JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2017. december 13.Névnap: Luca, Ottília, Lúcia
    
 
Hónapok
DECEMBER 16. – A MAGYAR KÓRUSOK NAPJA
 
Kodály Zoltán (A Kodály Zoltán c. diafilm részlete)

Kodály Zoltán (A Kodály Zoltán c. diafilm részlete)

2007 KODÁLY ZOLTÁN JUBILEUM – 40 esztendeje (1967. március 6.) hunyt el Kodály Zoltán.


Összeállítás a Nemzeti Évfordulók Titkársága honlapján.



A Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége (KÓTA) és a Magyar Zenei Kamara védnökségével 1991 óta rendezik meg A MAGYAR KÓRUSOK NAPJÁt annak emlékére, hogy 1882-ben ezen a napon született Kodály Zoltán.



KÓRUSOK
(gyűjtőoldal)

KÓTA – a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetségének honlapja

Bartók Béla: A népzenéről
(részletek)

Végezetül még egy harmadik módon mutatkozhatik a parasztzene hatása a zeneszerző műveiben. Ha tudniillik sem parasztdallamokat, sem parasztdallam-imitációkat nem dolgoz föl zenéjében, de zenéjéből mégis ugyanaz a levegő árad, mint a parasztzenéből. Azt lehet mondani ilyenkor: a zeneszerző megtanulta a parasztok zenei nyelvét és rendelkezik vele oly tökéletes mértékben, amilyén tökéletes mértékben egy költő rendelkezik anyanyelvével. Vagyis: zenei anyanyelvévé lett ez a paraszti zenei kifejezési mód: oly szabadon használhatja és használja is, akárcsak a költő anyanyelvét.

A magyar zeneművek közül Kodály műveiben találjuk erre a legszebb példákat. Ne is utaljunk egyébre, mint a „Psalmus Hungaricus”-ra: magyar parasztzene nélkül ilyen kompozíciók nem jöhettek volna létre. (Igaz viszont, hogy Kodály nélkül sem!)

A népi zenének főleg olyan országban van mással nem pótolható óriási jelentősége és szerepe, ahol alig van egyéb zenei hagyomány, és ami kevés van is, az egyáltalán nem számottevő. Ilyen országok Kelet- és Dél-Európa legtöbb országa, tehát Magyarország is.

Befejezésül hadd idézzem azt, amit Kodály a népzenének ezzel kapcsolatos szerepéről mond:

„Oly kevés írott emlékünk van a régi magyar zenéről, hogy magyar zenetörténeti koncepció nem lehet el a népzene nélkül. Mint a népnyelv sokban azonos a régi nyelvvel, úgy a népzene kénytelen pótolni a hiányzó történeti emlékeket. Művészi szempontból többet jelent nekünk, mint azoknak a népeknek, amelyek már századok előtt alkottak önálló zenestílust. Ott a népzene felszívódott a műzenébe, s egy német zenész Bachban, Beethovenben megtalálja azt is, amit mi még csak falvainkban kereshetünk: egy nemzeti tradíció organikus életét.”

Csoóri Sándor: Tenger és diólevél
(részlet)

Amit Kodály az éneklő országról elképzelt, és az iskolában szépen meggyökereztetett, valójában az iskolán kívül, ebben az új mozgalomban lombosodott ki. Divat – mondták kezdetben még a jóhiszeműek is. A beat után most a „népi” jön.

(…)

Kodály és Bartók joggal érezhette a század első éveiben, hogy elérkezett a népi kultúra megmentésének huszonnegyedik órája: vagy most gyűjtik össze egy nép múlhatatlan értékű kincseit, vagy soha. A riadalmukból szolgálat és szenvedély lett; a szenvedélyükből piramis: a megmentett magyar népzene piramisa.

A munka legfontosabb és mulaszthatatlanabb részét elvégezték. Azt, ami ebből a történelemre tartozik, történelmi léptékkel mérve végezték el. De számos részkérdéssel képtelenek voltak megbírkózni. Például a megőrzés és a továbbadás föladatát – eszközök és alkalmas közeg híján – már csak bizonyos megalkuvásokkal folytathatták. Ezerkilencszázhatban így ír Kodály a népdalok terjesztéséről: „Válogatni kell a javából, és valamilyen zenei földolgozással közelebb vinni a közönség ízléséhez. Kell rá a ruha, ha már a mezőről behoztuk a városba. De a városi öltözetben félszeg, szorongó. Úgy kell rászabni a köntöst, hogy el ne akassza a lélegzetét. Akár énekkarra, akár zongorára dolgozzuk, a kíséret mindig csak az elveszett mezőt és a falut igyekezze pótolni.”

Csukás István: Emlékezés egy iskolára
(részlet)

Ma sem tudok nagyobb, szebb és hatásosabb pedagógiai eszközt elképzelni, mint a zene. Ott tanultam meg, mi a közösség, mi a közösségi élet. Mit jelent egy hangnak lenni a kórusban. Ott tanultam meg a belső fegyelmet, ritmusérzéket – már nem csak zenei jelentésében. Ott tanultuk meg a póztalanságot és a kiállás bátorságát. Külföldi látogatók (akadtak bőven) kétkedőn mosolyogtak, mikor bokor mögött hegedülő, éneklő gyerekeket láttak, pedig csak nem volt elég hely, azért szorultunk a szabad ég alá.

Ezt írtam egy versben erről az iskoláról: „a paraszti nehéz hallás Bartókon s Kodályon könnyebbült.” Mi a zenével a legmagasabb és legkorszerűbb (-modernebb) fokon ismerkedtünk meg. Előbb énekeltünk, játszottunk Bartókot és Kodályt, mint pl. Bachot vagy Beethovent. Addig érintetlenek voltunk a műveltségtől, hisz az iskola parasztok közül toborzott bennünket országjáró, tehetségkutató körútjain. Csak a népdalokat ismertük. Zökkenő és belső ellenkezés nélkül szívtuk magunkba Bartók és Kodály muzsikáját. A pentatónia anyanyelvünk volt, és „biflázni” a dúr-moll hangsort kellett. A népdaléneklési és szolmizáló versenyek (amelyeket Kodály Zoltán személyesen „zsűrizett” és jutalmazott) nekünk játéknak tűntek. S őszinte megdöbbenéssel fogadtuk azokat a valószínűleg álhíreket, hogy nem szabad Kodály-műveket énekelni. Hát akkor mit? – kérdeztük. Hivatalos „tananyagunkat” ez töltötte ki teljesen.


Kodály emléktábla Csongrádon (fotó: Bánkeszi Lajos)

Kodály emléktábla Csongrádon (fotó: Bánkeszi Lajos)


Kórusiskola(fotó: Vimola Ágnes)

Kórusiskola
(fotó: Vimola Ágnes)

Ágh István: Dalaim halottai
(részlet)
Gyűjtő! sírokra tedd a masinát,
havas ciprustól rozsdás
koszorúdrótokat vezess a földbe,
nem hallgattak el a csontok,
a csontok dalait gyüjtsd be!
voltál velük, hova lett az a lány,
ki játékait bemutatta a porban?
s az öregember mindahány:
Krisztus a passióban, Péter.
Gizella holtan, Károly a huszár,
Béla regölős torka, az Imre cigány
árkaikból hadd énekeljenek föl,
ez a dal mélyebb lesz és nem kiván
bort, bor nélkül ered meg
a rettenetes földmélyi hidegből.
Fonó Budai Zeneház
Muzsika online
Pap János: Hangszerlélek – Canto ergo sum – Az énekhang
(tanulmány)
Kölcsönös éneklést ábrázoló jelenet egy thébai sírból
(dombormű)
gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal