JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2018. szeptember 23.Névnap: Tekla, Lina
    
 
Hónapok
ÁPRILIS ELSŐ HÉTVÉGÉJE – A ROMA KULTÚRA NAPJA MAGYARORSZÁGON
 
Gyűjtés - Tarnabod (Fotó: Legeza Dénes István)

Gyűjtés - Tarnabod (Fotó: Legeza Dénes István)

A „cigányság szent ünnepének” nevezte Choli Daróczi József a minden év áprilisának első hétvégéjén megrendezendő ROMA KULTÚRA NAPJÁt. A megemlékezést első alkalommal 1993 áprilisában tartották neves cigány művészek Budapesten a Magyar Írószövetség székházában.



Amaro Drom roma lap

Szögkirály – cigány népmesék

Ady Endre: Dankó
(részlet)
Kanyargó Ér mentén fekete, magyar föld
Volt az én testemnek életet adója,
Földből élő ember az édesapám is,
Olyan rég nem szóltam magyar szóval róla.
Visszajött az űzött, agyonhajszolt lélek,
Amit csak álmodtam, amibe' csak hittem!...
Magyar Dankó Pista, áldjon meg az isten,
Hogyne szeretnélek, hogyne éltetnélek...

Józsa Judit: Czinka Panna (1711-1772) a csodaprímás (kerámiaszobor)

Józsa Judit: Czinka Panna (1711-1772) a csodaprímás (kerámiaszobor)

Juhász Gyula: Dankó Pistának
(részlet)
Magyar Héten a magyar cigánynak
Hadd hódoljon a magyar dalos,
Hadd maradjon emléked szívünkben
Könnyharmatos, virágillatos.
Húzd rá cigány, te örök, te áldott,
Virulj mindig, dicső nótafa,
Halhatatlan híred ragyogását
Be ne födje feledés hava!

Ady Endre: Dankó Pista Nagyváradon

Újra elindult körútjára Dankó Pista, a zseniális magyar nótaszerző kicsiny társulatával, s tavasz nyílása óta gyönyörködteti szebbnél szebb, új nótáival a nagyobb vidéki városok közönségét. Dankó most útba ejtette Nagyváradot is, ahol az elmúlt esztendőben olyan lelkesen fogadták, s ma este már fölhangoznak a kesergő és vidám Dankó-nóták a Bazár-vendéglő udvarán, ahova bizonyára seregestől fog özönleni a közönség, hogy kedvencét üdvözölje, s igazi, nemes élvezetet szerezzen magának. Az összes dalok, amiket Dankó társulata elő fog adni, teljesen újak, s mindenütt nagy tetszésben részesültek.

Gárdonyi Géza: Dankó
(részlet)

Brassó városa egy nyári napon megtelt piros plakátokkal. Dankó hirdette, hogy a daltársulatával odaérkezik.

A jegyzett napon meg is érkezett Dankó. Megnézte a termet, amelyben dallani fog, s megnézte, hogy mennyi jegy kelt el előre.

- Lesz itt annyi ember, - mondotta a vendéglős, - hogy be se férnek!

Dankó hát vígan megebédelt a társulatával együtt.

Ahogy ott ülnek a feketekávé mellett a vendéglő udvarán, Dankó meglátja a temérdek Cenk-hegyet. Alföldi ember: álmélkodik rajta.

- Hölgyek és urak! - mondja a társulatának, - délután úgy sincs dolgunk gyerünk fel arra a hegyre.

A dalosoknak tetszett az ötlet. Dankót különben is szerették.

- Hát csak gyerünk.

Megtöltetnek egy kosarat borral, egy kosarat sonkával, kalácscsal, azzal megindulnak.

A Cenk persze magasabb, mint amekkorának látszik. Pihengetnek közben, iszogatnak is közben. Jó uzsonna-idő, mikorra felérkeznek.

Áll Dankó a hegyormon és bámul. Nézi a tájat hosszan, szótlanul. Felnéz az égre is.

- Fiúk! - fakad ki végre költői lelkesedéssel, - oly közel vagyunk a jó Istenhez: fujjuk el neki a műsort!

Isznak egyet előbb, aztán csoportba állnak. Danolnak oly szépen, mint a nagyközönség előtt.

Megint isznak, megint dalolnak. Uzsonnáznak is. Megint isznak, megint dalolnak. Egyszercsak azt látják, hogy a nap lecsúszik a hegyek mögé.

A brassóiak odalenn nem kaptak aznap nótát.

Czencz János: Cigány idill
(festmény)
Kunffy Lajos: Cigányasszonyok a hídon: hazafelé
(festmény)
Ackermann Éva: Orsós János bácsi
(festmény)
Orbán Ottó: Cigányok
 
Csillag alatt
betlehemi királyok,
áznak a, fáznak a,
harmonikáznak a
 
cigányok.
Fejükön a koronájuk,
bársonyból a ruhájuk,
 
a ruhájuk,
nótára áll a szájuk:
„Isten napja, te árva,
süss a szegény cigányra!”
 
Csillag alatt
betlehemi királyok,
áznak a, fáznak a,
harmonikáznak a
 
cigányok.
Juhász Gyula: Urbán Lajos nótája
(részlet)
Öreg cigány hegedűjén szomorúbb és szebb a bánat,
Eltemeti a babámat, elsiratja a hazámat
S szebb hajnalról zeng a húrja, reménykedve vár:
Mikor minden magyar nagyság, magyar vígság újra támad!


Gitáros (fotó: Legeza Dénes István)

Gitáros
(fotó: Legeza Dénes István)

Jékely Zoltán: Az álmok elé

Rácz Aladáréknak

Nagy csend marad utána, csendek csendje,
melyből támadnak ritka dallamok,
fel-felzsongnak s elülnek rendre-rendre
s másukat csak sír-csendben hallhatod.
S aztán valami álombeli forgás
kezdődik s mintha zaj hallatszana,
valami hömpölygés, valami morgás,
mintha a földkerekség forgana.
Cigánycsárdás
(hanganyag)
Juhász Ferenc: Hódolat a zenének
(részlet)

Szóljon hát Rácz Aladár édes cimbalom-szava, mondva a gyöngéd és gyöngédségében félelmetes Couperint az ő tücsök-színű kezével.

Orbán Ottó:  Z. Z., beteglátogatás és himnusz
(részlet)
Repülj, öreg madár!
Az Isten maga vár,
a vívhatatlan vár,
ahol mindennap jár
a dupla honorár,
 
nem csonttörés, nem aggkor,
olyan lesz, mint egy bár,
zene: Rácz Aladár,
Kányádi Sándor: Cigánytánc
(részlet)
Lyukas a dádé nadrágja,
ki-ilátszik a gatyája.
Jaj, micsoda szégyen is,
jaj, micsoda szégyen is.
Kilátszana hogyha volna,
nincs a dádénak gatyája.
Jaj, micsoda szégyen is,
jaj, micsoda szégyen is.
Gyurkovics Tibor: Cigánytánc
(részlet)
Nincs rajtuk bugyogó sem,
fülbe- és nyakba-való sem,
öv van a derekukon,
csók van az ajakukon.
Serken a vérből az ünnep,
ujjaik megmerevülnek,
hogyha a férfira néz,
melléből csorog a méz.
Járják a fekete táncot,
fonják a szerető láncot,
holdvilág ég a havon,
árnyékuk leng a falon.
Csokonai Vitéz Mihály: Cigány
(részlet)
Mikor Prometheus a megkészíttetett
 
Sárból kigyúrta az emberi nemzetet,
Egy estve a vidám mű-látó istenek
 
Vacsorára az ő házához mentenek.
Mikor már keresztet tettek sok kancsóra,
 
Műhelyébe mentek ők konkokcióra,
S ottan nézegetvén a kész embereket,
 
Csudálták isteni formájú képeket.
Hát egyszer eszébe a' jut egy istennek,
 
Hogy egy tréfás mását kék csinálni ennek,
Ráhagyja az egész kompánia, s végre
 
Körömhegyig isznak nagyobb erősségre.
Mindenik elkezdi a vizes sárt gyúrni,
 
Az elkészült masszát egy halmazba túrni.
Arany János: Koldus-ének
(részlet)
Oh! mikor ez a seb idebent megsajdul,
Lelkem minden húrja átrezeg a jajtul;
„Húzd rá cigány, mondom, egy keservest, ingyen”,
És a cigány húzza, áldja meg az Isten;
Könnye pergi át a barna ábrázatot…
– Adjatok, adjatok amit Isten adott.
Arany László: A délibábok hőse
(részlet)
Hanem midőn zaj, lárma csendesülve, 
Uralmat nyer hegedű, cimbalom,
S már hangszerével csaknem összenőve 
Méláz el a cigány a bús dalon,
S szeszélye, kedve most dalt dalra szőve, 
Zokogva sír húrján a fájdalom:
Balázs szívébe is mélyebbre járt
E hang, mint bármilyen Hayden, Mozart. 
Babits Mihály: Cigánydal
(részlet)
Zörg az ág és zug a szél
cigányasszony útra kél
feje piros keszkenős
zsír haján a rossz kenőcs
lepedőbe köti bugyrát
úgy viszi a pereputtyát
csípőn kötve csücske kettő
nyakán lóg a másik kettő.
Háti jószág, pereputty:
pici rajkó, jól aludj!
Mezők jönnek, erdőségek
jó vidékek, rossz vidékek
szép hazák,
zöld hazák:
jár a szél és zörg az ág.


Babits Mihály: Cigány a siralomházban
(részlet)
De ma már oly halkan, elfolyva, remegve jön
mint beesett szemek gödreiben
remegve fölcsillan a könny.
Nem magamért sírok én: testvérem van millió
és a legtöbb oly szegény, oly szegény,
még álmából sem ismeri ami jó.
Kalibát ácsolna magának az erdőn: de tilos a fa
és örül ha egy nagy skatulyás házban
jut neki egy városi zord kis skatulya.
Arany János: A nagyidai cigányok /Első ének
(részlet)
Vár szorult védelme, Vajda fényes terve, 
Cigányok gyűlése, Harci zendülése. 
Csóri eszes volta, Hősök többi dolga, 
Ez ének rendében Le van írva szépen. 
Egyszer volt özönviz, mióta a világ;
Egyszer nyit, száz évben, az áloe-virág;
Egyszer esett, mondják, kutyavásár Budán:
Egyszer a hős dádék romlása Nagy-Idán.
Múzsa, te, ki nem jársz idres-bodros konttyal,
Vézna bőrödet sem fested bécsironggyal –
De piros, de pozsgás napégette arcod:
Te segíts, méltóan elzengnem e harcot!
Add rívó hegedű búgását dalomnak,
Cincegő zengésit húros cimbalomnak,
Klarinétok füttyét, dobok dobbanását,
Harsány trombitákkal összeroppanását.
Önts szájamba édes, hatalmas éneket,
Mellyel örökítsem választott népedet;
Míg a magyar nóta daliáit zengem:
Parlagok múzsája! cserbe ne hagyj engem. –
Vajda János: A cimbalmos
(részlet)
,Nem is rendes országút ez,
Csak oly bitang, ordináré;
Nem is urak járnak erre.
Sohse akad itt jó fáré.
Bolond-épitette csárda
Csak kacsingat jobbra, balra;
Hogy a bagoly rugná széjjel –
Hej, itt az is éhen halna.
Oda, rajkó, porzik az út!
Jön a vendég, a gavallér.
Pöng a sarkantyúja még ma,
A zsebemben meg a tallér.
Gyomrocskádra ünnep virrad,
Nossz' elejbe, csak elejbe –'
„Devla – dádé – forgószél az,
Vén boszorkány táncol benne!"
Kaffka Margit: Cigány ballada
(részlet)
Útszélen ül Mára a redves kövön,
A kebele apró, a dereka nádszál.
- Haj, sátrat szedett és elment messze az öröm,
A csók, meg a dal. A büszke vadásznál
Tévelyg valahol. Őt követi.
Néz, – fehér kígyók futkosnak barna szemén,
Varázsvonalat ír az ujja hegyével.
"Jöjj sátán úr, segíts, mert elveszek én,
Boszorkányige a nyomába nem ér el,
Itt legyen, akarom, – szeressen engem!"
Ady Endre: Budapest éjszakája szól
(részlet)
Budapest éji, nagy álmát hozom.
Be víg város vagy, én bús városom,
Zsibbadtan tapint fáradt két kezem,
Cigánnyal, borral, nővel érkezem.
Budapest éji, nagy álmát hozom.
Én vagyok a mámoros, kusza est.
Egy városom van: szegény Budapest.
Máshol keserü borom és söröm,
Itt számba ömlik az édes öröm.
Én vagyok a mámoros, kusza est.

Sütő András: Balkáni gerle
(részlet)

RUPI

Be, hóna alatt a hegedű.

Romák vagyunk, nem cigányok, nagyságos asszony.

ELLA

Isten lovát! A reggel még cigányok voltatok! Szóljatok idejében az embernek, ha átalakultok! Zsófikám! Vidd az ennivalót a zenész elvtársaknak!

RUPI

Élesen.

Jajjajaj! Ez még rosszabb nekünk! Elvtársaknak lenni!

ELLA

Tepertős cigánypogácsát, cigánytokányt akartam nektek tálalni. Romapogácsám nincs.

RUPI

Jaj dévlalé, romálé.

ZSÓFIKA

Húzd rá, roma! Ne gondolj a gonddal!

RUPI

Ne tessék úgy megmerevedni, mint a farkas nyaka, hát legyünk rugalmasabbak, méltóságos asszony!

Petri György: Amikor a cigánytelepen
(részlet)
Amikor a cigánytelepen
sok kutya, sok gyerek, sok
gyöszös fa között
hagytam a vénasszonyt
a tenyeremből jósolni
(jó sok hülyeséget
összebeszélt azért a húsz forintért),
és a barátom azt mondta: húsz forintot
adok, de a sorsomra nem vagyok kíváncsi,
és a cigánynő nem fogadta el,
hanem (átkozódva ugyan) elkullogott,
igencsak
eltöprengtem: ki vagyok én,
ki növényt nem tartok
s nem védek állatot – – –
Nagy László: Életem a cigánykártyán
(részlet)
Cigány Kati szíve aranyóra,
pergő nyelve babona-motólla.
Fiatalúr, Mária segélje:
a sárga ház, mit mutat a kártya,
lesz magának pokoltüzes kályha,
fogságból jön édes cimborája,
biceg, mint a meglőtt bikaszarvas,
inog-binog, mint a gyertya lángja,
gyászkoporsó, mit mutat a kártya,
cimboráját viszi másvilágra,
de áll a szerencse, áll az öröm,
nagy pénznek van magához eránya,
Pesten sétál, mint egy uriember,
kivasalva hét váltóruhája,
de a gonosz, kit mutat a kártya,
háta mögött a kardot kirántja,
de áll a szerencse, áll az öröm,
habarodik aranyhaju lányba,
szerelem áll szíve erányába,
piciny baba, törvénytelen alma,
itt nevet, itt nevet, lássa –
de áll a szerencse, áll az öröm,
végülis jót mond a kártya.
Örömem áll, mint a sudárnyárfa,
letördeli sok fekete kánya.
Weöres Sándor: Harminc bagatell
(részlet)
Cigány
Éc
péc
kapuléc,
Csimpilimpi hova mész?
Pockot viszek a vásárra,
egy peták az ára.
Besuttyantam a sátorba,
állt feltűrve Bábos Dorka,
benn a pocok táncot ropott,
Bábos Dorka sivalkodott,
árus-polc mögé babújt,
mézes huszár legurult,
uccu neki fuss!
Vas István: Carmen-változatok
(részlet)
És mégis a piacon szól megint a habanéra,
És csipőjét riszálva táncot jár szégyentelent,
A lábain piros szattyánbőr cipő piros pántlikákkal,
Egy piros kassziavirággal szája szögletében,
Ha nem szeretem, ő szeret, s ha ő szeret, hát jól vigyázzak.
Szégyen bizony, de titkolom, mert jól mondja a rommani,
A Carmen nyelve: en retudi panda naszti abela
Mása, vagyishogy fogd be a szád, nem száll bele
A légy. Ki tudná ezt, ha nem mi, magyarok?
Hát mondjuk együtt: ne szólj szám, nem fáj fejem.
a II. világháború befejeződése Magyarországon
Nádas Péter: Végül csak elalszik az ember
(nekrológ)
Kertesi Gábor: Roma foglalkoztatás az ezredfordulón
Szerk.: Nagy Attila, Péterfi Rita: A feladatra készülni kell. A cigányság kulturális beilleszkedése és a közkönyvtár
gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal