JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2018. szeptember 18.Névnap: Diána
    
 
Hónapok
JÚNIUS HARMADIK VASÁRNAPJA – APÁK NAPJA
FATHERS' DAY
 
Virág hajnali harmatbanBánki-tó(fotó: Vimola Ágnes)

Virág hajnali harmatban
Bánki-tó
(fotó: Vimola Ágnes)

Az Egyesült Államokban kezdeményezték először az apák megünneplését a század elején. A nyugat-virginai Fairmont templomában 1908 júliusában tisztelegtek először az apák előtt, majd 1909-ben a megemlékezés túllépte a templom kapuit. 1972-ben Richard Nixon amerikai elnök kezdeményezésére törvénybe iktatták megünneplését. Ma már a világ számos helyén minden év júniusának harmadik vasárnapján köszöntik a gyermekek édesapjukat. Az APÁK NAPJA magyarországi meghonosítására 1994-ben a Borsod megyei United Way indított mozgalmat Miskolcon.

Esterházy Péter: Harmonia Caelestis
(részlet)

Miért is főnév az én édesapám, mért nem ige, mely köztudottan a legmozgékonyabb és-lendületesebb minden szóféleség közt? Vajon nem gyilkosság édesapám főnévvel édesapám, való megnevezése ezen ige ellen? És ez az ige nem volna-e százszor (vagy száztízszer) szivárványosabb és személyesebb, mint a főnév, édesapám? Édesapámra vonatkozó antropomorf elképzelések, jelképek éppen ezt a személyességet volnának hivatva közvetíteni. De az élő létezést, a levést, hogy édesapám egy élő lév, nem tudja kifejezni. Ha volna ez az ige, akkor édesapám lehetne az, amelyben élünk, mozgunk, amelyből merítünk s a magunk igéjét megteremtjük. Kérésre egy ízben apám azt válaszolta, vagyok, aki vagyok. Erről az önmeghatározásról már sokat bölcselkedtek, hogy pl. édesapám nem akarta prédára adni a nevét, fölmerült a pater absconditus kifejezés is, a rejtezkedő apa, illetve hogy a válasz a kérdezőre utal vissza, vagyis, hogy érje be avval, amit kap, lássa be korlátait, tegye, mit apám mond. Volna azonban egy értelmezés, amely abból indulna, hogy édesapám fogalmazásában a „lenni” igét értelmezhetjük jövő idejűként is. Ekkor édesapám szavai ezek volnának: Vagyok, kinek majd mutatkozom. Tehát az, hogy ki édesapám, nincs lezárva. Édesapám mutatkozni fog, újra, újra.

Petőfi Sándor: Egy estém otthon
(részlet)
Borozgatánk apámmal;
Ivott a jó öreg,
S a kedvemért ez egyszer –
Az isten áldja meg!
Soká nem voltam otthon,
Oly rég nem láta már,
Úgy megvénült azóta –
Hja, az idő lejár.
Beszéltünk erről, arról,
Amint nyelvünkre jött;
Még a szinészetről is
Sok más egyéb között.


Danka Dorottya: Illusztráció Petőfi Sándor Egy estém otthon című művéhez / gyermekrajz

Danka Dorottya: Illusztráció Petőfi Sándor Egy estém otthon című művéhez / gyermekrajz

Petőfi Sándor: Fiam születésére
(részlet)
Ide, ide fiamat kezembe,
Hadd szorítsam a szivemhez őt!
Mintha volnék újonnan teremtve,
Hogy éltemnek ifju lombja nőtt!
Üdvezellek, lelkem szép kis ága,
Üdvezellek, édes magzatom!
Sírásodnak bánatos zajába
Beleolvad örvendő dalom.
Kis parányom, milyen nagy örömmel
Állok itt és nézem képedet!
Kell-e még pap? örömkönnyeimmel
Keresztellek én meg tégedet.
Jékely Zoltán: Apa-váró
Kapuban állva, kisfiu, mezítláb,
piszkál lábujjal százlábut, gilisztát;
hosszan bámul pókhálót, hangyajárást,
hogy könnyebbé bűvölje azt a várást…
És végre csengő, áldott kis-harangszó,
megváltón s meg-megszázszorozva hangzó,
hogy elfeledkezik minden bajáról!
Mert a Kollégjum kapuja kitárul,
s az utca végén, fölnyesett, nyakigláb
akácok alján ott-terem, akit várt,
és jön-jön, hosszú léptekkel sietve,
hóna alatt száz dolgozat-füzettel.
Olyan nagy már, az árnyékból kibomlón,
mint egy órjás, tán ő maga a templom;
elől keskenyre gyűrt vadászkalapja
magasabb, mint a nagy torony sisakja –
És elborítja, mint valami felleg:
mily pöttöm ő roppant alakja mellett!
S most lehajol s félkarral ölbekapja:
mint az Isten, olyan erős az Apja.
Kosztolányi Dezső: Tanár az én apám
Tanár az én apám. Ha jár a vidéki
városban, gyermekek köszöntik ősz fejét,
kicsinyek és nagyok, régi tanítványok,
elmúlt életükre emlékezve, lassan
leveszik kalapjuk. Mint az alvajárók,
kik másfelé néznek. Hentesek, ügyvédek,
írnokok, katonák s olykor egy országos
képviselő is. Mert nagy az én családom.
Nagy az én családom. Kelettől nyugatig,
nyugattól keletig. Nagy a mi családunk.
Mikor vele megyek, fogva öreg karját,
vezetve az úton, a szívem kitágul,
s szívek közt énekel elhagyatott szívem.
Az én édesapám az emberek apja
s én az emberek testvére vagyok.

Szabó Lőrinc: Karácsonyi beszélgetés a gyermekről
(részlet)

– Tizennyolc éve vagyok apa, tizenkét éve pedig duplán az vagyok. Két gyermekem sok örömöt, sok meglepetést adott. Érzéseket, amelyek nélkül nem teljes az élet ismerete. Különösen kicsiny, még egészen civilizálatlan korukban tanultam tőlük sokat és érdekeset. (Később inkább már csak hasznosat.) Így aztán Wordsworth híres verssorának, hogy „a férfi apja a gyermek”, lassanként kettős értelme lett számomra: a gyermekem nemcsak a saját őse, „apja”, de „apám”, vagyis nevelőm, alakítóm énnekem is. Két gyermekem érlelt férfivá.

– Hogy mit tanultam tőlük? Néhány megíratlan, összefoghatatlan, sőt tulajdonképpen hihetetlen fejezetét az embertannak. Dolgokat, amelyek csak gyakorlatból ismerhetők meg. Ilyen a szülői érzés; ilyenek a legalsó ösztönréteg megnyilatkozásai, amelyek valósággal az ősembert idézik vissza minden újszülöttben; s ilyen az a tapasztalattömeg, amelyet a család kis kollektívumáért küzdve az élet sok-sok területén szükségképpen megszerzünk.

Nagy László: Apám
(részlet)
Ujjától nőtt a zöld palánta,
derékhajlásért dohány a bére,
dohánylevélből koszorúját
ráfonhatja hideg fejére.
Görnyed a tűznél, hólé-marta,
vörös bakancsa kifűzve tágra,
fejénél táncos azúr-szálak
nullákat nyílnak, ez a virága.
Radnóti Miklós: Mint észrevétlenül
(részlet)
Mint észrevétlenül álomba hull az ember,
úgy hull az ifjukorból a férfikorba át;
már múltja van s leül szemközt komoly szeszekkel
s apányi lett körötte már egyre több barát.
Apa és kisfia most együtt látogatják,
s a kisfiú lesz lassan, ki jobban érti őt,
ki érti még lobos szivének sok kalandját,
s kijátsszák lent a padlón a hintázó időt.
Ady Endre: Krisztus-kereszt az erdőn
(részlet)
Az apám még vidám legény volt,
Dalolt, hogyha keresztre nézett,
Én meg az apám fia voltam,
Ki unta a faragott képet
S dalolt, hogyha keresztre nézett.
Két nyakas, magyar kálvinista,
Miként az Idő, úgy röpültünk,
Apa, fiú: egy Igen s egy Nem,
Egymás mellett dalolva ültünk
S miként az Idő, úgy röpültünk.
Csoóri Sándor: Reggeli szekérúton apámmal
(részlet)
Megyünk apámmal szekéren,
megyünk két kis ökörrel,
harmat gurul utánunk
s csöppecske méz a Napból.
Balról illatos mákföld,
jobbról a temetőkert
s romtemplom vörös fala:
megkövült királypalást.
Kaffka Margit: Apám
(részlet)
Beszélik róla: különös, nagy szeme,
Opálos, idegen, északi szem,
Távolba révedt mindig. El tudott
Babrálni félnapon egy tő virággal,
Hozzáhajolt – s a gyönge, finomult,
Kényes, nagy szirmok küzködő illatát –
Az asszonynak is – a lelkét kereste.
Képeket gyüjtött, könyvet, régi himzést.
Kosztolányi Dezső: Apám
Két pár cipője volt és két ruhája.
Zord volt. Nem is mertünk fölnézni rája.
De néha este ellágyult, megolvadt,
nyitotta nékünk az ablak kilincsét
és megmutatta mesebeli kincsét,
az őszi égbolton a tiszta holdat.
Szabó Lőrinc: Apám
Apámtól féltem. (Anyám szeretett.)
Nehéz erről beszélni, rengeteg
fájdalom lökné s fogja a szavam.
Sokat szenvedett ő is biztosan.
Magányos lélek; öccse, bátyjai
mind pap, tanító, nyomdász, s nénjei,
apja, nagyapja… Ő meg kimaradt
a negyedikből a latin miatt,
s kovácsnak ment; s malomhoz; azután
a vasutra fűtőnek. És korán
megnősült. S nem találta helyét
a világban… A sok keserüség,
ami benne volt, megkeseritett
bennünket is… Több mint négy évtized
kellett hozzá, hogy végre, szív szerint,
békét kössünk egymással, ujra, mind.
Ma már dér lepi mindkettőnk fejét.
Ez hozott össze, a Rettenetes Év.
Faludy György: 3. Apám ébresztése
(részlet)
Szobádba zárkóztál, ha hegedültél
és én, taknyos fiad, a kulcslyukon
keresztül lestem, térdre ereszkedve,
ahogy a jegesmedve bőrén álltál
s szelíden álladat a hegedű
fájához nyomtad, míg Bach Partitáját
játszottad, úgy emlékszem, mindig szépen
és szível. Olykor azt képzeltem látni,
hogy játék közben könnyed is kicsordul,
de ezt sohasem tudtam biztosan.
Juhász Ferenc: Apám
(részlet)
Már az ujjam hegye reszket
a sűrű szívdobogástól,
futkosok, mint anyját-vesztett
csibe sírva-csipogatva.
Bolond gyerek, bolond gyerek,
itt keresed az apádat?
Kosztolányi Dezső: Az apa
(részlet)
Mily gyorsan távolodsz a nagy időben
tőlem, fiam.
Már idegesen kelsz föl az ebédtől,
eltűnsz, szaladsz.
Újságot olvasol, amikor beszélek,
kurtán felelsz.
Barátaiddal vagy. Üres a szobád.
Üres a lelkem.
Nem látod arcomon botor szerelmem.
Nem veszel észre.
Ady Endre: Apámtól, anyámtól jővén
(részlet)
Anyám hangjában szomoruság,
Apám hangjában vad feledés.
Jaj, be kicsiny az élet,
Be kevés, be kevés.

Szabó Lőrinc: Apám halála
(részlet)
Apám meghalt. Közelebb jött vele
a világűr magánya, hidege.



Kosztolányi Dezső: Apám a koporsóban
(részlet)
Apám, teremtőm, istenem,
mily semmi vagy
és én milyen istentelen.
Mert az, aki apátalan,
a földgolyón
Isten nélkül, magába van.

Illyés Gyula: Apám halálára
(részlet)
Imádkozó asszonyok, kezdjétek a Fájdalmas Urangyalát!
Szóljatok erősen, kiáltsatok fülébe – daloljátok fennen a legszörnyűbb imát,
hogy ő, aki porból vétetett s érzi már, szélben repül majd újra, mint a por:
higyje, valami mégis megmenekül belőle, kiszökik a por piszkos forgatagaiból!
 

Petőfi Sándor: Szüleim halálára
(részlet)
Oh atyám, oh anyám,
Miért távozátok?
Tudom, hogy áldás a
Sír nyugalma rátok,
De mi nektek áldás, az átok énnékem,
Melytül szegény szívem csakhogy nem reped meg!
Ha így bántok velem, ti kik szerettetek,
Mit várjak azoktul, akik nem szeretnek?
Gyurkovics Tibor: Apám halála
(részlet)
Üvölt a sírás mi se könnyebb
a taxiban üvöltve sírok
szorítom halántékomat
a kocsiablak üvegének
hogy nevetni kell ennyi csuklás
egy apa után nem lehet
ekkora üvöltés a térben
a taxiban nem férhet el
és ekkora apa a földek
hűvös mezein hószagú
dunapartjain nem lehet
Kosztolányi Dezső: 32. Rajz halott apám fejéről
(részlet)
Megjöttem éjjel a vonattal.
Tél volt, setét.
Anyám otthon úgy jött elém, mint
a múltba rég.
Reám borult. Én nem akartam
megnézni még.
De ő mutatta, hogy amott túl
két gyertya ég
s ekkor a régi üvegajtón
már láttam végtelenül ismert
halott fejét.
Csorba Győző: Késő kérés apámhoz
(részlet)
Hanyattfekszel; a melleden
összekulcsolt két kezedről lemállott
a gyönge hús. Könnyen-síró,
apró szemednek nyoma sincsen.
Tudom, tudom,
hiszen tizennégy éve már. –
Bennem azóta hódító erők
bő-terebélyű fája nőtt,
harcoltam a sírásó-emberek
gonosz hadával, s győztem.
Téged szelid víz, gyámoltalan férgek
roncsoltak el, szegény apám!
Ágh István: Apám centenáriuma
(részlet)

Nagy Béla 1889. január 26.

 
Húsz éve föld a földben,
magzat az anyaméhben,
száz éve megszületett,
húsz éve a világgal annyira Egy,
mint egy parasztgyerek,
nem a zöld padon zsugorodó öreg,
kinek kalapja orrára esett.
József Attila: A Dunánál
(részlet)
Anyám kún volt, az apám félig székely,
félig román, vagy tán egészen az.
Anyám szájából édes volt az étel,
apám szájából szép volt az igaz.
Mikor mozdulok, ők ölelik egymást.
Elszomorodom néha emiatt –
ez az elmulás.
Kalauz Zsófia: Apa
(tusrajz)
Vasi Ferenc Zoltán: Apa
(vers)
Szolcsányi Ákos: Apa
(vers)
gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal