JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2017. december 13.Névnap: Luca, Ottília, Lúcia
    
 
Hónapok
DECEMBER 1. – A MAGYAR RÁDIÓZÁS NAPJA
 
A lakihegyi rádióadó (fotó: Németh Gábor Árpád)

A lakihegyi rádióadó
(fotó: Németh Gábor Árpád)

1925. december 1-jén este 8 órakor indult meg avatóünnepséggel, majd hangversennyel a rendszeres rádiós műsorsugárzás. Erre az eseményre emlékezünk A MAGYAR RÁDIÓZÁS NAPJÁn. Az adóállomás Budapest néven jelentkezett. A megnyitón Demény Károly államtitkár, a Magyar Királyi Posta vezérigazgatója rádión keresztül, magyar, francia és angol nyelven szólt a rádióhallgatókhoz.

Magyar Rádió Online
A rádió műhelytitkai
(diafilm)

Babits Mihály: Rádió
(részlet)

Meditáció – Ülj a rádió elé, s forgasd lassan a tárcsát; a hangok tolonganak minden kis vonal között, milliméterek milliméterein, és minduntalan fölhangzik a fütty – a csúnya hangú rigó füttye, aki a Rádióban lakik. Új fütty és új hang – óh ezek az eltévedt Hangok a térben, melyeket alig megtaláltunk, már újra elveszítünk, mint egy emléket – ezek az elszabadult hangok, kik kiszállva messze színházaik kupolái alól, mint elsuhant lelkek, különös halhatatlanságukban valami térbeli örökkévalóságba röpülnek némán, csak egy-egy pillanatra csöngve bele itt-ott egy önfeledt fülbe, mint egy régholt költő éneke!

 

RÁDIÓ
(gyűjtőoldal)
NETRÁDIÓK
(gyűjtőoldal)
DIGITÁLIS RÁDIÓ
(gyűjtőoldal)

Márai Sándor: A rádió területenkívüliséget jelent a magyar irodalomnak
(részlet)

A rádió eljuttatja az irodalmat az olvasóközönség egy olyan rétegéhez is, amelynek eddig sem módjuk, sem kedvük sem volt megismerkedni vele. Náunk az írók kasztokban élnek. X. lap előfizetői nem ismerik, vagy csak hallomásból, felületesen tudnak arról az íróról, aki az Y. lap dolgozó munkatársa. A rádió bizonyos területenkívüliséget jelent a magyar irodalomnak. Mindenki találkozhat itt mindenkivel. Az ismerkedés módja, az író hangja, előadásmodora bizonyos bensőséges, meghittebb viszonyba kapcsolják az írót és a közönséget, illetve hallgatóját. A rádió nem csak a népszerűsítésnek kíváló eszköze, hanem személyes kapocs is az író és a közönség között. Talán ezért az a különös láz, ami elfog, ha a mikrofon előtt állok. A magyar közönség számára az „Irodalom” valóságosabb, amióra a rádió közvetíti. Egy casárnapi előadást sok százezernyi fül fadad be magába , köztük számtalan olyan ember is, akk régebben talán évszámra nem jutottak könyvhöz.

Kosztolányi Dezső: Szavak a rádióról és a távolbalátásról
(részlet)

Barna mahagónidoboz, bűvös szekrény, ékszertartó, zengő kalit, kincseskamra, néha lomtára, papírkosára, szemetesládája, sőt köpőcsészéje mindenféle hangnak, mely a föld és ég között lármáz. Fogom vele az egész világot. Rádióm azonban még hatalmasabb. Az engem fog, aki szintén egy világ vagyok, fog és nem ereszt.

Tamási Áron: Színes beszéd a budapesti rádióról
(részlet)

Még volt nyolcig egy negyedórám, amikor beértem a rádióba. Megkérdeztem a portást, hogy hol lehet várakozni, mire ő visszakérdezte tőlem, hogy a nyolcórai felolvasó vagyok-e? Mondtam, hogy igen, mire azt válaszolta, hogy üljek csak le az előcsarnokban egy padra, mert nagy építkezések folynak a rádiónál, s így várószoba nincsen. Ahol azonban ilyen jó előcsarnok van, oda várószoba nem is kell, hacsak az előkelőbb felolvasóknak nem. Itt ültem tehát, tovább szopogattam a cukrot s közben a Szántó Gyurka szép írását olvastam, amelyben azt mondja el, hogy miképpen vakult meg. Végre nyolc óra előtt egy perccel felszólított a portás, hogy menjek fel az emeletre, a felolvasó szobába. Én felmentem, de ahogy kinyitottam az ajtót, néhány pillanatig még visszatartottak, mert éppen valami bemondás történt és beléköszönhettem volna. Aztán beléptem a felolvasó szobába, a kedves és fiatal speaker-hölgynek s egy férfiúnak, aki a készüléket babrálta, bemutatkoztam, aztán a hölgy a karosszékre mutatott, amely ott állott a mikrofon előtt, majd bemondta, hogy az én felolvasásom következik. Én leültem a karosszékbe és olvasni kezdtem.

Kosztolányi Dezső: Rádió
Beh titkos is volt a másik szobából
egykor a kedves „messze” hangja.
Most nincs titok és messzeség, lejárt már
a régi ábránd úri rangja.
Mily józanul kong pesti rádiómba
a Westminster Abbey harangja.
Tóth Árpád: Rádió
(részlet)
A rádió kagylóját felveszem,
Kint már az utca tele van setéttel,
Akár a szívem. Hallga! Muzsika!
Valami messzi jazzt üzen az éter.
Milyen vonító, furcsa hangtömeg!
Züllött és édes, fájdító és kába,
Mintha az alkony minden bánatát
Felitta volna a zene magába:
Hörgést, sikolyt, átkot, mint sok lila
És sárga szeszt a részegek a bárban -
Mitől rugtál be, bolond muzsika,
Míg bolyongtál a fekete határban?
Szabó Lőrinc: A rádió
(részlet)
Végül a rádiót akarta.
– Nyisd csak ki! – szólt, szorongva, mert
félt, hogy rossz lesz a gép, amelyet
úgy szétcsavargált és összevert.
– Próbáld meg! – kérte szomorúan…
S felzendült valami zene,
s oly gyönge volt, hogy rögtön tudtam,
Lóci megint babrált vele,
megint babrált a rádióval;
de most nem bántam és csak az
járt eszembe, hogy végre itt van
az álomhozó jó vigasz.
Szabó Lőrinc: Rádiózene a szobában
A zene átmegy a szobán
és táncraperdül és forog,
az égből permetez alá
és a földből felbugyborog,
aztán valamit gondol és
idekuporodik elém
és mint egy kígyóbűvölő,
megül a szoba szőnyegén.

Kodály Zoltán: Magyarság a zenében
(részlet)

Most azonban a rádió házhoz szállítja a nemesebb zenét is. Úgy látszik, nem mindig csavarták el, legalább elegen akadtak, akik levélben tiltakoztak a „komoly” zene túltengése ellen, sokallták a „Cé-durr, Bé-durr” és „ópusz” elnevezésű műveket.

Igaz viszont, hogy a rádió komoly műsoraiban valamelyes tervnek, nevelő vagy tájékoztató rendszerességnek árnyékát sem sikerült felfedeznünk. Pedig nagy hivatása volna e téren is.

Parti Nagy Lajos: Kis őszi rádióvers

(Balassa Péternek)

A rádióban nincs adás,
reggelre vers kell, hát legyen,
fáradtságát csavarja át,
mint potmétert az éteren.
S húzza a föld veszélyesen,
vizes kabát a kedv, mi támad,
de harminckilenc évesen
tud némely rutinériákat,
és csukott szemmel teljesít,
ott belül vak van, békalencse,
öngyulladásig préseli,
s a kegyelem ezen túl csak szerencse.
Eszi a föld az őszt, eszi,
rágja fehér botját, a tollat,
húzza a föld, s már-már hiszi,
ha térden áll, el sem botolhat.
Húzza a föld veszélyesen,
harminckilenc az néha szinte hetven,
egy szonettet talán megír,
teli az ősz vizes szonettel,
egy bőrönd komposztált papír
marad utána s egy szünetjel.
Kemény István: A rádió
(vers)
Szalay Zoltán: A Szabó család, 1960
(fotó)
Csukás István: Azt kérdezte a rádióriporter
Azt kérdezte a rádióriporter,
hogy el tudná-e mondani egy bánatát.
Egyet igen! – feleltem könnyedén. – Talán
az, hogy… Nem, inkább az… Vagy
esetleg… Vörösödve izzadtam;
a rádióriporter szintén, hogy mekkora
marhaságot kérdezett, vagy hogy mekkora marhát
fogott ki! Csak a magnó
járt türelmesen, zümmögve rögzítette
a halhatatlan semmit.
Gergely Ágnes: A rádióriporter
Magyarország legnagyobb gyáregysége!
Legkeresettebb exportcikke.
Az évszázad mérkőzése, a legnagyobb
befogadóképességű stadionban!
A kiváló tudósról, a kitűnő művészhez,
a jelentős íróval.
Hazánk legnagyobb dzsungelében.
A magyar Athén, a magyar Stockholm,
a magyar Père-Lachaise, a magyar
Dynosaurus. A magyar jazz.
A népszerű manöken, a világhírű
tojásfestő. A riporter a dzsungelban,
a riporter a Père-Lachaise-ben,
a riporter a tojásban.
Földön, levegőben, víz alatt.
Föld alatt.
AZ ELSŐ RÁDIÓSTÚDIÓ FELAVATÁSA – 1925

Ez a fejezet Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.


1925. december 1-jén ünnepélyes keretek között avatták fel a magyar rádió első stúdióját a VII. kerület, Rákóczi út 22. szám alatt. Nyitó beszédét Kozma Miklós, a Magyar Távirati Iroda elnök-igazgatója ezekkel a szavakkal kezdte: „A magyar kultúra fellegvára erős fegyverrel szaporodott. … Mindenki tudja, mit jelent, különösen Magyarország mai helyzetében az, hogy a hullámokon keresztül minden határon túl eljut a magyar szó.” Demény Károly, a Magyar Királyi Posta vezérigazgatója így mutatta be a budapesti rádiót: „A magyar Rádióhírmondó budapesti adóállomása, mint a magyar találmányú fémvezetéses Telefonhírmondó utódja, nagynevű elődjének stúdióvá átalakított helyiségéből most kezdi meg hivatalosan működését és rendes programját, amelyet a Magyar Királyi Posta technikai eszközeivel a csepeli állomás útján 546 méteres hullámhosszal szór szét az éterben.” Az ünnepélyes megnyitót hangverseny követte. A műsort a csepeli szikratávíró állomás 2 kW teljesítményű, Telefunken gyártmányú adója sugározta. A rendszeres rádióadás megindulásához a jogi alapot az 1925. november 10-én megjelent kereskedelmi miniszteri rádiórendelet szolgáltatta. A műsorszórás állami monopóliumát gyakorló Magyar Királyi posta feladata az erősítők, a stúdiók és az adóállomások műszaki berendezéseinek beszerzése és üzemeltetése volt. A műsorszolgáltató Telefonhírmondó Részvénytársaság feladata pedig a műsorok készítése és mikrofon elé állítása volt. A rádióadás kezdetben heti 50 órás volt.

RÁDIÓK, RÁDIÓZÁS
RÁDIÓTECHNIKA
(gyűjtőoldal)

Tertinszky Edit: Magyar Rádió. A Magyar Rádió hőskora
(1925–1932)
Hargitai Henrik: 75 éves a Magyar Rádió
(ismertető)

gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal