JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2017. december 13.Névnap: Luca, Ottília, Lúcia
    
 
Hónapok
DECEMBER 18. – A KISEBBSÉGEK NAPJA MAGYARORSZÁGON
 
Kisfiú - Tarnabod, Heves megye (Fotó: Legeza Dénes István)

Kisfiú - Tarnabod, Heves megye (Fotó: Legeza Dénes István)

1995-ben a magyar kormány a kisebbségbarát társadalmi légkör kialakítása és fenntartása érdekében az ENSZ Nemzeti vagy Etnikai, Vallási és Nyelvi Kisebbséghez tartozó Személyek Jogairól szóló Nyilatkozata elfogadásának napját – december 18-át – A KISEBBSÉGEK NAPJÁvá nyilvánította. Az eseményhez kötődően az ország számos helyén szerveznek ünnepségeket. A kisebbségek napján kerül átadásra a Kisebbségekért díj, amelyet a kisebbségek érdekében a közéletben, az oktatásban, a kultúrában, az egyházi életben, a tudományban, a tömegtájékoztatásban, a gazdasági önszerveződésben kiemelkedő tevékenységet végző magyarországi és határon túli személyek és szervezetek kaphatnak meg.



KISEBBSÉG
(gyűjtőoldal)
A Kisebbségekért honlap
A magyarországi bolgárok honlapja
Bolgár Kulturális Fórum
A magyarországi horvátok honlap
A magyarországi szerbek hetilapja
Magyar zsidó honlap
Az MTA Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézetének honlapja
A Kisebbségkutatás folyóirat honlapja
A magyarországi lengyel közösség portálja
Roma fiatalok honlapja
A magyarországi németek honlapja
A XVI. Kerületi Örmény Kisebbségi Önkormányzat honlapja
TOLERANCIA
(gyűjtőoldal)
Kisebbségi adatbázis
A magyarországi románok honlapja
A magyarországi románok hetilapja
Az Ukrán Országos Önkormányzat honlapja
Az Országos Szlovák Önkormányzat honlapja

Arany László: A magyar emigráció mozgalmai
(részlet)

A jövendőbeli Magyarország számára tervezett alkotmányról annyit tudtunk meg, hogy ez egy 1859. júliusban készült terjedelmes emlékiratban részletesen kidolgoztatott, de mivel a terv igen hosszú, azért annak csak alapelvét s a nemzetiségi kérdésre vonatkozó oldalát kapjuk az Iratok között. Azonban e töredékből is eleget láthatunk. Azon alapelvből indul ki, hogy: „valamint a vallás, úgy a nemzetiség is társas érdek; ehhez, mint amahhoz, az államnak mint ilyennek, semmi köze”. Ez elvet aztán gyakorlatilag akként akarja alkalmazni, úgy a magyar, mint a többi nemzetiségekre – „hogy egyiknek sem leend legkisebb kiváltsága sem, s a kormány mint ilyen, egyiket sem fogja pártfogolni a többinek vagy valamelyiknek rovására”. – „Amennyiben pedig a kormánynak, országgyűlésnek, megyének, községnek hivatalos nyelvre van szüksége, e részben a fentebbi elv akképpen fogna alkalmaztatni, miszerint mindenhol a többség fogja elhatározni, micsoda nyelven vitessenek a közügyek, a kisebbségnek joga sértetlen hagyatván.” A kormány az oly megyékhez, melyek saját megyei hivatalos nyelvököl szótöbbséggel nem a magyart fogadják el, tartozik leiratai mellé hiteles fordítást csatolni a megye nyelvén, úgyszintén a megyék is hasonló módon tartoznak érintkezni a területökör levő községekkel, ha ezek községi nyelvül nem a megye nyelvét állapították meg.

Szabad György: Kossuth politikai pályája
(részlet)

A Magyarország sírásói és Az osztrák absolutismus legújabb formája című, tanulmány méretű írásaiban az állami önrendelkezés követelményeinek „feláldozásánál” is nagyobb hangsúlyt kapott az, milyen „végzetes” hatással lesz a kiegyezés a magyarság és a nemzetiségek, illetve a magyarság és a szomszéd népek viszonyára. Alkotmányjavaslatának alapelveit felsorakoztatva Kossuth ugyanakkor azt a reményét fejezte ki, hogy általuk a „szabad nemzetiség a szabad államban” jelszó jegyében megvalósul a népek békés együttélése, hiszen „önkormányzat lenn a községekben, a megyékben, önkormányzat fenn az ország közügyeiben, okvetlenül oda vezetne, hogy minden nemzetiség megnyugvást és kielégítést találjon azon elv érvényesítésében, amely szerint minden testület, minden politikai organismus önmaga határozza meg azt, hogy mely nyelven akar beszélni, épségben tartván és tisztelvén a kisebbségnek jogait is”. Majd azt fejtegette, hogy „a teljes és valódi alkotmányosság,… kivált most az utóbbi húsz évnek gazdag tanulságai után, okvetlenül a nemzetiségeknek a szabadság élvezetében s a jólét előmozdításábani egyetértésére, a viszályt okozható kérdések megoldására, s minden nemzetiségnek az osztrák absolutismus elleni szövetkezésére vezetne. Sőt elvezetne még tovább.”

Eötvös József: A zsidók emancipációja
(részletek)

E sorok írója ösmeri az érdekek hatalmát; teljes meggyőződése szerént ugyan az országnak nagyobb érdeke az igazságnál nem lehet; nem lehet anyagi érdek, mely egy immorális eszme törvényesítését menthetné vagy orvolhatná: de meggyőződése az is, hogy az eszme költői ábrándozásnak fogna sokaktól tartatni; s nem fogja olvasóit terhelni vitatásával. Korunk véghetetlen józan s számoló; jaj annak, ki javallatfait annak megmutatásával kezdi, hogy igazságosok, s nem inkább, hogy hasznosok, vagy legalább senkinek kárával öszvekötve nincsenek: boldog még, ha ez utolsó esetben is részvétet gerjeszthete, s nem vala kéntelen tapasztalni, hogy az emberek többnyire fizetést kérnek jótetteikért is; az író tudja mindezt, nem akar harcba szállni az önösség ellen; az író nem kíván, nem vár áldozatokat senkitől, de ha százezereket lát, kik a kínok legnagyobbikát – elnyomatást szenvednek, ha a leghallatlanabb igazságtalanság mentségéül a szükségesség hozatik fel; ha egy oly gyenge kisebbség elnyomatásának okául az állíttatik, hogy százezerek az emberiség első jogaiban nem részesülhetnek anélkül, hogy azon millióknak sorsa, kik azokat most gyakorolják, veszélyeztetnék; ha, mondom, a milliók százezerek ellenében azt mondják, hogy nem mernek igazságosak lenni, akkor az író meggyőződése szerént kötelesség legalább arról bizonyságot keresnünk, vajon áll-e mindaz, mi századokig előítéletként elhitetett; vajon e csuda, mert csakugyan az volna, hogy egynehány zsidó polgárosítása egy keresztény nemzetnek veszélyes lehetne, történt-e valahol? – a kérdés, melytől annyi ezernek jóléte függ, megérdemli vizsgálatunkat.

Balogh József – Illyés Gyula – Keresztury Dezső: Hírünk a világban
(részlet)

Kilencven év előtt az osztrák elnyomás így akarta eltemetni a magyart. Nem természetes-e, hogy ehhez a „dekadencia-elmélethez” – mely történeti közhely gyanánt oly gyakorta kísértett más nemzetek életében is, s amely különösen sűrűn újul fel a magyar közfelfogásban (Seiz céloz is reá) – Ausztria Európa-szerte meg akarta gyökereztetni a magyarok immanens vétkeiről szóló elméletet? A kiegyezés művének logikus következménye volt, hogy a magyarországi nemzetiségek, amelyek a poraiból feléledő magyar állam kisemmizettjeinek vélték magukat, a magyarról egykor a Bécsben kialakított kedvezőtlen képet átvették. Eötvös nemzetiségi törvénye az így kifejlődő agitációnak méregfogát akarta eltávolítani. A kísérlet csak ideig-óráig bizonyult sikeresnek: a nemzetiségek mind öntudatosabbá váló követelései megett hamarosan elhelyezkedtek azok a világpolitikai erők, amelyek a monarchiát Achilles-sarkán, a kisebbségek szertehúzó, birodalombontó törekvésein vették célba, hogy így magát a dunai nagyhatalmat sebezhessék halálra. A múlt század végén pánszlávizmus és pángermanizmus versenyeztek egymással, hogy a Habsburg-monarchia legszilárdabbnak látszó magvát, Magyarországot rendítsék meg az európai közvéleményben. A magyarellenes propaganda ekként lett a nagypolitika eszköze, az első világháború ellenünk ennek a propagandának jelében folyt, s ennek jelében ért véget.

Hubay Miklós: Kisebbségben
(részlet)

Az Írószövetségben voltunk, már ebéd után. Franciául folyt a társalgás.

Illyés számolt be felvidéki útjának tapasztalatairól. Fájdalommal és megrendülten. Az utcán fiatalokat vernek meg, ha magyarul beszélnek. Akadt egy kötekedő pasas, aki mindjárt nacionalizmust szagolt Illyés szavaiban… S hogy mutassa, hogy még jobban tud franciául, párizsi argot-ban szellemeskedett. „Et les magyars? ils distribuent des groles aux tziganes!”

Ott a helyszínen majdnem megkapta a maga grole-ját Illyéstől.

Párizsi vendégünket este az izgatta (vagy úgy tett, mintha izgatta volna), hogy egy kitűnő szellem, egy „summus poeta” hogyan ragadtathatja el magát annyira, hogy öklét rázza egy írókolléga felé. Egy ily nagy európai!

Lehet, hogy arra volt kíváncsi, hogy én kinek a pártjára állok ebben a ki csépel kicsodát szomorújátékban.

Adyval feleltem François Bondynak: „Minden fajtát szeretek, s áldva áldok / De ha felébresztik bennem a magyart, ha felébresztik bennem is a bestiát / Ütök és vágok.”

Magyarul is elmondtam neki. Hadd gyönyörködjék a magyar vers allegro barbaro zenéjében.

Bálint György: Spanyolországban jártam
(részlet)

Egyébként, ha érdekli, katalán vagyok. Mi, katalánok eddig kétszeresen éreztük az elnyomatást: mint munkások és mint nemzeti kisebbség. Február óta megvan az önállóságunk, a kormányunk, és szabadon használhatjuk nyelvünket. Nem vagyok nacionalista, de mégis büszke vagyok rá, hogy a katalán munkássághoz tartozom, a spanyol haladás élcsapatához. Katalóniában fejlődött ki a spanyol nagyipar, itt vívjuk évtizedek óta fáradhatatlan harcainkat. Minden küzdelmünk elvi jelentőségű, utánunk igazodnak az egész ország tömegei. Nyomdász vagyok, több mint negyven éve dolgozom. Három felnőtt fiam van és nyolc unokám. Ha kell, akár holnap is puskát kérek a Generalidadtól, és kimegyek a Ramblára vagy a Plaza Catalunára, megvédeni a szabadságot. A viszontlátásra, uram, remélem, jól fogja magát érezni városunkban.

Bethlen Gábor kiváltságlevele a zsidókhoz
(részlet)

Mi, Gábor, (Isten kegyelméből stb. a szent római birodalomnak és Erdélynek fejedelme, Magyarország Részeinek ura, a székelyek grófja, Oppeln s Ratibor hercege stb.) az hagyományra bízzuk stb. Miután országunkban, amelybe a mindenható Isten intése és jóvoltából, valamint a három nemzetiség által lakott Erdély lakóinak egyhangú akaratából és szavazata folytán helyeztettünk, semmit sem kívánunk inkább, mint a háború zivatarjait mindenfelé elcsitítva, alattvalóinkat az áldásos béke jótéteményeiben részesíteni és – egyrészt különös gondoskodásunkból, másrészt hazánk iránt érzett szánalmunkból kifolyólag, amellyel mindenek iránt viseltetünk – ezt a mi, a különféle háborús mozgalmaktól, az idegen népek betöréseitől feldúlt, végigpusztított országunkat különböző népek beköltöztével és azoknak adandó kiváltságokkal helyreállítani, hogy napról napra erősödve, régi erejét visszaszerezze, és a háború és béke diadaljeleivel ékeskedve megközelítse a régi Dáciát (avagy elérje a régi Dácia dicsőségét): tehát, hogy ezen óhajunk teljesüljön és Erdély a különböző népek bevándorlásával is művelődjék, hozzájárulván Méltóságos Sassa Ábrahám konstantinápolyi zsidó orvos-doktor közbenjárása: elrendeljük, hogy jelen kiváltságokat mindazon zsidó nemzetségbeliekkel szemben, akik Erdélyben kegyes engedelmünkkel le akarnak telepedni, a következő feltételek mellett szívesen fogadják, figyelembe vegyék és országunk minden lakosa megtartsa őket.

gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal