JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2017. augusztus 21.Névnap: Sámuel, Hajnalka
    
 
Hónapok
DECEMBER 9. – A LABDARÚGÁS VILÁGNAPJA
 
Stadion képe (A labdarúgás szabályai c. diafilm részlete)

Stadion képe (A labdarúgás szabályai c. diafilm részlete)

1995 óta a FIFA e világnappal emlékezik meg az ENSZ fennállásának 50. évfordulójáról.


FOCI
(gyűjtőoldal)


FOCIUTÁNPÓTLÁS
(gyűjtőoldal)
Szabó Lőrinc: Futballversenyen
(részlet)
Remegés az egész, jó s rossz, ahogy a játék áll, hősi, brutális
izgalom… – óh, tudom én, a tömeg csak ilyenre kapható!
De tömeg vagyok én is és gyerek: alig jöttem ki, máris
a régi gimnazista vagyok, könyvmoly és jótanuló,
a medvetestű, lomha fiú, aki utálta a tornát,
de a futball érdekelte, csak a futball, s aki maga is
volt center a nagyerdei tisztásokon… Óh, ha sodorják
vissza az évek, az a fiú úgy látja, hogy ma is
ott rúgja a labdát, ő maga, vagy utódja, az erdei pályán
és este szívdobogva a Piac uccára siet,
hol a szerkesztőségek előtt kiragasztva a táblán
pesti távirat hirdeti az eredményeket.
 
Jékely Zoltán: Futballisták
(részlet)
Zöld réten döng a barna futball
– különös dzsungeli zene –,
eget jár s földre-földre huppan,
hős gyermekkorból izenet.
S akik rúgják, mindig ugyanazok:
száguldozók és daliásak,
teltcombú, fürge kamaszok,
virágai az ifjúságnak.
Valaha én is így loholtam
egy vakmerő gólhelyzetért,
s ha ellenfelem utólért,
fejem csapdostam elomoltan.

Gyurkovics Tibor: Vébé
(részlet)

Magam a futballt a legszellemesebb és legjátékosabb sportnak tartom ma is. Talán nem véletlen, hogy egy percre – 1994-ben – a magyar válogatott pszichológusa is voltam, szerelemből. Tisztességes eredményeket értünk el egy meglehetősen gyöngus csapattal.

Ezen felül, maga a labda „szent tárgy”, ha akarom, olyan vezér, ami maga alakítja a játékot. Visszaidézi a gyermek játszókedvét éppúgy, mint a férfi harcát. „Összerendezi” a rendezetlen futkosást, hogy nagy társamat, Hernádit idézzem, „negatív entropiát” visz a pályára: rend lesz, értelem, szabály és véletlen törvényszerűség. Hallatlan élvezet, kéj, futás, tüdőerő és lábizom, agytorna és lélekvitalitás. Ha egészben és föntről nézed, olyasmi, mint maga az élet értelme, a labda pókhálófonalain, mint titokzatos biliárdon, érzékelni lehet egy csöppet, hogyan és miért is élünk. Bizony, kedves hölgyek, kik nem figyeltek és urak, akik sárga intellektusotokkal lenézitek, érzéketlen fejetekkel, mert halvány fi… dunsztotok sincs a játék szent rítusáról.

Ez szűnt meg a mostani vébén. A labda miséje, szertartása, csodája. „Hol van az a nyár?” Csoda brazilok, hős uruguayiak, pengényi hollandok, szellem-magyarok nyara? Midőn „zengett a bőr, énekelt a labda.”

Esterházy Péter: Foci
(részlet)

(apák és fiúk) A meccs azután véget ér. A brazilok elmennek. Mérkőzések jönnek, mennek. Mi meg majd csak elleszünk. Lehet. De most még csak szombat van, amúgy március tizenötödike, a szabadság ünnepe. Én tehát holnap, így tervezem, kimegyek a fiammal a Stadionba. Már jó korán kiülünk, márciusi ifjak. Tökmagozunk. Kicsit meg vagyok hatódva, hogy így üldögélünk kettecskén 70 ezer vagy mennyi ember közt. „Vettél jégeralsót?”, kérdezem szigorúan. Szemtelenül vállat von, amin átsiklok.

Akkor aztán lassan megtörténik az, aminek meg kell történnie, és elmondok neki mindent, amit tudok a brazilokról, a belső és külső braziljainkról, Zagallóról, Didiről, ne röhögj, fiam, és Peléről, a félpályás emelésről, a hulló falevélről, a fényről, a csodáról, arról, hogy az élet ünnep, és hogy vár ránk, fiam, valami, és miközben ő, ingerülten látom, a sárga mezesek közt keresi meggypiros nagybátyját – én szépen bevallom neki, csak neki mind a Garrincha lányokat! Látom, most figyel.

Esterházy Péter: Fancsikó és Pinta
(részlet)

Különösen a térdem lett piszkos, hisz a hátvédek nem teketóriáznak.

– Vajon hány s hány évig kell fociznunk, hogy a térdünkön elhordjuk a rétet?

Sokat gondolkodtam ezen. Fancsikó meg azt mondta.

– Annyi föld ment a sebedbe, hogy ezzel már kuláklistára kerülnél.

– Mert ti állandóan fociztok!

Pinta, aki a beszüremlő fénynyalábon egyensúlyozott, úgy kezdett beszélni, hogy, látszólag, figyelmét csakis a saját mutatványára összpontosította.

– Mert miért élünk.

Fancsikó legyintett, mit kell annyit dumálni, nem tartozik ide.

– Rendben. Velem lehet beszélni. Pedig ez nagyon szép lett volna. Egy truváj.

– Az más. Akkor tessék.

– Mindegy. Hagyjuk. A dolog lényege az, hogy a foci valóságos dolog. Foci közben biztosan vagyunk.

– És ha rosszul megy a játék?

Pinta, helyesen, nem zavartatta magát, ünnepélyes és vöröslő arccal körülnézett, aztán átkarolta a fénynyalábot, lecsúszott a fürdőszoba sötétjébe.

– Csak én focizom – válaszoltam kíméletlenül. Anyám megroggyant tekintete az ajkamon.

Csoóri Sándor: Jegyzetek útközben
(részlet)

Minél kisebbre összeszűkül egy dologgal kapcsolatban a világ, annál többen szemlélhetik.

Ilyen alkalmak a labdarúgó-világbajnokságok is. A mérkőzések napjaiban a Föld egyetlen lelátóvá változik, világméretű stadionná. Az izgalom, a szurkolás, a játék gyönyörétől fölszaladó vérnyomás, egységesebbé és nemzetközibbé teszi az emberiséget, mint bármilyen jobb sorsra érdemes eszme.

Megszoktam már, hogy nagy meccsek idején egyetlen kitágult pupilla az ország, képernyőre meredő; egyetlen ordító száj, hogy góóól, vagy hogy nem gól – de furcsa volt ugyanezzel az élménnyel szembetalálkozni külföldön. Perugiában, Spoletóban, Rómában és Velencében hajszál pontosan viszontláthattam az otthoni jeleneteket. Még a hangyanyüzsgésű turisták is megszakították népvándorlásukat, s a műemlékek, kutak, dómok s áruházak lenyűgöző ormai helyett az áruházak és az üzletek kirakatában vibráló televízió képernyőjére tapadtak.

Jékely Zoltán: Intelelem labdázó gyermekeknek
(részlet)
A templomban, gyermekeim,
a szép templomban ne labdázzatok!
Labdátok elgurul!
Ezüst-arany halotti bársony
borul rá súlyosan,
vagy sír-üregbe hull.
Tanulmányok a magyar labdarúgásról
Szabó Lőrinc: Vereség után
(részlet)
Szép volt!… Játék csak? Erő? Ügyesség?
De kik ellen! S hányszor!… A diadalát
már-már jelképnek hitte a nemrég
hadvert nép (s vele tán a világ).
A remény mint nagy zene csattogott-szállt,
kápráztak csoda-ütközetek:
jóvátétel arany lobogóját
hallotta-látta a rádión át
oromra repülni a mámoros ország
és Bernben a küzdő Tizenegy.

Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika
(részlet)

– Nahát – mondta szegény Dzsoni –, hogy nektek micsoda csudálatos gömbérzéketek van!

– Micsodánk? – kérdezte Ipiapacs, a hírhedett rabló.

– Gömbérzéketek – ismételte meg szegény Dzsoni –, belőletek egy nagyszerű futballcsapat válna.

Csak néztek a rablók. Futball? Az micsoda?

Szegény Dzsoni nagy hirtelen összeeszkábált egy rongylabdát, s megtanította a rablókat a futball szabályaira.

– Mi az, hogy kézzel nem szabad a labdához érni – harciaskodott Ipiapacs, a hírhedett rabló –, nekem mindent szabad!

– Lehet, hogy különben mindent szabad – magyarázta neki szegény Dzsoni –, de a futballban kézzel érni a labdához tilos, mert szabadrúgás jár érte.

Végre aztán Ipiapacs is megértette, hogy nincs játék szabályok nélkül, beletörődött, hogy ő sem érhet kézzel a labdához. Játék közben meg már nem is bánta, mert rájött, hogy olyan ügyesen bánik a labdával lábbal, hogy jobban se kell. Belemelegedtek a rablók a játékba, játszottak boldogan. Nem csoda, hogy boldogok voltak, még soha életükben nem játszottak, most ismerték meg a játék örömét.

Mándy Iván: Tribünök árnyéka
(részlet)

Csempe-Pempe magas „bombát” küldött, aztán laposat, majd félmagasat. A gyerekek körben álltak körülötte. – Ez biztosan valami nagy játékos lehetett – súgta egy szeplősképű. Bekerülhetett volna ő a nagycsapatba is, csak hát gyönge fizikum, gyönge fizikum… Ahogy megint nekiállt egy tizenegyesnek, Duck urat érezte a háta mögött, a régi trénert. Szinte hallotta a reszelős hangját. – Senki nem tud úgy tizenegyest lőni, mint Csempe-Pempe.

Lengyel Balázs: A pálya szélén
(részlet)

M. I. Ez egy külön történet. A kritikusokban néha príma „érzékenység” dolgozik, sőt „mélylelkűség”. A pálya szélén c. regényem. Na igen! Itt a kritikusok megértették, hogy a pálya szélén milyen muris és milyen vicces állni és mennyi mélység van benne! Egyszerű lélek vagyok. Ez a regény a futballról szólt, és tulajdonképpen egy szenvedély története, valaki mindent odaad a csapatáért. Egy kapust kell megszereznie. Ezért végignéz egy tréningmeccset. A kritikus azt írta rólam, nahát ez az író, ez a Mándy meg a hozzá hasonlók nemcsak az irodalomban állnak a pálya szélén, hanem az életben is. Mi az élet? Ő tudja! Ugyebár a pályán, ahol ez a tréningmérkőzés folyt, melyen a kapus is szerepelt, akit Csempepempének majd meg kell szereznie, a játékosok tartózkodnak, a nézők, mint az a megfigyelő is, az a Csempepempe, aki a kapus játékát figyelte, egészen furcsa módon, a pálya szélén szoktak tartózkodni. No, ebből a kritikus kibontotta azt a „mély” szemléletet, hogy én kívül állok az életen, és mellékesen lepöccint engem az írói pályáról.

Moldova György: A verhetetlen tizenegy
(részlet)

Ezen az estén is H. Kovács mesélt:

Ezer évig élhetünk, kedves uraim, de olyan edzőt, mint Jascsák Béla – a legendás Steinitz–Jascsák–Podhola fedezetsorból –, már nem látunk többé. Mániája volt a futball, kint aludt a pályán, a kapu hálójában ringatózva, a feje alá egy futball-labdát tett, és használt zöld-fehér mezekkel takaródzott. Kis, mágneses tábláját állandóan magával hordta, és különféle taktikai megoldásokat próbálgatott rajta. Egyik álmatlan éjszakáján, holdfényben találta ki például a támadó kapus felállást, melyet később német és lengyel klubcsapatok alkalmaztak sok sikerrel.

Bertha Bulcsu: Novella a ködről
(részlet)

Geng szerette a tiszta dolgokat. Focizott. A labdát vagy berúgták, vagy nem, mellébeszélni alig lehetett. Nem olvasta a sportot, nem tartotta számon az ellenfeleit, csak a labdára ügyelt s a balszélsőkre, mert ezt a szöget nehezen tudta fogni. Az edzéseken nem futotta magát halálra, csak pár kört, hogy legyen valami kondija, aztán beállt a kapuba. Minden labdára vetődött, órákig dobálta magát. Ilyenkor azt szokta mondani, hogy „reflex”, minden a reflexen múlik.

Gyurkovics Tibor: Rád nem lehet számítani
(részlet)

Jenő nem tud futballozni. De mindig odajön. Beveszem a hármas csapatba, de akkor mindig kikapunk. A padok között szoktunk focizni, a kavicsos parkban. Serceg alattunk a finom kavics, a labda kedvesen ugrik.

Legutóbb 5:3-ra vezettünk. Ő volt a hátvéd. Sokat hibázott, elperdült előle a labda. Kiadtam a lelkemet, rohangásztam, helyezkedtem. Dőlt rólam a víz, de tudtam, a kezünkben a győzelem. Egy kapufát rúgtam, az pech volt, nem mondom. Erre Jenő, a mi Jenőnk, a balhátvéd, átenged egy lasztát, utánafut, mellé rúg, és az ellenfél már a negyedik gólját akasztotta a hálónkba. Rászóltam Jenőre, talán nem kellett volna. Megrántotta a vállát. Annyira szeret focizni. De valahogy elgurul előle a labda.

A gól szabálya (A labdarúgás szabályai c. diafilm részlete)

A gól szabálya (A labdarúgás szabályai c. diafilm részlete)


Focivilág
A fociról
(különszám)
Foci
(portál)
Sportfórum – Futball
Focis linkek
Real Madrid Stadion, Madrid (Spanyolország)(Fotó: Konkoly-Thege György)

Real Madrid Stadion, Madrid (Spanyolország)
(Fotó: Konkoly-Thege György)

Labdarúgás link
gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal