JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2018. július 18.Névnap: Frigyes, Kamill
    
 
Hónapok
JÚLIUS 22. – A NÁNDORFEHÉRVÁRI DIADAL EMLÉKNAPJA - 1456
 
Hunyadi János szobra a Hősök terén(fotó: Vimola Ágnes)

Hunyadi János szobra a Hősök terén
(fotó: Vimola Ágnes)

2006-BAN A NÁNDORFEHÉRVÁRI DIADAL 550. ÉVFORDULÓJÁRA EMLÉKEZÜNK.


A Hunyadi János, Kapisztrán János és Szilágyi Mihály vezette keresztény sereg 1456. július 22-én világra szóló győzelmet aratott Nándorfehérvár, az „ország kapuja” alatt. A diadalnak óriási szerepe volt abban, hogy a török hetven évig nem vezetett nagyobb hadjáratot Magyarország ellen.

A vár védelmének legendás alakja, az idős katona, Dugonics Titusz, hogy megakadályozza a török lófarkas jelvény kitűzését, magával rántotta a mélybe a vár fokára kapaszkodó török katonát.

Hunyadi János – néhány héttel a győzelem után – a táborban kitört pestisjárvány áldozata lett. Még ugyanebben az évben elhunyt Kapisztrán János, az itáliai ferences barát is.

A pápa, III. Calixtus még a csata előtt rendelte el, hogy déli harangszó szólítsa imára a híveket Magyarországért szerte a keresztény világban. A pápai bulla kihirdetésének idejére azonban már a győzelem híre is megérkezett az európai városokba.



A déli harangszó összekapcsolása a nándorfehérvári győzelem emlékével végeredményben a történelem nem gyakori önkorrekciói közé tartozik.

A hagyomány a történelmi tévedést – egy általános európai keresztes hadjárat illúzióját – korrigálta azzal, hogy a déli harangszót a győzelemhez kapcsolta.” (Szűcs Jenő)

A nándorfehérvári diadal
(animáció)
Templomok és harangok a történelmi Magyarországon
(összeállítás)

Harang – Mátraháza, ferencesek  (fotó: Káldos János)

Harang – Mátraháza, ferencesek (fotó: Káldos János)

Thándor Márk: Megkopott harangszó
Fekete hold fényes égbolt mögött,
Suhanó nap terem tövében.
Szellemjárta földön megcsendül a hang,
Delet ütött egy megkopott harang.
Isten felé fordul sok millió magyar,
Nándorfehérvár múltunk e hang.
Szárnyra kél s tanyát lel,
„Miatyánk” szól tisztelettel.
Áll a munka vagy csak állt,
Emlék csupán az emlékezés?
Rohanó tájba bámul az utazó,
Megfáradt egy óramutató.
Oláh Miklós: Hungária
(részlet)

 

Magyarország második részét egyrészt a Dráva és Száva folyók fogják közre, másrészt a Száván túl csaknem az Adriai-tengerre néző Alpokig nyúlik el. A Száván túl van Horvátország és Bosznia, a boszniai püspökség, Belgrád vagy Nándorfehérvár az azonos nevű mezővárossal, Szerbia fővárosával. Falát a Száva mossa, mely kevéssel a város fölött ömlik a Dunába. Ez a város volt Magyarország védőfala, de miután az Úr születésének 1521. esztendejében, Lajos király uralkodása alatt, a vár parancsnoka, Török Bálint átadta az ellenség, a török hitére, megnyílt a Magyarország kirablásához szükséges átkelőhely. Belgrádtól a Száva folyásán felfelé haladva a déli oldalon a következő várak vannak sorban: Szabács, Újvár, Barka, Mihalóc, Árki, Dobor, Dubocsác, Szlobocina; Árki vidékén túl Boszniában pedig még Gradacsác, Maglaj, Zrebernyik várai, melyeket kb. húsz ével ezelőtt foglaltak el a törökök.

[…]

Azt a részt pedig, amely a Dráva és Száva torkolatai között kelet felé nyúlik el, Szerémségnek hívják, benne fekszik Újlak, a Szerémség kezdete és fővárosa, ez a Duna fölé emelkedő hegyen, Budához igen hasonló fekvésű, királyi épületekkel magasodik, s híres Kapisztrán János sírja miatt is.

 

Nándorfehérvár – Belgrád
(virtuális fotótár)

A Kalemegdán Belgrádban (Szerbia) – A nándorfehérvári vár. Háttérben a Duna és a Száva találkozása(fotó: Konkoly-Thege
                            György)

A Kalemegdán Belgrádban (Szerbia) – A nándorfehérvári vár. Háttérben a Duna és a Száva találkozása
(fotó: Konkoly-Thege György)


A Kalemegdán Belgrádban (Szerbia) – A nándorfehérvári
                            vár(fotó: Konkoly-Thege György)

A Kalemegdán Belgrádban (Szerbia) – A nándorfehérvári vár
(fotó: Konkoly-Thege György)

Arany János: Szibinyáni Jank
(részlet)
Most is vallják, egyre dallják
Szerbhon ifjai, leányi,
Guzlicájok hangja mellett:
Ki volt Janko Szibinyáni.
De a magyar ajakon is
Neve, híre általános:
Mert hisz él még… él örökké
A dicső Hunyadi János.

A Kalemegdán Belgrádban (Szerbia) – A nándorfehérvári
                            vár(fotó: Konkoly-Thege György)

A Kalemegdán Belgrádban (Szerbia) – A nándorfehérvári vár
(fotó: Konkoly-Thege György)

Arany János: Hunyadi csillaga
(részlet)
Én vagyok az! földi ember
Fajod régi büszkesége,
Nevem így zeng míg egy név lesz:
Hunyadiak dicsősége.
Kiknek tiszta ép erkölcsén
Semmi csorba, semmi szeplő;
Kiknek, egyaránt, kezében
Nagy volt a kard, és a gyeplő…

Hunyadi János szobra Budaörsön(fotó: Vimola Ágnes)

Hunyadi János szobra Budaörsön
(fotó: Vimola Ágnes)

Kányádi Sándor: Hunyadi

Balla Bálintéknak

 
Sírja üres akár a
megváltóé
de késik a húsvét
hiába esdi minden
áldott délben
a harangszó
 





Szkender bég (Albánia)(fotó: Konkoly-Thege György)

Szkender bég (Albánia)
(fotó: Konkoly-Thege György)

Zrínyi Miklós: Vitéz hadnagy
(részlet)

Skander Bég mit nem fáradott, mit nem cselekedett a maga hazájának megmaradásáért; egy ember őnálánál soha nem aludt kevesebbet, mikor dolga volt; ő maga járt, a hol kellett, maga istrázsált, a hol szükséges volt; ő tizenöt ezer ember erejével száz ezereket megvert, hatalmas császárokat megfutamtatott, és egy szóval a nagy szorgalmatossággal porázra kötötte a szerencsét, és a mennyire bátor szivének, annyira szorgalmatossságának köszönheti szerencséjét, hirét, nevét. Hunyadi János a második, az mellyet az én pennám soha elegendőül nem dicsérhet. Töröké nem volnál-é most Magyarország, ha János vajda nem lett volna, és el is volna immár az te neved felejtve, ha Hunyadi szorgalmatossága nem serénkedett volna. Mi tartóztatta meg Murath császárt, azt a vitéz török fejedelmet, a kit az ő vitézsége mennykőnek nevezett, hogy Magyarországot el ne foglalja és magáévá ne tegye, ha nem Hunyadi János szorgalmatossága és serénysége? Ő László királynak elvesztése után annyit fáradott, annyit szorgoskodott, annyit mivelt, hogy a török császárnak nem volt más haszna a győzedelemben, hanem az, hogy ez világ előtt becsületet nyert magának egy hatalmas királynak veszedelmével. Nem kell számlálnom az ő hadait, mert telik a historiák az ő gondviselésével és szorgalmatosságával, elég azt mondanom, hogy minden vitéz embernek példája lehet.

Szkender bég és a halál
(részlet)
(Albán históriás ének, Arbresh)
„De amikor útnak indulsz,
menj, fiam, a tengerpartra,
ott egy ciprus áll magában,
nagyságos fa, búskomor fa,
kösd oda a paripámat.”
E szavakra sírni kezdtek
nemes urak, uraságok,
sírni kezdtek, keserűen.
„Lovam fölött bontsátok ki
zászlóm a tengeri szélben,
árva zászlóm közepébe
függesszétek árva kardom.
Északi szél hogyha támad,
paripám nyerít a szélbe,
zászlóm lobog, kardom pendül,
kardom pendül fenyegetve,
komor fámon, ciprusfámon.
Hangját majd a török hallja,
halálára félve gondol,
gondol a halálos kardra,
aki hajdan űzte, ölte!”
 

Szkender bég vára(fotó: Konkoly-Thege György)

Szkender bég vára
(fotó: Konkoly-Thege György)

Sütő András: Tévelygés Adria lányával
(részlet)
Velence

A múltra nézve mit sem ér, de jelen s jövő érdekében engedjük át magunk a káprázatnak: vajon miként alakul a sorsunk, ha magyarok, románok, szerbek, bolgárok, albánok összefogása a nándorfehérvári fellobbanás sorozataiban szilárdul meg százados időkre! Ha a közös bajban elcsitulnak, sőt jogaikra lelnek a különbözőségek, oly rengeteg későbbi örvütés indítékai, a szívós természetűek, a hetedíziglen mérgezők.

Bessenyei György Hunyadi János élete
(részlet)

 

Mikor a’ rettenetes és gyözedelmes Mahomet a’ nap-keleti tsászárságtúl iszonyú erejével meg-fordúl, s’ Nándor-fejér-várat meg szálja, hogy a’ gyözött Magyarokon keresztül Romáig magának útat tsináljon; szükség vólt a’ segedelem részünkröl. Egész keresztyén világunk nem adhatott eröt Nándor-fejér-várnak, egyebet a’ fáradt Magyarokon kivül. A’ Római Pápa egy Kapisztránus nevü barátot küldött Hunyadi Jánoshoz papolni; e’ vólt minden segedelem Mahomet ellen, ki majd kétszáz ezer emberrel szállott elénkbe.

 


Tóth István: Hunyadi János szobra a Halászbástya alatt, 1903(fotó:
                        Vimola Ágnes)

Tóth István: Hunyadi János szobra a Halászbástya alatt, 1903
(fotó: Vimola Ágnes)

Kazinczy Ferenc: Vajda-Hunyad
Szirt! rendíthetetlen, mint karja és keble rakódnak,
 
Nagy mint ő, nagy mint társai, mint fia nagy!
Hol van urad? hol van Mátyás? hová leve László?
 
Hol van az egykori fény? hol van az egykori zaj?
"Nincsenek!" így dörmög falaidnak kriptai csende.
 
Nincsenek? ah... De mi ez! látom-e nyílni kapud?
Látom; zászlóját már szélnek ereszti Kapisztrán;
 
Íme indúl, s vezeti győzedelemre hadát.
Szól a tárogató, s a síp, a trombita, s a hős
 
Néma haragjában most maga léptet elő.
Jobbja és balja felől László szökdelteti ménét,
 
S atyjának vészi és osztja parancsolatit...
Szirt, mi vagy, és mi valál egykor! megborzadok. A hű
 
Érti a szent jelenést, s felriad álmaiból.
Vörösmarty Mihály: Hunyadi halála
Haldoklott Hunyadi s meg nem tuda halni; töröknek
 
Egy nagy adósságot tört lefizetni csatán.
S megvítt Nándor alatt: a nagy Mahomet futa sebben
 
És nyomorún; győzött a haza hőse, s lehúnyt.

Lotz Károly: Hunyadi János képmása
(festmény)
Móra Ferenc: Hunyadi kardja
(monda)


 Hunyadi János szobra Budaörsön(fotó: Vimola Ágnes)

Hunyadi János szobra Budaörsön
(fotó: Vimola Ágnes)



1456
(szócikk)
Csete István: Magyarok könyörgése

Gerjeszd fel, Uram, az elöljáró rendekben, mind világi s mind egyházi igazgatók szívében azt a lelket, akinek szolgáltak jó szolgálatot az Istennek nagyobb dicsőségére, hazának megmaradására, pogányság megszégyenítésére, keresztyénség böcsületire a két diadalmas Jánosok ezen a napon, mikor boldog emlékezetű gubernátor Hunyadi János, a magyarsággal barát Kapistranus Szent János a keresztes hadakkal Nádorfehérvár alatt sok pogány vért ontottak, mely victoria hírire e napot inneplő tisztelettel szenteli az ország. Ezek nem keresték, ami övék, hanem ami a közönséges jót, Isten és keresztyénség dicsőségét, hazának megmaradását, békességét nézte; amellett ezek kardot kötöttek, táborba, mezőbe kiszállottak, sok próbákat tettek, véreket ontották; azok vigyázása őrizte a keresztyén országok nyugodalmát; azok vére, sok ezereknek életit oltalmazta; azok vitézsége, sok szegénységnek vagyonát, édes álmát, falatját bátorságba tartotta. Ők hullottak, mi épültünk; az ő orcájokon szakadott le a veríték, a miénken a könnyek örömünkbe folytak le; ők éheztek, mi itthonn kedvünkre voltunk. Ország gyertyái voltak ők, magoknak fogytak, nékünk égtek, nékünk világoskodtak, kebelünkbe dicsőséget, kincseket hajtottak. Az ilyen nagy gondviselő uraknál nem regnált akkor a ludak törvénye: ki-ki magának; az égen nem nap az, aki nem világoskodik; a földön nem úr az, aki mások hasznára nem születik. Nem hallatott akkor az a privatum, ki az ország torkát metszi ma: ha két-három familia magasztaltatik, és a többi pad alá; ezek tollasodnak, ezeren mezítelen maradnak; háromnak öröm, országnak siralom. Krisztus nem volna Krisztus, ha mindnyájunkhoz nem volna gazdag a kegyelemben, bővelkedő a szeretetben, hatalmas a váltságban; nem kedvezett egy nemzetnek, kirekesztvén más ország népit. Nem is volt ezekben miért válogatni: mindnyájan Ádámban elestünk, mindnyájan Krisztusban feltámadunk. Mi is, szerelmesim, amiből kitelik, Szent Jóbbal, ki a Krisztus képe volt, legyünk szemevilága a vaknak, istápja a sántának, nyújtsunk kezet az elesetteknek. Rontson, aki pogány, raboljon, égessen, aki tatár hám vériből eredett, aki a kőnek mondja: Én Istenem! Mi, akik a megfeszített Jézust segétségül híjuk, annak erkölcsit kövessük, aki nem jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy szolgáljon, és a lelkét sokakért adja váltságul.

Dobos László: Gyanú nélkül
(részlet)

 

Várak és folyók. Ezek Közép-Európa nagyvárosainak jelképei. Belgrád törökül Kalemegdán: csaták köve. A vár lábainál összefolyik a Duna és a Száva. Úgy, mint ahogy a dévényi vár alatt a Dunába vész a Morva folyó. A csaták kövét körbefogja a víz: őrzi, védi. Vigyázza az emléket. Várak és folyók, a történelem vízválasztói. Prágának, Budának, Bécsnek, Belgrádnak, Pozsonynak történelmi kilátói vannak: várak és várromok. Innen városok és századok tekinthetők át. Az idegen ezt keresi, ezt érzi először: az óvárosokat. Belgrád őssejtje: a Kalemegdán. Nem véletlen, hogy az ismerkedő kíváncsiság előbb a városok egysejtű állapotát kívánja érzékelni. Innen kezdődhet a rokonodás, a világvárosok bonyolult idegrendszerének, történelmi reflexióinak és szociális rétegeződésének az észlelése.

 

Illyés Gyula: Széttekintve a Kalimegdánról
(részlet)
Történelmi lecke felnőtteknek

Belgrád nevében a bel nem azt jelenti, hogy szép, amiként francia barátaink, de az én tudatomban is csengett, hanem azt, hogy fehér. A várost szerbül ma is úgy hívják, ahogy mi már csak a történelemkönyveinkben: Fehérvár. Volt egy kor, amidőn Európa váraiban, de városaiban is a kő – mentesen a szénfüsttől – sokáig fehéren maradt. Székesfehérvár, Gyulafehérvár, Fehéregyháza.

Nándorfehérvár!

Távolról, a déli lapályról nézve a sziklákra épült hatalmas bástya- és kőfalsorozat itt ma is fehéren villog.

Ezt a tulajdonképpeni Fehérvárat, amelybe a mi budai várunk háromszor is beleférne, a voltaképpeni fellegvárat tehát megkülönböztetésül, török szóval Kalimegdán-nak nevezik. Évszázadokon át ez volt Európa legnagyobb erődítménye. A Duna völgyi népek legnagyobb, majd – legvégső reménye. Aztán legnagyobb siratnivalója.

Lépcsők a nándorfehérvári várban (Belgrád, Szerbia)(fotó:
                            Konkoly-Thege György)

Lépcsők a nándorfehérvári várban (Belgrád, Szerbia)
(fotó: Konkoly-Thege György)



A Kalemegdán Belgrádban (Szerbia) – A nándorfehérvári
                            vár(fotó: Konkoly-Thege György)

A Kalemegdán Belgrádban (Szerbia) – A nándorfehérvári vár
(fotó: Konkoly-Thege György)

Arany János: Kapisztrán
És Kapisztrán így könyörge:
Oh, kegyes szűz, méhben áldott!
Hála néked; mert te véded
Hullámhányta hajócskádat!
Mert karomba vén koromban
Küldsz erőt és gyorsaságot:
Paizsodnak fénye előtt
Porba hulltak a pogányok.
Oh, fedezzed a keresztet,
Hogyha már én sírba szállok;
Végső harcom megharcoltam,
Nincs több hátra e világon.


Wagner Sándor: Dugovics Titusz önfeláldozása
(festmény)

Dugovics Titusz
(szócikk)
Bástya a Kalemegdánon (Belgrád, Szerbia)(fotó: Konkoly-Thege
                            György)

Bástya a Kalemegdánon (Belgrád, Szerbia)
(fotó: Konkoly-Thege György)



A Kalemegdán Belgrádban (Szerbia) – A nándorfehérvári
                            vár)(fotó: Konkoly-Thege György)

A Kalemegdán Belgrádban (Szerbia) – A nándorfehérvári vár)
(fotó: Konkoly-Thege György)

gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal