nap nap után
 
Hever egyszerű ravatalán.
Állata őrzeni négy alabárdost:
 
„Lélek ez ajtón se be, se ki…”
„Hátha az anyja, szép huga már most
 
Jönne siratni?” – „Vissza neki;
 
Jaj, ki parancsom, élve, szegi!”
Gyárfás Jenő: Tetemrehívás
(műelemzés)
Tetemrehívás – Arany-ballada Gyárfás-illusztrációval
(műelemzés)
Gyorskvíz Arany János balladáiból
KÖLTŐK ARANY JÁNOSRÓL

Kosztolányi Dezső: Életre-halálra
(részlet)
Lelkem ha kérte, amit a sors
nem adott,
Arany János bűvös szavával
mulatott.
Babits Mihály: Arany Jánoshoz
(Egy megzavart verselő a XX. században)
Hunyt mesterünk! tehozzád száll az ének:
ládd, léha gáncsok lantom elborítják
s mint gyermek hogyha idegenbe szidják
édes apjához panaszkodni tér meg:
úgy hozzád én. E nemzedék szemének
gyenge e láng, bár új olajak szitják:
cintányérral mulatnak már a szittyák
s rejtett kincset sejteni rá nem érnek.
S kiáltanak: Nincs benne tűz, sem érzés!
nem takart seb kell, inkább festett vérzés!
és jönnek az új lantosok sereggel,
sebes szavakkal és hangos sebekkel:
egy sem tudja mit mond, de szóra bátor,
magát mutatni hősi gladiátor.
Gergely Ágnes: Az „Ágnes asszony” költőjéhez
(részlet)
Költő, ki egykor nevemet az örökkétartó
bűntudattal megkötötted,
ha majd a megnyirkosodott labirintban
elindulok mögötted,
mutasd meg végre az igazi bűnöst,
mutass rá ujjaddal az okra,
míg felnyílik a magasság, s íme, ott van mindaz,
aki Isten után vitte sokra,
egy világban, hol a jóság halmazata jó,
az érc neve érc, s többé nem hinni el,
hogy ércnél maradóbb erő volt itt a balsiker.
Juhász Gyula: Vojtina új ars poéticája új költőkhöz
(részlet)
Világpolgár légy (és ebben Aranynál
Tovább megyek, bár ő arany marad),
De ez az érzés nem a hontalanság
S becsülve mást, vedd észre a magyart!
Mert szép az export és expressio is,
(Noha magam nem élek már vele),
De a poézis mégis csak poézis
S gyökér nélkül nincs fának levele.
Magyar légy és ne mondd, de ezt mutassa
A versed színe, íze és szaga,
Amint magyar volt és költő Balassa,
Bár idegenhez gyakran járt maga.
Magyar légy, mint a római palástban
Dörgő Petur volt zordon Berzsenyi
S homéri és virgili vers folyásban
Vörösmartynk Dunánkat zengeti.
Petőfi is, akár respublikáról,
Akár juhászról énekel, magyar,
S Arany, idézve ötszáz velszi bárdot,
Egy örök magyar bánatot takar!
József Attila: Arany
(részlet)
Verseidre raktál szép cseréptetőt
s homokot kötöttél, a futó időt.
Hadd csellengünk hozzád, vagyonos Atyánk!
Házhelyünk a puszta, kóbor a kutyánk.
Tóth Árpád: Arany János ünnepére
(részlet)
Törékeny testben nagy lélek, szilárd -
Veszélyes volt bár férfias dal s eszme,
Zengtél, azért is,büszke "velszi bárd",
Nehogy jobb érzésünk végképp kiveszne;
Ó, lobogj nékünk most is, drága lélek,
Te adj erőt, dalunknak lelke légy,
Tüzes lángnyelve tavasz ünnepének,
Szálld meg a költők csüggedt kebelét...
Rákos Sándor: Arany ünnepén
(részlet)
Ünnepelni téged illő mód, egészen?
Föld minden királya, hódolatra készen!
Ahogy verseidben vagyon írva rendjek
hálaadásoknak s íllyes ünnepeknek.
Emlékezésünknek áldozó-edénye
emléktörő szirtről emelve az égre,
bora is szivárog, füst is alant szálldos –
bor helyett a vérünk! Ím, lásd, Arany János!
Áldozatunk lobja lángnak ha nem elég,
fölvérzett orcával hadd forduljunk feléd,
gyöngeségünk hogy tudd, sokféle kudarcunk,
és hogy mégis, mégis ama házba tartunk:
a te-építetted ronthatatlan házba,
a te gyémánt-elméd álmodta hazába –
nem is ha elérni űzött életünkkel,
de megközelítni maradék hitünkkel!



Weöres Sándor: Negyedik szimfónia
(részlet)
Hódolat Arany Jánosnak
Elnyugszik a bajnok. Zord homloka rémlik:
halmon eke-hullám, szántás feketéllik;
már őszül a tölgyfa, ázott busa bálvány,
beléje-karolva hétszínü szivárvány.
Jöszte, arany dárda, felhőn kiszögellő!
Kergeti a záport kopó-inu szellő.
Szunnyad a vén bajnok. Míg álma fereszti,
álmát a világnak tajtéka befesti...
Búborék-alakok gyülekezve kelnek,
habjai a benső, álomi tengernek,
játszva szelid szűzet, daliát, vad rémet,
hajdanként mutatván, mit nem ád az élet.

Márai Sándor: Vasárnapi krónika
(részlet)

1937. június 16. A könyvnap legnagyobb sikerét Arany János aratta: s ebben van valami megnyugtató. Arany János nem „könnyű”, nem is „szórakoztató” író. Ha egy kései közönség siet megszerezni a magyar nyelv legnagyobb művészének verseit s e versekben nincs semmi, amit a korszerű átlagízlés irodalomnak nevez, tehát nincs „párbeszédes cselekmény”, sem „boldog csattanó”! ez a készség jele annak, hogy a tömegekben él még áhítat a betű iránt, igen jelenti azt, hogy a tömegeknek van még igényérzékük. Ezt az igényérzetet jó ápolni.

Szerb Antal: A magyar irodalom története
(részlet)

Ha az Ezeregyéjszaka dzsinnjei egy nap felkapnák Magyarországot, és elvinnék távolabbi egekbe, úgyhogy a helyén nem maradna semmi más, csak Arany János tizenkét kötete, ezekből a mágikus könyvekből maradék nélkül ki lehetne olvasni a magyarság eidoszát. Minden szál hozzá vezetett, és minden szál tőle vezet, a magyar irodalom szellemi életének ő a sugárzási központja.

Arany János: Őszikék
(virtuális kiállítás)

gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal