JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2018. április 25.Névnap: Márk, Márkó, Márkus
    
 
Hónapok
ÁPRILIS 2. – ANDERSEN SZÜLETÉSNAPJA – A MESEÍRÁS NAPJA – A GYERMEKKÖNYVEK NEMZETKÖZI NAPJA
HANS CHRISTIAN ANDERSEN'S BIRTHDAY - INTERNATIONAL CHILDREN'S BOOK DAY
 
A gyermekkönyvek napja (Az animációkat a Color Plus Kft. készítette)

A gyermekkönyvek napja (Az animációkat a Color Plus Kft. készítette)

1967 óta tartják világszerte a GYERMEKKÖNYVEK NEMZETKÖZI NAPJÁt Hans Christian Andersen dán meseíró születésnapján. A Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa (IBBY) által szervezett ünnep célja, hogy a gyermekekkel megszerettessék az olvasást, a könyveket. Minden évben más-más ország vállalja az eseménysorozat szponzorálását, nevezetesen az adott ország megfogalmazza a nap jelmondatát, felkér egy neves írót, hogy ez alkalomból küldjön üzenetet a világ gyermekeinek, s egy képzőművészt, hogy tervezzen plakátot. 2001-ben Magyarország szervezte a központi rendezvényeket.


Hans Christian Andersen
(életrajz)
Dsida Jenő: Zarándokút
(részlet)
Az alkonyi fény kering, forog,
örvénylő habja elragad
Andersennel találkozom
s álmodom ezeregyéjszakát.

Kakasy Éva: A meseírás napja

Kakasy Éva: A meseírás napja

Hans Christian Andersen meséi
Olvasni jó!
(gyermekirodalom – Neumann-ház)
Katona Lajos: Folklór-kalendárium
(részlet)

 

A népmesékről

 

A mese az epikai költészet azon műfaja, amely az eposzban is jogosultan szereplő csodálatos elemet nemcsak megtűri, de annyira megköveteli, hogy ilyen csodálatos elem nélkül nem is képzelhető, sőt tovább menve, a csodálatost, a természet tapasztalati úton megismert rendjén kívül állót nem is mint ilyent, hanem mint egészen természetest tünteti fel. A mese ebből következőleg mindenütt otthonosnak tételezhető fel, ahol a dolgok természetes rendjének, ok- és okozati összefüggésének ismerete nem a legszilárdabb alapon áll, tehát minden nép gyermekeinél s a gyermekekhez sok tekintetben hasonló, velök majdnem ugyanazon értelmi fokon lévő, többé-kevésbé fejletlen és műveletlen népeknél, sőt a művelt népek kebelén belül is az alsóbb, tehát értelmileg elmaradottabb néposztályoknál.

 


Józsa Judit: Bezerédi Bezerédj Amália (1804-1837) a meseirodalom nagyasszonya (kerámiaszobor)

Józsa Judit: Bezerédi Bezerédj Amália (1804-1837) a meseirodalom nagyasszonya (kerámiaszobor)

Illyés Gyula: Tündérszép Ilona és Árgyélus
(részlet)

Volt egyszer egy király és annak három fia. Volt a királynak egy almafája, amelyen aranyalmák termettek. Olyan különös fa volt az, hogy éjjel virágzott, s meg is ért rajta az alma minden éjjel. Így a király gazdagsága napról napra annyira szaporodott, hogy oly gazdag király nem volt az egész világon.

Egyszer azonban a király, amikor szokása szerint korán reggel kiment sétálgatni gyönyörűséges kertjébe, az aranyalmáknak csak a hűlt helyét lelte. Így történt ez másnap is, harmadnap is.

Összehívta a király erre az egész udvart, s kihirdette, hogy ha olyan ember találkozik, aki az aranyalmákat megőrzi, fele vagyonát neki adja.

Az őröknek sem kellett egyéb, odaállottak az almafához. De hiába volt minden, mert éjféltájban mély álom ereszkedett reájuk, és alig múlt el negyedóra, mire felébredtek, az aranyalmák mind eltűntek. Egyszer azután a tanácskozásban felszólalt a három királyfiú, és megjelentették, hogy ők fogják őrizni az almafát.

Illyés Gyula: Mese a csodafurulyás juhászról
(részlet)
Hol volt, hol nem egy juhász,
jó nótás, jó furulyás,
hetyke, büszke, igazi
szókimondó pusztafi.
Ha dolgozott is, nótázott,
meg mókázott:
hol tettével,
hol kedvével
vagy egyszerre mindkettővel
javította, amit látott,
szépítette a világot.
 

Az ösvény (fotó: Káldos János)

Az ösvény (fotó: Káldos János)

Fischer Eszter: A népmese és a gyermeki tudattalan
(tanulmány)
Magyar népmesék
Ranschburg Jenő: A tündérmesék lélektanából
(esszé)
Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika
(részlet)

 

– Írjál nekem egy mesét.

– Miről?

– A kacsakirályról meg a kacsa-királykisasszonyról.

– Két kacsáról?

– Igazából nem kacsák ám!

– Hanem?

– Valódi király meg valódi királykisasszony. Csak a gonosz boszorkány elvarázsolta őket.

– Miért varázsolta el őket?

– A szegény Dzsoni miatt.

– Ez a szegény Dzsoni egy angol?

– Dehogy angol! A szegény Dzsoni az a szegény Dzsoni, és kész. Nincsen neki semmije, vándorol a világban, és fütyörészik.

– És miért kellett e miatt a szegény Dzsoni miatt elvarázsolni a királyt meg a királykisasszonyt?

– Mert a gonosz boszorkány nem akarja, hogy a szegény Dzsoni feleségül vegye Árnikát.

– Ki az az Árnika?

– Hát a királykisasszony, ki volna más!

 

Lázár Ervin meséi a Digitális Irodalmi Akadémiában

"A  mese erdeje" – Mátra  (fotó: Káldos János)

"A mese erdeje" – Mátra (fotó: Káldos János)

"Varázslat a mese erdejében" – Mátra (fotó: Káldos János)

"Varázslat a mese erdejében" – Mátra (fotó: Káldos János)

A mese erdeje ködben" – Mátra (fotó: Káldos János)

A mese erdeje ködben" – Mátra (fotó: Káldos János)

Lázár Ervin: A lyukas zokni
(részlet)

Volt egyszer egy lyukas zokni. Új korában nem akárki lehetett, mert előkelő anyagból készült, és hetyke kék minták ékeskedtek rajta. De hát most már megöregedett. S mondom, volt rajta egy lyuk. Amolyan pöffeszkedő, cafrangos szegélyű. Bent laktak egy rozoga szekrény legrozogább fiókjának legalján.

– Azért én szebb vagyok nálad – mondta a lyuk a zokninak.

– Mi – csodálkozott a zokni –, még hogy szebb?! Mitől vagy szebb?

– Mert átlátni rajtam – mondta a lyuk.

– Ugyan – oktatta a zokni –, rajtam éppen az a szép, hogy nem vagyok átlátszó, s nézd meg a gyönyörűséges kék mintáimat!

– És piszkos is vagy – folytatta a lyuk, fittyet hányva az oktatásra –, én bezzeg sohasem piszkolódom be.

Ezen a zokni elgondolkodott.

Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő

Csukás István: Süsü, a sárkány
(részlet)

Hol volt, hol nem volt, a vad ürömföldön túl, de a bogáncsos réten innen, ott, annál az irdatlan magas hegynél, honnan már a madár is visszafordul, volt a sárkányok birodalma. Pontosabban senki se tudja, hogy hol, hiszen emberfia nem jár a sárkányok között, hogyan is merészkedne a tüzet fújó, lángot okádó szörnyetegek közé! De hogy arrafele van valahol, azt mindenki tudja, ha máshonnan nem, a nagy ordítozásból, bömbölésből, mormogásból és tűzfújásból!

A sárkányok királya az irdatlan hegy legbelsejében lakott kilenc gyerekével. A királynak három feje volt, a gyerek sárkányoknak szintén, kivéve a legkisebbet, annak bizony már csak egy feje volt! Csúfolták is eleget ezt az egyfejű legkisebbet, akit éppen ezért Süsünek hívtak, meg talán azért is hívták Süsünek, mert egyéb másban is elütött a testvéreitől. Szelíd volt, mint a bárány, félénk volt, mint egy kecskegida, jámbor volt, mint egy kolduló barát. Amúgy persze külsőre pontosan olyan behemót nagy volt ő is, mint a többi sárkány! De csak külsőre! Belül meg, mint egy kisegér.

(…)

Ó, ha rózsabimbó
lehetnék!
Rám szállnának szépen
a lepkék!
Kicsi szívem vélük
dobogna!
Nem lennék ilyen nagy
otromba!
Ezt a vágyam senki
se érti,
se gyerek, se nő és
se férfi
Senki, senki itt a
világon,
mi is az én titkos
nagy álmom!
Csukás István meséi a Digitális Irodalmi Akadémiában

Kormos István: Mese a két kicsi ökröcskéről
(részlet)

Volt egyszer egy szegény asszony, annak egy legényke fia, furfangos, eszes gyerek, eleven, mint a csík. Azt mondja egyszer a szegény asszony a fiának:

– Szaladj, fiam, hozz az erdőről egy öl fát, hadd süssek kenyeret!

Azzal feltarisznyázza egy szem hamuban sült pogácsával; az vállára kapja a fejszét, s megy az erdőre. Ott nekiáll a fáknak, vágja istenesen. Mikor már eleget kidöntött, megtörli a homlokát, leül éhesen, s nyúl a tarisznyába. Alig harap a pogácsába, valahonnét előtte terem egy ősz öregember, s azt mondja neki:

– Hallod-e, fiam, adj nekem abból a pogácsából, három napja nem ettem!

A fiú kettétöri a pogácsát, felét az öregnek nyújtja, s esznek ketten. Evés után megint megszólal az ősz öregember:

– No, fiam, mivel jó szívvel voltál hozzám, én is adok neked valamit. Sunyd be csak egy kicsidég a szemed.

Besunyja nevetve a legényke, s mire kinyitja, ott áll előtte két kicsi fekete ökör, akkorák, hogy alig látszanak ki a fűből. Nagyot kurjant örömében, de akkor azt mondja az ősz öreg:

– Ohó, majd elfelejtettem, hogy szekér is kell az ökrök után. Sunyj még egyszer!

Megint suny a legényke, s egy szempillantás alatt ott a szekér is; az a két kicsi fekete ökör meg ott áll a szekér előtt befogva. Most örül meg csak igazán a legényke! Fordul az ősz öreg felé, de az úgy eltűnt onnét, hogy se híre, se pora nem maradt. Akkor nekiáll, s hányni kezdi föl a szekérre a kivágott fát. Hanem egyszer csak megtorpan, erős töprenkedésbe esik.

– Hajhaj! Hogyan bírják el a sok fát azok a csöpp jószágok? – kérdi maga elé.

Akkor hátrafordul az egyik kicsi ökör, s megszólal szakasztott emberi hangon:

– Sose törődj azzal, kis gazdánk! Elbírunk mi százszor annyit is, csak jól rakd meg!

Mészöly Miklós: Mese a vörösbegyről meg a két harkályról
(részlet)

Volt egyszer, hol nem volt, volt egy kerek erdő, s benne annyi temérdek fa, mint pihe a dunyhában, csak még annál is több eggyel.

Ebben az erdőben élt Kip és Kop, a két harkálycsemete. Rettentő büszke volt mind a kettő, s még ingyen sem repültek olyan fára, ahol más is ült. Ha meg őmelléjük merészkedett valaki, azt mindjárt elkergették, mintha a kerek erdő minden fája az ő kényükre nevekedett volna.

Hogy, hogy nem, egyszer egy kicsi vörösbegy éppen arra a jegenyefára szállt, amelyiken Kip és Kop koma ült.

Szegényke nem akart egyebet, csak hintázni, fütyörészni kicsit, meg a begyét melengetni a napon.

Mészöly Miklós: Mesék
Nemes Nagy Ágnes: Az óriás zsebkendője
(részlet)

Élt egyszer régen, valahol az Óriás-hegy alatt, egy ember meg egy asszony. Szegények voltak, a kunyhójuk alig volt nagyobb egy vakondtúrásnál, de ők azt se bánták – csak lett volna gyermekük. Hanem bizony gyerek az nem volt. Addig-addig búslakodtak, emésztették magukat, míg egy napon azt mondta az ember:

– Én fölmegyek az óriáshoz tanácsot kérni.

Megijedt erre az asszony, de nem szólt, csak lehajtotta a fejét úgy, hogy még a szép, nagy, fekete kontya is félrebillent, aztán sütött útipogácsát, föltarisznyázta az urát, s útra bocsátotta.

Az meg ment, ment, fölfelé a hegyoldalon. Szép volt az út eleinte, a rét csupa de csupa kikerics, mintha lila tóban gázolna bokáig – mert éppen ősz felé járt az idő. Bizony az ember le is hajolt volna virágot szedni, ha nem röstellte volna az efféle haszontalanságot. Egy maroknyi akáclevelet leszakított azért, amint ment át a ligeten, zsebébe gyűrte, egyet pedig a szájára tett, s azon át zümmögött, rezegtetett valami nótát.

Ment egy nap fölfelé, ment másnap; addigra elmaradt az akác, elmaradt a kikerics. Nem volt más, csak fenyő, mindenütt csak fenyő – azután az se.

Harmadnapra leesett a hó. Először csak ritkán hullott, nagy, tenyérnyi pelyhekben, azután sűrűn, mintha fehér cérnával varrnák össze az eget a földdel. Sötét lett, fehér sötét; az ember az orráig se látott.

Nemes Nagy Ágnes: Az aranyecset

Arany László: A macska és az egér
(részlet)

Ez a macska egyszer tejet evett egy tálból; odamegy egy kis egér, csak nyalogatja, csak nyalogatja a tál szélét. Mondja neki a macska:

– Ne bolondozz ám, egér pajtás, ne nyalakodjál, mert majd bekapom a farkincádat!

A kis egér nem hitte, csak nyalakodott, a macska bekapta a farkincáját. Rítt-sírt a kis egér, kérte a macskát, adja vissza neki a farkincáját, de az nem adta.

Arany László válogatott meséi
(Neumann-ház)
„Egyszervolt” meseoldal
Kányádi Sándor: A bánatos királylány kútja

Fejes Orsolya: A vak király palotája / gyermekrajz Arany László meséjéhez

Fejes Orsolya: A vak király palotája / gyermekrajz Arany László meséjéhez

Vörösmarty Mihály: Mese a rózsabimbórul
(részlet)
„Nyílj ki, nyílj ki, rózsabimbó,
Nincsen már tél, elment a hó:
Nyílj ki rózsaszál.
Szíjak csókot ajkaidról,
Részegüljek illatodtól:
Érjen bár halál.
Egy parányi perc az éltem,
És ha nálad kéjben éltem,
Kurta vígaság:
Meghalok nagy örömemben,
Meg, ha nem szeretsz, keservben:
Nyílj ki szép virág.”
„‚Csak élj, te csapodár;
Ismerlek rosz madár.
Nem vagy te pinty, nem vagy te cinke,
Bár könnyü vagy s nagyon picinke.
Arany János: Rózsa és Ibolya
(részlet)
népmese
Egyszer hol volt, hol nem – régecskén lehetett,
S az óperenciás tengeren túl esett, –
Volt egy öreg király a tündér világba',
S egy vén felesége, a vasorru bába.
Házoknál temérdek kincs hevert rakáson,
Csűrben, kamarában, pincében, padláson:
Sok darab gyémántba, mint egy száraz lófej,
Szolga és szolgáló csakugy bukdosott fel.
De ami legdrágább gyémánt vala nálok
Az nem volt egyéb, mint szép eladó lányok:
Apjának édes, de anyjának mostoha
Gyermeke, a tündér hajadon, Ibolya.
Virág Benedek: Kutya és farkas
(részlet)
Egy éh s behorpadt oldalú farkas kövér
Kutyát talált történetből elő, kivel,
Nyájas köszöntése után, így beszélgete:
Látom barátom, hogy jól elhíztál, s alig
Férsz már bőrödben, én pedig sovány vagyok,
Jóllehet erővel felhaladlak tégedet.
A kutya viszontag: illy fényes színű, s sima
Szörű te is lehetnél. Hogyhogy? kérdezi
A farkas: Úgy, ha szolgálnál, és érdemet
Tennél. Minémű érdemet teszesz tehát?
Vigyázok, és házát uramnak őrizem;
Ha vagy kicsiny zajt hallok is, nagy jelt adok;
Bűnösre, bűntelenre morgom mérgemet;
Valóban ez nem sok; de bezzeg sok nekem
Erdőn, mezőn fel és alá bolyongani,
Fagyat, hevet szenvedni, s hányszor hasztalan!
Fazekas Mihály: Ludas Matyi
(diafilm – Neumann-ház)
Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje
(részlet)
Mátraalján, falu szélén
lakik az én öreg néném,
melegszívű, dolgos, derék,
tőle tudom ezt a mesét.
Őzgidácska, sete-suta,
rátévedt az országútra,
megbotlott egy kidőlt fába,
eltörött a gida lába.
Panaszosan sír szegényke,
arra ballag öreg néne.
Ölbe veszi, megsajnálja,
hazaviszi kis házába.

Heltai Gáspár: 57. mese
(részlet)
A bolháról és tevéről

Egy balha eluná magát egyhelyen és monda. Rossz dolog csak egy helyen lakni; bizony én is idegen földre megyek és országokat akarok látni. Látá kedig, hogy az áros emberek a tevékről egy gazdánál leraknák marhájokat, hogy ott nyugodnának és reggel ismeg útokra mennének. Elméne ezokáért a balha és a szőres farmentringbe bújék és ott hallgata. Mikoron kedig más országba jöttenek volna a letételnek helyére, kibújék a balha a farmentringból és leszekkelék a földre és monda a tevének: Ím leszekkelem, hogy tovább ne nehezítselek meg. Mert eddig is nagy terhedre voltam tenéked. Mosologni kezde a teve és monda: Aminthogy annak előtte nem terhöltél engemet, azonképpen mostan is nem könnyebbítöttél. Egy énnékem, ha farkam alatt lész, akar nem, te marcana féreg.

Juhász Gyula: Mese
Egy világvégi házban
Világszép lány lakott,
Világ végére néztek
Ott mind az ablakok.
Nem járt előtte senki,
Nem látott senkit ő,
Az Óperencián túl
Megállt a vén idő.
A világszép lány nézte
A csillagos eget,
Tavasz táján szívében
Valami reszketett.
Hajába rózsát tűzött,
Valakit várt nagyon,
De csak a csillag nézett
Be a kis ablakon.
S a csillag oly közömbös,
Hideg és halovány.
S hiába várt örökké
A világszép leány...
Weöres Sándor: Harminc bagatell
(részlet)
Fabula
Egy
hegy
megy.
Szembejön a másik hegy.
 
Ordítanak ordasok:
Össze ne morzsoljatok!
Én is hegy,
te is hegy,
nekünk ugyan egyremegy.
Ali, a gyáva vitéz: Kurd népmesék
Orbán Ottó: Mese
Elindult a forrás
 
patak-iskolába,
köveken, kavicson
 
porzott a lába.
Zöld mezőre érve
 
folyó lett belőle,
vastag dereka,
 
zöld a bőre.
Világot járva
 
lett belőle ember,
a Nagytanácsban
 
ősz hajú tenger.
Lev Nyikolajevics Tolsztoj: Mesék
gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal