JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2018. január 16.Névnap: Gusztáv
    
 
Hónapok
JANUÁR 1. – A RUSZKABÁNYAI VASKOHÓ ÜZEMBE HELYEZÉSE – 1867
 

Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.


Ruszkabányán 1803-ban létesítettek először vaskohót, Hofmann Antal és testvére Hofmann Ferenc. majd 1803. október 14-én a katonai kincstár meghatalmazottjával szerződést kötöttek, majd megkezdték a vasérctelep feltárását és a szükséges épületek létesítését.

Néhány évtized múltán, a négy Hofmann-leszármazott társul vette Ernő és Ádám egykori selmecbányai kollégáját, a tiroli származású Maderspach Károlyt, aki kiváló kohász és vegyész volt. Együtt megalakították a „Hofmann Testvérek és Maderspach Károly Ruszkabányai Bányatársulatot". Maderspach Károly ügykörébe tartoztak ezután a fontos vaskohászati és gépészmérnöki teendők: a kohóművek, öntödék és a gyár vezetése. Ez az időszak volt Ruszkabánya egyik aranykora.

A szabadságharc viharai és a Bach-korszak elmúltával Kerpely Antal tervei alapján 1866. áprilisában kezdték építeni a Lózsna-réten megvalósult korszerű vaskohót. Kerpely 1865-ben, éppen, amikor az általa tervezett brassói bánya- és kohóvállalat ruszkabányai vasgyárának építését vezette, szabadalmaztatta „a nyersvas kéntől, foszfortól és réztől való megtisztítására vonatkozó eljárását”. 1866-ban szabadalmát Szászországban be is mutatta, és más jelentős kohászati üzemekben működött szakértőként. 1868-ban visszatért Selmecbányára, ahol az akadémia kohászat-„kémlészet”, illetve az általa szervezett vaskohászat-vasgyártás tanszékének tanára és vezetője lett.

Lengyelné Kiss Katalin: Maderspach-emlékek nyomában a Bánátban
(részlet)

 

A következő napon a neves temesi borvidéket átszelve, Lugoson keresztül mentünk tovább Karánsebes érintésével az egykori vashelységbe, Ruszkabányára. A ma fehérmárvány bányáiról híres Pojána Ruszka egyik völgyében rejtőzik az immár majdnem teljesen román lakosságú falu. A környék gazdag érctelepeinek kiaknázására 1823-ban itt alakult meg a Hofman Testvérek és Maderspach Károly Ruszkabányai Bánya- és Kohótársulat, mely az évtized végén a kiváló minőségű nyersvas mellett már évente 9645 bécsi mázsa ólmot, 9718 mázsa ezüstércet és 4726 mázsa tiszta ezüstöt termelt. A kisvárossá növő településen 2500 főnyi német, román, magyar, cseh, francia és cigány nemzetiségű lakosság élt, s amint John Paget angol utazó írja 1838–39-ben Erdélyben tett látogatása alkalmával írt visszaemlékezéseiben „a különböző nemzetiségű, eltérő nyelven beszélő emberek tökéletes összhangban éltek és dolgoztak az ércbányákban és a vashámorokban.”

 

Dr. Sziklavári János: Az izzó vas tűzcsillagai. Vaskohászat tegnap és ma
(tanulmány)
10. századi vasolvasztó műhely, Somogyfajsz
(ismertető)
Vaskohászat
(leírás)
Öntöttvas-művesség
gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal