JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2017. augusztus 21.Névnap: Sámuel, Hajnalka
    
 
Hónapok
NOVEMBER 25. – A MAGYAR LABDARÚGÁS NAPJA
 
Az évszázad mérkőzése (A Londoni diadal c. diafilm
                    részlete)

Az évszázad mérkőzése
(A Londoni diadal c. diafilm részlete)

A magyar labdarugó „Aranycsapat” 1953. november 25-én a londoni Wembley stadionban 6:3 arányban legyőzte a hazai pályán akkor már 90 éve veretlen angol válogatottat. A sporttörténeti győzelem emlékére a Magyar Labdarúgó Szövetség 1993-ban november 25-ét A MAGYAR LABDARÚGÁS NAPJÁvá nyilvánította.




Aranycsapat
(virtuális kiállítás)

Orbán Ottó: Utóhang egy művészetkedvelő koldussal
(részlet)

– Hová valósi ön?

– Magyarországra, Európába.

– Ne mondja, maga magyar! Nagyon örülök magának. Maguk nyerték Mexikóban a labdarúgás aranyérmét.

– Mi nyertük. Bombay és Delhi között olvastam az újságban, a repülőn.

– És a tokiói olimpián is a maguk csapata nyert.

– A mienk.

– És az ötvenes években volt maguknak egy nagy csapata.

– Volt. Aranylábú fiúknak nevezték őket.

Grosics és Buzánszky  (A Londoni diadal c. diafilm részlete)

Grosics és Buzánszky
(A Londoni diadal c. diafilm részlete)

Bozsik és Zakariás (A Londoni diadal c. diafilm részlete)

Bozsik és Zakariás
(A Londoni diadal c. diafilm részlete)

Hidegkuti és Puskás (A Londoni diadal c. diafilm részlete)

Hidegkuti és Puskás
(A Londoni diadal c. diafilm részlete)

Lóránt és Lantos (A Londoni diadal c. diafilm részlete)

Lóránt és Lantos
(A Londoni diadal c. diafilm részlete)

Budai II. és Kocsis (A Londoni diadal c. diafilm részlete)

Budai II. és Kocsis
(A Londoni diadal c. diafilm részlete)

Czibor (A Londoni diadal c. diafilm részlete)

Czibor
(A Londoni diadal c. diafilm részlete)

Jékely Zoltán: Futball-eseményre
Olasz–magyar, 1973
Feltámadott a futball,
magyarok futbala!
Ijesztve vad digókat,
hálójukba dugókat
vitézül rugdala…
 
Rákos Sándor: Magyarország–Törökország 6:0
glória! glória! nincs többé félhold se müezzin
 
nincsen a lófarknak híre se hamva se már
ím buzgón tévéhez járul a felszabadult nép
 
Vitray szájából hallgat te deumot
kétszeres ünnep e nap hisz Isztambulban a kontyost
(1526–1984)
 
otthon vertük ki bár késtünk kicsikét

Gyurkó László: Fociország
(részlet)

Én már arra is gondoltam, ha nekünk ilyen rosszak az idegeink, akkor nem szabadna rúgni a labdát. Mert ha nem rúgjuk, akkor nem lesz se NB I, se NB II, se területi bajnokság, se semmi. És ha nem lesz bajnokság, akkor nem mehetünk a világbajnokságra, és akkor biztos, hogy nem lesz hat nulla. És lesz több gyerek és kevesebb alkohol. Tessék betiltani a focit meg még sok minden mást, törvényerejű rendelettel, és akkor punktum és jólét meg minden. (Ilyen törvényt – tudomásunk szerint – csak az országgyűlés hozhatna, de annak más a napirendje. – A szerk.)

Mándy Iván: Tribünök árnyéka
(részlet)

– Még egy ilyen sarkost tessék lőni! – ugrált a gyerek a kapuban.

– Ezt beszedted, fiacskám. Gól! Persze, a bal sarokba vártad a labdát. Vigyázz, magas bombát küldök!

Csempe-Pempe magas „bombát” küldött, aztán laposat, majd félmagasat. A gyerekek körben álltak körülötte. – Ez biztosan valami nagy játékos lehetett – súgta egy szeplősképű. Bekerülhetett volna ő a nagycsapatba is, csak hát gyönge fizikum, gyönge fizikum… Ahogy megint nekiállt egy tizenegyesnek, Duck urat érezte a háta mögött, a régi trénert. Szinte hallotta a reszelős hangját. – Senki nem tud úgy tizenegyest lőni, mint Csempe-Pempe.

Aztán egyszerre elrepült a jobb cipője, és ott ugrált zöld harisnyában. Ketten is rohantak a cipőért.

– Köszönöm, öcsi!

Egy padhoz ügetett, befűzte a cipőjét. Fölállt. Előtte a kapus izzadt, vörös arccal.

– Hogy hívnak, fiam? Gruber Karcsi? Hát ide figyelj, szerdán kijössz a Titánia-pályára. Tréningre. Majd bemutatlak az ificsapat mesterének. Négy órára! – Fölemelte az ujját, aztán megfordult és ment. Gruber Karcsi mellette futott, mint egy kölyökkutya. Szólni nem szólt, csak nézett rá. – Csempe-Pempére.

Moldova György: Kapitány, kapitány…
(részlet)

Kezdjük vagy negyven évvel ezelőttről. Nekem úgy tűnik, hogy Rákosi Mátyás nem véletlenül választotta ki szövetségi kapitánynak éppen Sebes Gusztávot. Magatartásuk jegyei hasonlóak: mély hit a saját vezetői csalhatatlanságukban, és mindenekelőtt éberség az éleződő nemzetközi osztályharcban. Mielőtt felhúzták volna a kesztyűjüket, mindig megnézték, nincs-e benne az ellenség keze?! Az emlékezetes londoni 6:3-as meccsen nem negyvennégy láb és körülbelül feleannyi fej, hanem két világnézet csapott össze a Wembley stadionban. Csak Grosits védésein látszott, hogy már akkor sem értett egyet a rendszerrel. Ő egyébként is legalább három világbajnokságon járatta le játékával a kommunista rezsimet.

Rákosi és Sebes Gusztáv tévedései is egy tőről fakadtak, a természet és a logika törvényeit mindketten legyőzendő burzsoá csökevénynek tekintették. Egyikük gyapotot akart termelni fagyzugos Alföldünkön, hajszárítóval kellett melegíteni a leszedett gubót, hogy hajlandó legyen kipattanni, a másikuk a világbajnoki döntőn egy ballábas játékost állított a jobb szélre, ráadásul egy Tóthot.

Méray Tibor: Tisztító vihar
(részlet)

Megszületett az az elmélet, amely szerint Magyarország nem azért ér el kiváló eredményeket a futballpályán, vagy az atlétika salakján, mert sok tehetséges sportembere van, hanem azért, mert a népi demokrácia ebben is magasabbrendű a kapitalizmusnál, mert a magyar sport eredményei szükségszerűen a társadalmi berendezkedés felsőbbrendűségét bizonyítják. A vezetés a legtöbb pénzt a futballra áldozta, amely a legnépszerűbb sportág Magyarországon. (…)

Mert a futballmeccsek 90 percig ordító, izguló, dühöngő, lelkesülő közönsége a meccs után már fáradtabb s talán kielégültebb is volt annál, hogy másfajta őrjöngésekre gondoljon, a lefojtott tömegindulatok elpárologtak a napsütötte pályák zöld gyepe fölött, a felgyülemlett keserűség (a párttitkárok, az igazgatók, az agitátorok és a propagandisták siserahada ellen) egyetlen széles üvöltéssel ömlött ki a lelátókon, s a harag szennyesét arra a csatárra öntötte, aki az ötös közeléből a kapu mellé lőtte a labdát.

Moldova György: Baumgartner, az érzékeny kapus

Mikor a Világkupa döntőjében 0:0 állásnál a Penarol tizenegyeshez jutott ellenünk, a mentők ingajáratban közlekedtek a Népstadion és a Rókus kórház idegosztálya között, egyetlen ember maradt csak nyugodt: a Fakír. Rövid türelmet kért, amíg meghallgatja a zsebrádióján a „Bélyeggyűjtők ötpercé”-t, csak aztán állt vissza a kapuba. A közönség tombolt, és akkor sem bocsátott meg neki, mikor egy felülmúlhatatlan robinzonáddal végül is szögletre ütötte Hector Goncalvez büntetőjét.

A közönség nem tudta, hogy Ányos Fakír a magánéletben is kissé lassú és nemtörődöm gondolkodású, ez okozta korai halálát is. Az őszi idény utolsó meccsén az edző elfelejtett szólni neki, hogy véget ért a szezon, egész télen hiába keresték, csak tavasszal találták meg csontvázát a Népstadion egyik kapufájának dőlve.

Esterházy Péter: Foci
(részlet)

Szokták mondani, mit kell ezt ennyire mellre szívni, nem Mohács, csak egy meccs, nem innét ítéli meg a „világ” a „magyart”… De hát mi a fontos? A nehézipar? Vagy a sertésprogram? Ó, talán az irodalom. Mi irodalmi nagyhatalom vagyunk, mondogatják sértődötten a literátorok. Maradjon köztünk, nem vagyunk azok.

Nem akarok túlozni, és tudom, hogy van különbség Platini és Flaubert, Puskás Öcsi és Mikszáth közt (bár ez utóbbi kettőt összeköti: a pocak) – de hát ha ez a játék olyan, hogy egy-két napomat rendbe hozta (egy nyert meccs után a nap: rendben), és milyen kevés dolog van, mely ekkora hatalommal bír – akkor a legkevesebb, hogy kétségbe is eshetem.

Jékely Zoltán: Futballisták
De jaj, mi lett a csapatunkkal?
A Tornakertből vad vihar
szórt szét bennünket, s oly hamar
lőn utcakölyköké a futball!
Most e döngés emlékezésbe ringat,
mely egyszersmind öröm és árva-kín,
s új ifjúság tülekedésein
keresem régi mozdulatainkat.
S mint Toldi vén lovában harc zajátul,
a régi tűz bennem is fellobog,
s szép passzaiktól, megfogyatkozott
combizmom össze-összerándul.
– Mindig lesz a nagyvárosok határán
egy-egy letarolt-gyepű rét,
hol hűvös alkonyati órán
hallani e mély dobzenét,
mely mérföldekről mágnesez magához
labdaéhes diákot és inast
s egy-egy bolyongó, dérütött pasast,
ki eltünődve dől a kapufához.
Tanulmányok a magyar labdarúgásról
Szegedi Péter: Az utánpótlás-nevelés a magyar labdarúgás struktúrájában
(tanulmány)
Krausz Tamás: A magyar futball „szétglobalizálása”
(tanulmány)
András Krisztina: Üzleti alapon működik-e napjainkban a magyar hivatásos labdarúgás?
(tanulmány)
Magyar labdarúgás
Százéves a magyar foci
(virtuális kiállítás)
gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal