JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2014. augusztus 20.Névnap: István, Vajk
    
 
Hónapok
MÁJUS 21. – A MAGYAR HONVÉDELEM NAPJA
 
Görgey Arthur síremléke (fotó: Legeza Dénes István)

Görgey Arthur síremléke
(fotó: Legeza Dénes István)

A magyar szabadságharc tavaszi hadjáratának csúcspontjaként 1849. május 21-én a honvédsereg három hetes ostrom után visszafoglalta Buda várát. Ennek emlékére 1992-től a kormány határozata alapján e napon ünneplik A MAGYAR HONVÉDELEM NAPJÁt.



Hermann Róbert: Buda bevétele, 1849. május 21.
(tanulmány)

Budavár bevétele 1849. május 21-én
(korabeli metszet)
Honvédelem online
HONVÉDELEM
(gyűjtőoldal)
Zachar József: Szabadságharcok és honvédelem
Honvédelem
(különszám)

Jókai Mór: A kőszívű ember fiai
(részlet)
Zenit

Tehát holnap.

Ez lesz az a nap, melyen Attila kardja megüti hegyével az égen a korona csillagképletét.

A rendelet ki lett adva az általános rohamra.

Május 21-ikén éjfélkor áltámadás lesz intézve a bástyák ellen, mely után a csapatok mind visszavonulnak.


[…]

A megelőző nap estéjén Baradlay Ödön meglátogatta öccsét, Richárdot. Az akkor a Gellérthegy alatti lovassági táborban tanyázott.

A minapi összezördülés óta nem találkoztak. Valami feszültség maradt közöttük. Richárd nagyon örült, midőn bátyját meglátta. “Mégis ő az okosabb. Ő kezdi a kibékülést” – gondolá magában.

Annálfogva a legszívélyesebben igyekezett fogadni a közeledőt.

Ödön olyan volt, mint máskor; se derültebb, se borultabb.

Ezúttal nemzetőri egyenruháját viselte. Ami magyarázatát találhatta abban, hogy a katonák nem szívesen néztek a közöttük őgyelgő polgári öltözetre. Azt tartották, hogy aki ilyenkor kardot nem visel, az mind pipogya ember.

– Holnap reggel tehát döntő ostromra megyünk – monda Ödön Richárdnak.

– Tudom, bátya. Éjfélkor áltámadás, hajnalban ostrom.

Jól jár az órád? – kérdé Ödön.

– Nem nézegetem én azt – felelt félvállról Richárd –, majd mikor az ágyúszó jelt ád, akkor tudom, hogy kezdődik a tánc.

– Nem jól tudod; az első ágyúszó előtt fél órával meg kell indulni az önkénytes csapatoknak, amik a III-ik hadtestből a nagy köröndöt, s a II-ik hadtestből a várkertet fogják megrohanni. Azért nagyon jó lesz, ha az órádat az enyimhez igazítod, ami a főparancsnokság órája szerint jár.

– Hát jól van, öreg. Azt is megteszem.

Jókai Mór: A kőszívű ember fiai
(részlet)
Egy nemzeti hadsereg

Lehetett is az valaha!

Hogy egy kicsiny, elszigetelt országnak rokontalan nemzete valaha saját haderejével, kilenc oldalrul rárohanó támadás ellen védelmezte volna magát, diadallal, dicsőséggel! Hogy ne bírt volna vele “egy” óriás, hogy rá kellett volna ereszteni Európa másik kolosszát is, s még azzal is megbirkózott, még akkor is saját magának kellett lefeküdnie, hogy rágázolhassanak!

De hát hol vette volna ez a nemzet azt az ősmondabeli erőt az újabb kornak e Nibelungen-énekéhez?

Elmondom, ahogy megértem.

A Magyar Hadsereg egyenruhái az 1848-49-e szabadságharcban 1.
(festmény)
A Magyar Hadsereg egyenruhái az 1848-49-e szabadságharcban 2.
(festmény)
Petőfi Sándor: Tiszteljétek a közkatonákat!
Velök állunk a csaták tüzében,
De mi tudjuk, hogy miért csatázunk,
Mert van, ami győzelemre buzdít,
Vagyon elvünk, van tán gazdaságunk,
S von előre csábitó varázsa
A dicsőség ragyogó szemének. –
Tiszteljétek a közkatonákat,
Nagyobbak ők, mint a hadvezérek.
Gárdonyi Géza: Az öreghonvéd
(részlet)
Öreghonvéd, fakó panyókás sipkában
ballagdál az utcán csöndes egymagában.
A szakála fehér; a keze remegő.
Meg-megáll s kitér, hol sok a járókelő;
botra támaszkodik, és néz szomorúan.
Oly idegen köztünk, oly fáradt, bágyadott!...
Ha öreghonvéddel találkozol fiam,
térj ki, és emeld meg szépen a kalapod!
Arany János: Nemzetőr–dal
(részlet)
Süvegemen nemzetiszín rózsa,
Ajakamon édes babám csókja;
Ne félj, babám, nem megyek világra:
Nemzetemnek vagyok katonája.
Nem kerestek engemet kötéllel;
Zászló alá magam csaptam én fel:
Szülőanyám, te szép Magyarország,
Hogyne lennék holtig igaz hozzád!
Nem is adtam a lelkemet bérbe;
Négy garajcár úgyse sokat érne;
Van nekem még öt-hat garajcárom…
Azt is, ha kell, hazámnak ajánlom.
Vajda János: Önkéntes dala
(részlet)
Isten hozzád apám, anyám, kedvesem;
A hazáé a legelső szerelem,
A szabadság harcaiba elmegyek,
S vissza csak a győzelem hoz engemet!
Emelkedik a szabadság zászlója,
Ki ne menne, ki ne menne alája?
Héj, leéltük a keserves időket,
Mikor érte meghalni sem lehetett!
Keljetek föl régi sírok lelkei,
Elrabolt szabadságunknak hősei!
Nézzetek ránk, s vígasztalva légyetek,
Nem hiába folyt el a ti véretek!
Petőfi Sándor: Honfidal
(részlet)
Tied vagyok, tied, hazám!
E szív, e lélek;
Kit szeretnék, ha tégedet
Nem szeretnélek?
Petőfi Sándor: Katona vagyok én…
Katona vagyok én, kiszolgált katona,
Csak káplár sem voltam, mindig közkatona.
A katonasághoz ifjúságot vittem,
Ott maradt az, haza öregséggel jöttem.
Nagy volt pontosságom, nagy volt a hűségem,
Nem volt reám mérve csak egy büntetés sem.
Mi lett a jutalmam, mikor kiszolgáltam?
A generális megveregette vállam.
Arany János: Egy életünk egy halálunk
(részlet)
„Muzsika szól, verbuválnak,
Csapj fel, öcsém, katonának!”
Muzsika szól: dörög a menny,
Bömböl a szél nagykeményen,
Zimankó gyül a hazára:
Ébredjetek valahára.
 
Egy életünk egy halálunk:
 
A veszéllyel szembeszállunk!
Petőfi Sándor: Halvány katona
Volt a honvédő legénység
Harcra készülőben;
Volt egy ifju a sereg közt,
Halovány szinében.
„Hát kendnek tán az inába
Szállt a bátorsága?”
Kérdi egy tiszt gúnyolón, „hogy
Képe olyan sárga.”
'Tiszt uram,' felelt az ifju,
'Már az az én gondom:
Mérthogy olyan sárga képem?
És azt meg se' mondom.
Még ma úgyis kipiroslik,
Hogyha nem egyébtől:
A kardomról rája feccsent
Ellenség vérétől.'
Tompa Mihály: Előre!
(részlet)
Kiütve a zászló…! alája
Hazám hőslelkű gyermeki!
Kiütve a zászló… de most nem
Békés szellő lebegteti,
Hanem mintha megsértve volna,
Haragosan csattog, lobog;
És rajta érkező csatáknak
Viharja ver vérszín habot!
Ti tudtok víni, győzni, halni,
Apáitok példájakint;
Megbánt az, aki jog- s hazáért
Véráldozatra nógat, int.
Hisz a héja is megverekszik
Rövid lakásu fészkeért.
E földbe ősi nemzet-éltünk
Terebély fája vert gyökért.
Mi szép szabad hazában élni,
S meghalni érte bátoran!
A harc hevétől izzó szíven
A halál gyorsan átsuhan.
Nincs fájdalom…! s a hős kebelnek
Végső, nyugott eszmélete:
Derült esthajnal, mely a pálya
Végén aranylángot vete.
Tompa Mihály: Jön a muszka
(részlet)
A magyart már azt se tudták ki fia?
Megösmer most német, anglus, francia;
Majd ha egykét muszka-tábort megverünk:
Egész világ barátságot köt velünk.
Annyi pedig, hogy megverjük, bizonyos,
Nem kell annak csak vasvilla meg fokos;
Már hogy kéne? hisz nem rég a lengyelek
Kaszával levágtak egy nagy sereget.
Tartóztatni kell a magyar katonát,
Mint a jó ló, ugy rohan, ha tüzet lát;
S a muszkának meg nem mozdul a lába:
Ha más nem lő, szúr a horgas inába.
Sokan vannak, az igaz, mint a sáska,
Semmi baj, még jobban dűlnek rakásra;
Hisz ha vastag, ha kövér a rét fűve:
A kasza úgy ont jó rendet belűle.

Szabad György: Kossuth politikai pályája
(részlet)

Kossuthnak oroszlánrésze volt a polgári alkotmányos rendszer biztosítékainak kidolgozásában és törvénybe iktatásában, de tudtával és hozzájárulásával születtek meg azok az engedmények is, amelyekhez az udvar az áprilisi törvények szentesítését kötötte. Ezek közé tartozott, hogy csak „a mostani”, a Habsburg-házhoz tartozó István főherceg nádor személyét ismerték el „sérthetetlen”-nek. Ennél sokkal jelentősebb volt annak kikötése, hogy „a magyar hadseregnek az ország határain kívüli” felhasználása és „a katonai hivatalokrai kinevezés”, a „felség személye körül”, tehát általában Bécsben tartózkodó miniszter ellenjegyzése mellett felségjog maradt.

gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal