Az új hatalom letartóztatta Bibó István és Tildy Zoltán államminisztert, Mérei Ferencet, a kiváló kommunista pedagógusprofesszort, Kardos Lászlót, a népi kollégista mozgalom egykori vezetőjét, dr. Radó Györgyöt, a Honvédkórház főorvosát, Darvas Ivánt, az ország egyik legnevesebb színészét, megbeszélés ürügyével tőrbecsalta és letartóztatta a budapesti Munkástanács két vezetőjét, Bali Sándort és Rácz Sándort, az ismert kommunista írók közül Déry Tibort, Háy Gyulát, Zelk Zoltánt, Tardos Tibort, Varga Domonkost, Fekete Gyulát, Molnár Zoltánt, az újságírók közül Fekete Sándort, Gimes Miklóst, Lőcsei Pált, Ádám Györgyöt, Novobáczky Sándort, Tóbiás Áront. Fekete Sándort azzal vádolták, hogy egy esszét küldött ki Nyugatra, amelyben a magyar eseményeket elemezte, Kardos Lászlót azzal, hogy ő juttatta Nyugatra Nagy Imre tanulmányainak kéziratát, Gimest azzal, hogy egy, a forradalmat védő memorandumot adott át Menon indiai nagykövetnek, Lőcseit és Ádámot – Gimessel együtt – azzal, hogy a forradalom alatt a „Magyar Szabadság”, illetve a szovjet intervenció után az „Október Huszonharmadika” című lapnak szerkesztői és cikkírói voltak.

Az ismert nevű bebörtönzöttek mellett a névtelenek száma több tízezerre rúgott. Per pert követett – zárt tárgyalás zárt tárgyalást, mivelhogy a bírósági eljárások kivétel nélkül a nyilvánosság és a sajtó kizárásával zajlottak le. Legtöbb esetben még az ítéletet sem hozták nyilvánosságra.

Ima kivégeztetésem előtt, 1849. október 5-ről 6-ra virradóra

Mindenség ura! Hozzád fohászkodom! Te erősítettél engem a nőmtől való elválás borzasztó óráiban, adj erőt továbbra is, hogy a kemény próbát: a becstelen, gyalázatos halált erősen és férfiasan állhassam ki. Hallgasd meg, ó, Legfőbb Jó, vágyteli kérésemet! Te vezettél, Atyám, a csatákban és ütközetekben – Te engedted, hogy azokat kiállhassam, és a Te védelmező karod segített némely kétes küzdelemből sértetlenül kilábolni – dicsértessék a Te neved mindörökké!

Oltalmazd meg, Mindenható, az én különben is szerencsétlen hazámat a további veszedelemtől! Hajlítsad az uralkodó szívét kegyességre a hátramaradó bajtársak iránt, és vezéreld akaratát a népek javára! Adj erőt, ó, Atyám, az én szegény Emíliámnak, hogy beválthassa nékem adott ígéretét: hogy sorsát hitének erejével fogja elviselni.

Áldd meg Aradot! Áldd meg a szegény, szerencsétlenségbe süllyedt Magyarországot! Te ismered, ó, Uram, az én szívemet, és egyetlen lépésem sem ismeretlen előtted: azok szerint ítélj fölöttem kegyesen, s engedj a túlvilágon kegyes elfogadást találnom. Ámen.

Damjanich Emíliának vigasztalásul