JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2018. június 23.Névnap: Zoltán, Édua
    
 
Hónapok
JÚNIUS ELSŐ KEDDJE – A SZENVEDÉLYEK NAPJA
 

1999-ben a Sziget Kulturális Szervezőiroda és a Félúton Alapítvány hozta létre SZENVEDÉLYEK NAPJÁt hagyományteremtő szándékkal és azzal a céllal, hogy a szenvedélybetegségek teljes spektrumát körüljárják, azok felismerésétől és megelőzésétől a gyógyulási lehetőségekig. Az ingyenes rendezvény programjai az elmúlt években nagy érdeklődés mellett, teltház előtt zajlottak. A szakmai előadásokat kulturális események, beszélgetések, filmvetítések, koncertek színesítik.

A szenvedélyek napja honlapja

Ady Endre: A magyar Pimodán
(részlet)

 

Mákból, nadragulyából, nem tudom én miből csinálta az öntudata miatt szenvedő ember az első varázsszert. Bizonyos, hogy a bor későbben jött, s ez mintha a szumir-elmélet mellett bizonyítana: akármilyen habarékfajta s félfajta volnánk mi magyarok, régi fajták életei lappanganak bennünk. Mert az erjedt kancatej meséjében nem hiszek, s nem hiszem el, hogy görögéknél vagy bolgáréknál rúgtak be először bortól a magyarok. Ámbár egy kutya: a szeszes mámort ismerték, szerették, vadították, hatalmasították magukat vele jobban, mint mások. Természetesen, hogy a zseni, aki az emberi civilizáció legbolondabb és legszebb virága, attól koldul, aminek létét köszönheti. Máshol más, talán kikutathatatlan, régi mérgek is dolgozhatnak a zseniben, s nálunk is talán, ahol a fajok nagyon összezagyválódtak. De az alkoholnak elsőbbségi jogának kell lennie nálunk, csatázók voltunk, csatázó fajta, s bizony alkohol nélkül nem lehettünk volna, néha-néha, Núbia párducai. Valahány fölemelő eseménye van szép, hivatalos, magyar históriánknak, egy filozófiailag képzett borszakértőt szeretnék kihallgatni róluk, felőlük.

 

Kosztolányi Dezső: Csacsi rímek
(részlet)
Comprendre c'est tout pardonner
Csodálkozol a kokainistán
s nem érted?
Gondolkozzál az okain is tán –
s megérted!
Cc
Miért a kokain?
Megvannak okaim.
Kosztolányi Dezső: Mérgek litániája
(részlet)
Szeretem a tápláló s gyilkos arzén-t,
 
mert vézna arcunk tőle gömbölyül
és éltető rózsás lehelletére
 
az élet és a halál leng körül.
Fejfájasztó homályos délutánon
 
az antipyrin-hez esedezünk.
Egy perc s fejünk a semmiségbe törpül
 
és óriási lesz pici kezünk.
A koffein komoly, nyugodt barátunk,
 
mélységek kútja, bölcsek itala.
A veronál vén gyermekek dadája,
 
a morfium az örök éjszaka.
A nikotin zavart füstfellegében
 
keleti lázak fátyola remeg.
Az alkohol gyógyítja életünket,
 
ezt a fekélyes, óriás sebet.
Jékely Zoltán: Egy híres alkoholista sírfelirata
„Itt nyugszom én, keserű itkányos,
álmom itt is egeres, patkányos.
Megrontott a korcsma, a sok ronda borház,
meg nem menthetett már semmiféle kórház.
Tanyám volt a város végén a sörkert –
tanyám lett a sáros, vén, néma sírkert.”
A kábítószerek eredete, fajtái
(ismertetők)
Káros szenvedélyek – linkcenter
ALKOHOLIZMUS
(gyűjtőoldal)
DROG
(gyűjtőoldal)

Csáth Géza: A varázsló halála
(részlet)

A varázsló, egy harmincon aluli férfi, akinek arca már egészen szomorú, ráncos és kisgyerekes volt a sok ópiumtól, cigarettától és csóktól – hamvazószerdán, kora hajnalban haldoklott. Bálteremben vagy lakomán, nem tudom. Egy kis fülkében ült, szegény egyedül. Kétség nem férhet hozzá, hogy mire a nap felkel, már ki lesz nyújtózkodva, s maga is jól látta ezt. Nem volt szomorú miatta.

Megpróbált persze mindenféle varázslásokat utoljára – még saját magán is, ami már a legnagyobb kockázat, de nem sikerült semmi, és hamvazószerda hajnalra, csúnya nagy kudarccal, be kellett fejeznie életét. Hanyatt dőlt két székre az asztal mellett, és behunyta a szemeit.

Az apja, egy kedves, erős, széles vállú ember jött legelőször. Alig ősz még és kemény járású. – Megmondtam, hogy az ópiummal baj lesz. Hogy tönkre fog tenni. Nézz meg engem, ötven éves vagyok. Másképp éltem én. Egészen másképp.

Csáth Géza: Ópium
(részlet)

Az érzékeket és a szerveket megrontja a gyönyör rettentő és áldott közvetítője, az ópium. Étvágy és polgári jó fáradtságérzés – ezekről is le kell mondani. A szemek gyakorta könnyeznek, a fül zúg. A tárgyak, az emberek, a betűk elmosódnak. A szavak, a hangok kaotikus zavarban bolyonganak a hallószerv géprészecskéiben.

Állítsátok meg a nyomorult, szegényes kis gépeket!

Csendes szobában, ahol puha szőnyegekben meghal minden zaj, és színes üveg szórja szerte a kicsiny mécs pisla lángját, feküdjetek hanyatt. Hunyjátok le a szemeiteket. És az apró ópiumpipa elvezet oda, ahol azért élünk, hogy éljünk, és semmi másért. Hiszen ez az egyetlen célja a létnek. Hiszen a szűkmarkú isten is csak azért ajándékozott minden nyomorult féregnek egy-egy pillanatot ebből az életből, hogy éljen, folytassa az életet, hogy új életet okozzon. Az új féregnek pedig ismét kijut egy pillanat.

A lét esszenciája olyan drága portéka, amelyből egész nemzedékek évszázadok alatt kapnak – egy órát.

Aki ebbe belenyugszik, az belenyugodott abba, hogy meghaljon, mielőtt megszületett. Aki azonban valójában emberré tudott lenni, és számot vetett magával – mint méltóságához illik –, az raboljon magának mindennap tizennégy órát. Ez a tizennégy óra egyenlő négyszáz generációnak nyolcezeréves életével. De számítsunk csak ötezret. Egy nap alatt tehát ötezer esztendőt élek. Egy esztendő alatt ez körülbelül kétmillió évet jelent. Föltéve, hogy az ópiumszívást mint kifejlett erős férfi kezded, és nagy gondot fordítasz testi épséged fönntartására - amelyet legjobb ügyes orvosra bízni - tíz esztendeig elélhetsz. És akkor húszmillió éves korodban nyugodtan hajthatod fejedet az örök megsemmisülés jeges párnájára.

Aki ezen az áron nem mer és nem akar az öröklétből húszmillió évet – az éljen száz esztendeig, és sokasodjék meg az ő utódaiban.

Tandori Dezső: Akácfasor „Szenvedély senkiföldje!”
(vers)
Müller Árpád: Játék és szenvedély I.
(festmény)
gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal